Sport

(verseny)

Edzés ideje

07:42:00

Távolság

67 km Szint: 2500 m

Tempó

06:54 p/km (8.70 km/h)

Edzésleírás

Less Nándor/Nomád

 

Maximálisan azt kaptam, amit vártam, úgy mint a terepélmény, és úgy mint saját magam mentális állapota.

 

Vártam és vágytam ezt a versenyt, nem is tudom, miért, hiszen az utóbbi időben nagy edzésmunkám nem volt, inkább csak úgy elvoltam, de mégis egy igazán jót akartam futni. Sikerült! :)

 

Petivel sikeresen találtunk péntek éjszakára egy nagyon fasza szállást, potom összegért, 5 km-re a rajttól.

 

Reggel megérkezés, becsekkolás, ismerősök üdvözlése, bandázás, esélylatolgatás (persze csak magamban:), zsák megtömése, rajtszám, pöttyös kendő és visszaszámlálás...., TÁMADÁS!!!!, ahogy Peti mondaná. :)

 

Petivel az elején együtt haladtunk, jó volt látni, hogy villog, és hogy örömködik, reméltem, hogy a végén nem fog visszaütni ez neki.

 

Zsófival az elején sokat mentünk együtt, hol ő , hol én vittem a tempót, aztán végül elléptem és csatlakoztam egy ismerős terep-arcokból álló bandához.

 

Mentünk, mendegéltünk.....

....aztán jött Ódorvár...., brutál emelkedő, legalábbis a békéscsabaihoz képest :), a hegytetőn sajnos Petit elveszítettem, ő külön utakon járt (eltévedt, vagy kevés volt neki a hivatalos táv:).

 

Zsófit többször láttam, amikor én indultam a frissítőponttól, ő akkor ért oda, pár perc volt közöttünk.

 

A srácokra hol ráfutottam, hol lemaradtam, jó volt néha megpillantani őket, és tudni, hogy még az útvonalon vagyok.

 

30 km után feltűnt előttem Dóri, gyalogolt felelé, elfutottunk mellette, majd fel-felzárkózott, végül új futó-ismerősömmel, Karesszal küzdöttünk tovább, amíg egy nagyon durva, köves-gyökeres lejtőn le nem szakított magáról..., hát igen, az aszfalt cipőt nem igazán kultiválta a talpam azon a terepen, meg nem is vagyok egy profi lejtőmenő, így egyedül maradtam megint.

 

Aztán egyszer csak magam előtt láttam Kareszt, szegény totál megrogyva, ült a porban és egy egész róka csapattal küzdött.

Megálltam, majd láttam, hogy jön Dóri is, így őt is megvártam, tanakodtunk kicsit, hogy mi legyen a "gyerekkel", aztán végül talpra állt és elindult, Dóri vele maradt még egy kicsit, én mentem.

 

A legvégén, az utolsó 2-3 kilin, amikor megláttam a Nyomó-hegyet, aztakurva.......!!!! :), végül a boros pincékben dajdajozó túristák mellett elviharozva értem be a célba. Fellélegeztem..., minden szempontból.

 

Fizikai és lelki vívódásaimról.....

 

A kevés edzés visszaütött, a lábam kb. 35 km-en keresztül görcsölt, hol itt, hol ott, elég sűrűn meg kellett állnom, megmasszírozni, nyújtogatni, több-kevesebb sikerrel jobb lett, de egy kisebb lejtő és máris berántott a görcs.

 

Felrémlettek a holllandiai görcs-emlékeim...., amiket sosem felejtek, és nem csak a fájdalom miatt, hanem amit Makai Viki "művelt" velem, nem is tudom, hogy ki bőgött akkor jobban ....

 

Na mindegy, a lényeg, hogy úgy éreztem magam, mint egy űzött vad, piszkosul fájt a lábam, de nem lassíthattam, nyerni akartam.

 

Őrültnek éreztem magam, hangosan és agresszíven bíztattam magam, nem emlékszem, hogy vala is csináltam -e ilyet.... ?

 

A táj csodálatos volt, már amit láttam belőle, nehezebb volt, mint amire emlékeztem korábbról, de jó erőben éreztem magam, és nagyon elszánt voltam, vmiért magaménak akartam ezt a versenyt, nyerni mentem és nyertem is, nem csak az első helyet, hanem egy újabb pozitív élményt a magam részéről.

 

Erről "beszéltem", amikor nyáron írtam, hogy nincs motivációm, nem volt cél, csak úgy versenyeztem, de most, abban a felfokozott őrült lelkiállapotban, amit a fizikai állapotom generált, felsínyledtek az IM, UB és a Bcs-Arad élményeim, az sem volt könnyű menet, de akkor az volt minden vágyam, és szerencsére kizárólag rajtam múlt, így nem volt kérdés, hogy megcsinálom és kész!

 

A célban megkaptam a kitűzőt, emléklapot, üveg bort és a gulyás jegyet. :)

 

Jó volt a tusolóban a csajokkal az élményeket cserélgetni.

Szoros verseny volt, az első 6 nő szinte 1 órán belüli különbséggel bejött.

 

A nekem haszontalan nyereményeket Olivér ötletére, sikerült némi ráfizetéssel beszámíttatni egy Hoka-ra a Nomád-standnál.

Így már nekem is van egy Hokám. :) Már alig várom, hogy egy igazi brutál köves lejtőn kipróbáljam. :)

 

 

A táv és a szint a kiírás szerint: 66 km és 2337 D+, az adatokat a sporik mérése alapján átlagoltam.

 

Hosszúra sikeredett, köszönöm, aki megtisztelt....

 

Íme a szinttérkép, kellemes kis huplikkal... ;)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

11 hozzászólás

runing 4000 napja

Gratulálok Kicsi!  ...és köszi a beszámolót, az is KIRÁLYI a KIRÁLYNŐTŐL.....a Fizikai erő és a lélek együttes győzelme,...

faxau 4002 napja

Tényleg szép táj! Gratulálok !

Hiver 4002 napja

Gratula! :o)

TiGör 4003 napja

Gratulálok! Ezt a hangos bíztatást megnéztem volna! :P Én is ezt tettem a maratonon, csak magamban.. :D

toncso 4003 napja

 

  Hú  bakker,  erről  kicsit  lemaradtam,  "  Kisanyám  ".    Nagy-nagy  gratula, a  Novellához  is  !!!

  Igazi,  hegyi  Zerge  vagy már....

  A zerge szaglása jó, látása kiváló, hallása éles.   -    írja  a  Wikipédia.

 

toncsofia 4004 napja

Tök jó, a beszámoló is, azért külön köszönet...

Daniloo 4004 napja

Gratulálok, f@sza!

Blue 4004 napja

Gratulálok Kicsi! :)

hdz715 4005 napja

Gratulálok, szép munka! Azért azt a hangos és agresszív önbíztatást megnéztem volna! :) Sok hasnonló kilit kívánok a Hokába!

csetbalu 4005 napja

tényleg őrült vagy:) és gratulálok, és további jó zuhanyzós-tusolós eszmecseréket :)

PecsiPeter 4005 napja

GRATULÁLOK!
Egy újabb győzelem... Idén már a többedik :). Elég jó vagy terepen is, nem csak aszfalt borításon. Látod-látod...