Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:59:22

Távolság

52.2 km Szint: 1246 m

Tempó

08:02 p/km (7.47 km/h)

Edzésleírás

VTM 2013 (Vértes Terep ultra)

Női I. hely.

Még mindig nehéz beszélnem róla. Ha visszagondolok, tele vagyok negatív érzésekkel. Ez a verseny megmutatta milyen az, mikor semmi sem adott egy jó versenyhez. Mikor 52 km-en át kell küzdeni az elemekkel és fejben saját magammal, hogy kibírjam, hogy végigcsináljam.

Szakadó esőben indultunk és érkeztünk Szárra. Ez már magában elég volt ahhoz, hogy őrültnek tituláljanak, amiért egyáltalán nekivágtunk. A sportcsarnokban derült ki, hogy nincs nálam se pénz, se jogsi… (én voltam a sofőr) …se váltócipő. Rossz ómen.

9-kor elrajtoltunk. Az első 100m-en felcsaptam a vizet, beázott a cipőm rögtön. Akkor még nem tudtam, hogy ez semmi lesz a következő megpróbáltatásokhoz képest. Beérve az erdőbe, hatalmas sártenger fogadott. Bokáig süllyedtünk, futni nagyon nehéz volt. Majd feljebb a hegytetőn jött a 25cm hó, alján latyakkal. A lábunk így folyamatosan vízben volt, ráadásul hidegben. Fentről pedig zuhogott az eső.  És ez még semmi. A köznapi értelemben vett pocsolya számomra már nem létezik. Az egyik kanyarban összefüggő olvadt havas ’tenger’ fogadott, amit egy irányból sem lehetett kikerülni, át kellett gázolni rajta. Lábszárig ért a hideg víz, szinte a csontomig hatolt. Úgy éreztem megmerevednek a lábujjaim. Hogy fogok így futni, mi lesz velem a hátralévő 35 km-en? Mozgás közben enyhült a fájdalom, melegedett a lábam, ahogy minden lépésnél pumpáltam ki cipőmből a vizet.

Valahol félút környékén jött az érzés, hogy ki kéne szállnom. Pár percig úgy éreztem, teljesen feleslegesen küzdök. Az út nagy része futhatatlan, lentről-fentről eláztam, borzalmasan fáztam, és a fele még hátra volt. Addig-addig sajnáltam magam, míg 32 kilinél a 3. frissítőponton megkérdeztem,mi van, ha feladom. Egy órát kellett volna még cidriznem vizesen, míg bezárják a pontot és visszavisznek a rajthelyre…. eldöntöttem, hogy inkább futok, lesz, ami lesz. Kaptam egy száraz polár pulcsit és egy pár száraz kesztyűt….mi több az eső is elállt. Így mentünk tovább. Mivel nem fáztam már, a kedvem is jobb lett, nem akartam már hősi halált halni a sártengerben. Már azon sem akadtam fenn, hogy emelkedőnek felfelé, szemből ömlött a víz, vagy lefelé haladva a hegyről, a lezúduló sárban csúsztam seggen és hogy amint átmelegedett a lábam az elázott cipőben, jött az újabb pocsolya.:)

Az állomásokon nem álltunk meg csak pillanatokra míg ittunk, ettünk. A fiúk nem kaptak száraz ruhát, át voltak fagyva. Péter is fázott, muszáj volt mozgásban maradni. Az utolsó 15 km-en hagytam, hagy menjenek előre.

Az utolsó pár km már kimondottan kellemes volt. Vittek ugyan a lábaim,de mindenhol fájtam már….nagyon. Mikor beértem nagy éljenzés fogadott, nem értettem miért. Julcsi szerint én voltam az első ultrás lány, aki beért. Egészen az eredményhirdetésig kételkedtem benne:)

Futóéletem eddigi legkeményebb versenye volt, mind mentálisan, mind a fizikai tűrőképességem határainak feszegetését illetően.

Elismerésem minden sporttársamnak aki versenyzett tegnap és örök hálám a váltóruhát biztosító frissítőpontnak!:)

1 hozzászólás

Maráz Zsuzsanna 4106 napja

You are the champion!!!!!!!!  <3