Jaj, nagyon köszönöm a bátorító, szívhez szóló szavakat, épülök belőlük és meg is hatódom kicsit, hogy ennyi őszinte szó talál rám a bajban. Nagyszerű emberek nagyszerű szavai! KÖSZÖNÖM!

Múlt évben ezt írtad Nekem a Piros előtt ... emlékszel???? :

„...Dobd el a könnyeket, és menj előre, még ha rizikós is jobb, mint a szomorúságba süllyedni!

fel a fejjel és indulj neki, nem tudhatod milyen ajándékot tartogat a holnapi nap!

És ha kell, úgyis behúzod a segítséget, az élet néha akkor segít, amikor nem is várod.:-)”

Minden próbatétel és minden nehézség, amivel találkozunk, arról szól, hogy az ember, ha magába tekint, felismerhesse, hogy milyen erő irányítja, mi motiválja cselekedeteiben....
Ékesíted fel lelkedet ... s rájössz, valóban sokat kibírsz…hogy valóban erős vagy , és valóban értékes.

Sokaknak adsz erőt és  mutatsz utat  .... ezt ne feledd!!!!

A maratonom után ez az idézet talált rám .... most Neked adom:
A megpróbáltatásban csak a legelszántabb bátorság segít. A lélek élvezi a bátorságot, és elfelejti, hogy töprengjen a bajon.” (Stendhal)

norbibácsi most jól beszél, szebben én sem tudtam volna.. meg kell állni kicsit, végiggondolni, másra koncentrálni, de nehogy felmerüljön benned, hogy miért, minek, stb. ez nem egy cél, a dobogó, hanem életforma, szenvedély, sosem fogod tudni elhagyni :). hajrá boszi, egyszer ilyen, egyszer olyan. most ezt dobta a gép, de tovább kell lépni. én szurkolok, nincs itt semmi gond!

Nekem Te vagy a példaképem szorgalomból, elszántságból, akaratból, "együgyűségből". Persze utóbbi jó értelemben... éveken keresztül tudsz tudatosan egy "dologra" fókuszálni, összpontosítani.

Néha a kevesebb több...adj teret a jóérzésnek.. a téli szezont pedig forralt bornak a fahéjillatnak és a... "keményen megfutom az emelkedőket" érzésnek....

Na de tényleg...Heti 40-60 kili benne pár gyors intenzív futás, és rátapintasz  a suhanás érzésére :-) 

Boszika! Nehéz ebben a helyzetben mit mondanom, de hidd el, akárhogy alakult is most ez a verseny, Te akkor is a lelkierő és a kitartás mintaképe vagy számomra! Fel a fejjel, ne szomorkodj! Hajrá! :-)

Na végre egy jó versenyed és egy szép élmény! :-)

Komolyra fordítva: ez a szép a terep- és ultrafutásban, hogy "csak azért is!" Fogd fel ezt egy hosszú edzésnek, semmi másnak, ne versenynek, nem másokkal összemérésnek. 88 km az 88 km, akárhogyan is nézzük, sőt, a küzdéssel is erősebb lettél. Aludj rá néhányat, aztán irány az erdő!

Kedvenc ultrás idézetemet küldöm neked: "Akkor is menni kell, ha nem megy."

A terepfutás szép dobogó nélkül is! :o) Lehet h lazítanod kéne kicsit, és pár hónapig elvárások nélkül futogatni, csak az élményért?

_{Nem hiszem azt a mondatodat , hogy" van-e értelme futnom, mert nem megy, mindenki jobb nálam és esélyét sem látom, hogy valaha még dobogóra álljak " !!  Ma ez volt , holnap jobb lesz !!  Te adsz nekem mindig erőt , akkor pedig Neked nagyon sok van !! Semmi csüggedés Boszika , szépen lassan jó lesz !!  Én drukkolok !!!}