Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:13:09

Távolság

42.2 km

Tempó

08:51 p/km (6.79 km/h)

Edzésleírás

ExtremeMan Nagyatád

 

 

A futás legelején azonnal egy 5 perces árnyékban fekvéssel kezdtem, mert nagyon melegem volt, és megérkezett a gyomorfájdalom és a hányinger is. Erőm még volt elég, ezért nem erőltettem a zseléket (bringa közben is direkt kicsit kevesebbet ettem ezeket, hiszen inkább a rosszulléttől tartottam, mint a gyengeségtől), ehelyett gondoltam egy merészet, elindulva fél kör séta alatt megettem egy szép hagyományos kis szendvicset, egyetlen szelet vékony angolszalonnával. A dolog bejött, mert a kör második felét szépen végig futottam, és a második körre teljesen elmúlt minden gyomorpanaszom, már tudtam zselét is fogyasztani!! Borzasztóan meleg volt, de nagy önfegyelemmel rengeteget vedeltem, és folyton locsoltam magam. A harmadik körig nagyon jól esett a futás, 8 percen belüli tempóval, szándékosan sokkal lassabban haladtam, mint ami jól esett volna. Féltem a szúrásra hajlamos oldalamtól, és mondogattam magamnak, hogy majd az utolsó harmadot nyomom meg, addig minden vágyam ellenére az út szélére húzódva fogok csoszogni. Nagyon kifizetődött ez, hiszen így visszanézve lehet hogy 30 kili körül kellett volna feladnom a versenyt, ha nem osztom be így az erőmet. Természetesen szó sem lehetett tempózásról a vége felé, már 3 kör után megzuhantam és megint le kellett feküdnöm, csakúgy, mint az 5. kör után. A 6. elején megint ettem egy szendvicset, de a gyomrom már nem hozta rendbe, ezért körönként egy fél zselét ettem, hozzá egy-egy kekszet, és folyton ittam hozzá. A kétharmadhoz érve elkezdtem érezni a reményt hogy összejön a táv, de a frissítőnél megállás után épphogy el bírtam indulni. Iszonyúan fájt mindenem, főleg a talpam, a térdeim, a derekam és persze a gyomrom, de az már nagyon kész volt. Éreztem, hogy ha a következő kör végén megint megállok, lehet hogy nem tudok többet elindulni, így ha lehet, egy kicsivel még lassabb kocogásra váltottam, és az utolsó három és fél kört megállás nélkül csináltam végig. Már csak a szívem vitt, mindennel bajom volt már, de már érezhetően közelebb került a cél.

 

Végül 6:13:09 kellett a maratonhoz, amire kifejezettem büszke vagyok, hiszen novemberben futottam életemben először, és azóta az egyéni csúcsom még 24 kili sem volt. Ráadásul összesen csak kb. másfél kört sétáltam, és a komoly holtpontok ellenére úgy igazán rosszul nem voltam, pedig biztos voltam benne, hogy jópárszor hánynom is kell majd, mert a gyomrom egy nagyon komoly gyengém.

 

Csodáltos érzés volt a célegyenesben végigfutni, soha nem felejtem el ezt a napot! Több mint 14 óra küzdelem után végül vasember lettem!!!