Edzésleírás

Balatonkenese - Tihany

Zabálás, zabálás, zabálás. Futás meg semmi. Az idő is rossz volt, nem volt kedvem elindulni. Csütörtökön viszont sütött a nap, gyönyörű idő volt, és futni is volt kedvem. Irány Almádi! Gyönyörű út, jó idő, jó futás. De mi legyen Almádiban? Forduljak vissza? Fenét, az unalmas. Futok tovább, aztán majd kiderül, hogy mennyit bírok. A cél Tihany volt, bár azt nem tudtam, pontosan mennyit jelent ez távban. Csopakon már igencsak fáradt voltam, ekkor meglestem a telómon a térképet. Ha 20 kili felett kell még futnom, akkor ennyi volt. 11-12-őt ír... Határeset, hajrá! Nos, kb. 32-nél elfogytam. Görcsölt a combom, a vádlim, sétálni is fájt, nemhogy futni... Szó szerint vonszoltam magam a követlező másfél kilin. Aztán feléledtem. Elkezdtem futni, és már nem fájt semmim. Az utolsó kb. 3-at így simán lefutottam, és legalább megmaradt a méltóságom, a tihanyi révhez nem kellett szánalmasan bevonszolnom magam. Innen már minden jó volt :) Volt sör, volt hajó, volt nézelődés. Siófokon meg várt öcsém, és irány vissza a szállodába. Egy lépéssel ismét közelebb a maratonhoz. Nehéz lesz, de már látom a fényt az alagút végén.