Edzésleírás

Mivel hétfőre egész szép időt mondtak, én meg már vagy egy hónapja tervezgetem, hogy néha bringázni is kéne, mégiscsak illene edzeni az ironman váltóra, igy hétfő délelőtti programnak egy visegrádi bringázást terveztem. (Úgy látszik, még mindig élnek bennem a középiskolás meneküljünk-a-locsolók-elől-reflexek, annak ellenére, hogy a locsolók az utóbbi években már csak Tibit és unokaöcsémet jelentik, akiket viszont úgysem kerülhetek ki.)

Amikor meséltem a tervemet Józsinak, az első mondata az volt, hogy "akkor találkozunk Visegrádon?", igy hát meg is beszéltük, hogy délben a révnél. Igen ám, de én nem nagyon tudtam, mennyi időbe fog telni odaérni, meg anyáék is sürgettek, hogy induljak már, mert elkések, negyed 11 körül szinte kirugdostak otthonról. Na jó, egy szavam se lehet, mert előtte viszont Tibi segitett előszedni a bringámat és felébreszteni Csipkerózsika-álmából, megolajozta a láncot és felfújta a kerekeket(és bizonygatta, hogy annyira jól megcsinálta, hogy tekernem sem kell, csak úgy gurul majd a bringa magától! :))

Odafele egész kellemes volt, a legnagyobb gondot az úton levő kátyúk kerülgetése okozta, néha a fél sávot elfoglalták a gödrök, főleg Pilismarót és Esztergom között.
A nagy sietségnek köszönhetően fél 12-kor már Visegrádon is voltam. A Duna mellett elég erős szél volt, itt fáztam is a bringáról leszállva, úgyhogy egyrészt vettem egy capuccino-t az első szembejövő cukrászdában, majd nekivágtam a Fő utcának, és sétálgattam-nézelődtem kicsit. Újfent megállapitottam, hogy Visegrád nagyon szép, iszonyú hangulatos kis hely! 12-re visszasétáltam a révhez, Józsi be is futott tökéletesen időzitve (11:59-kor), leültünk egy falatozó napsütötte asztalához, én teáztam (nem voltam teljesen biztos, hogy ezt a hétvégét megúszom meg- és/vagy felfázás nélkül), Józsi palacsintázott. Sokat nem időztünk, mert mindkettőnknek időre vissza kellett érnie, nekem 2-re már az ebédlőasztalnál kellett volna ülnöm. Gondoltam, ha fél 1-kor elindulok, lazán hazaérek, csakhogy visszafele szembeszél volt, szóval megszenvedtem a hazaúttal rendesen, kb 10 perccel tartott tovább, mint odafele.

Persze nem volt olyan szörnyű idő, mint egyszer, évekkel ezelőtt azon a boldog viharnapon , amikor anyával és nővéremmel a visegrádi palotajátékokra kibringáztunk, és mire hazaértünk, a szél letépte a kertkaput, na de azért érezhető volt az oda-vissza út közti különbség.
Hogy elkerüljem a hisztit és az "ennek semmi értelme"-jellegű gondoltatokat, elkezdtem azon gondolkozni, mit is irjak majd az edzésnaplómba :)

Egyrészt muszáj megemliteni, milyen szép is Dömös! Visegrádról mindenki tudja, hogy egy ékszerdoboz, na de Dömös sem szégyenkezhet mellette, öröm volt kétszer is átgurulni rajta! Amikor kicsik voltunk, tavasztól őszig szinte minden hétvégén kibringáztunk Pilismarótra, mert nagypapám ott lakott. Az utat odáig még most is úgy ismerem, mint a tenyeremet, de ami utána jön, az mindig meg tud lepni, pedig azért nem először járok arrafelé sem. Viszont mindig olyan ismeretlennek érzek mindent, ami a maróti templomon túl van. Nagypapám ott lakott, a templom mellett, mi addig mentünk mindig, kivéve évente 1-2 alkalommal, például amikor a búcsú volt, olyankor tovább is merészkedtünk. Mondjuk Marót is mindig furcsa hely volt, apa ott nőtt fel, és olyan történeteket mesélt, amik 6-8 évesen elképzelhetetlennek tűntek: egy kislány belefulladt a megduzzadt patakba, apa az oviból világgá indult a háromkerekű biciklijével és legjobb batárjával, a lepusánkarcsival, akiről én csak annyit tudtam, hogy az iskolában a tanitónéni kérdésére, hogy mennyi tiz meg tiz, azt felelte, hogy tizentiz. Egy fiatalasszony vizas hajjal átbiciklizett a falun, és ettől agyhártyagyulladásban meghalt, apa elfogadott egy lekváros kenyeret a szomszédtól, és erre nagyszüleim nem akarták hazaengedni, hogy ha már egyszer ételt fogad el a szomszédtól, akivel hiresen rosszban van a család, lakjon is ott!
Pilismarótig elküzdve magamat ezeken gondolkoztam, onnantól meg már minden kanyar ismerős, ott már nem kellett sok figyelemelterelés, csak néha az órára pillantottam, hazaérek-e időben, de jól álltam. Még az esztergomi biciklisúton kicsit szenvedtem-morgolódtam, meggyőződésem, hogy az az út ezerszer alkalmasabb futásra, mint biciklizésre.

2 hozzászólás

gaborevi 4109 napja

Én is jól szórakoztam, különösen a lekvároskenyeres sztorin. :-)))

Maráz Zsuzsanna 4110 napja

Te Julcsi, én imádom ahogy írsz. Azokat az aranyos történeteidet, meg ahogy előadod őket. Szenzációs vagy. Futni is ezért szeretek veled, mert téged nem lehet megunni! :)))) 

Azért ez a Visegrádi  kirándulás szép kis bicós randi volt. ;)

Igazad van, Dömös  tényleg szép. Egyszer csinálhatnánk egy Rámszakadékos futást. Ha már van terepcipőd. ;)