Edzésleírás

A tegnapi folyományaként a karomat és a vállamat reggel is igen erőtlennek éreztem, és az járt az eszemben, hogy "csak hasra ne essek, mert nem tudom megtartani magam". Máshol nem éreztem, hogy nagyon megviselt volna. Egész addig, amíg el nem kezdtem futni ... A fenekem minden lépésnél fáj, a kitörések azért csak megtették a maguk hatását. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy gyalogláskor rosszabb, mint futáskor, úgyhogy kénytelen voltam ott is kocogni, ahol egyébként nem biztos, hogy megtettem volna.

Na, szóval a többség úgy határozott, hogy ne menjünk a Bartinára, maradjunk a Mecsekben. Hárman indultunk a Tettyétől: András, Nedi és én, aztán Árpit begyűjtöttük a Dömörkapunál, és a Rábai-fa után a Z+-en találkoztunk Lórival és Surával. Addíg egész jól viseltem a tempót, de a Sura megiramodott, én meg majd' meghaltam, hogy legalább néha megpillantsam őket. Ez leginkább csak akkor sikerült, amikor bevártak. A Büdös-kútnál váltunk szét, mi Andrással hazafelé vettük az irányt, a többiek még egy kicsit kerültek. Azért ha egyedül megyek, biztos, hogy nem tudok ennyire kilépni a komfortzónámból.

Ja, és persze, hogy hasraestem, a Mandulásban egy kutya keresztbeállt előttem, én meg átestem rajta. Szerencsére egyikünknek sem lett komoly baja, csak a térdeim pöttyösek a kavicsoktól.

A tegnap esti edzés meg  a mai tempó egy kicsit sok volt együtt, szerintem holnap menni sem tudok. Na, majd meglátjuk.

1 hozzászólás

Fairy 3809 napja

Ha az ár-érték arányt nézzük, akkor bizony a Mecsek nehezen überelhető, hiszen fosszilis folyadékra fordított forintok nélkül is hoztátok a Bartina 950 méter körüli szintjét - az ottani táv háromnegyedén. Szép volt! :-)