Edzésleírás

Mielőtt vki azt hinné, a csodálatos Maffetone módszertől gyorsultam fel ennyire egyik napról a másikra, mindenkit ki kell ábrándítanom: bevallom, elszakadt nálam a cérna. A 18-20. perc tájékán le kelllett volna vinni a tempót 8 km/h alá, és ekkor végleg besokalltam és felnyomtam a tempót 10,6 km/h-ra (kb. 5.30-5.40-es tempó). Úgyhogy a 4. kilómétertől kezdve ez az edzés így nézett ki: egy gyors, kettő lassú kilométer, megint egy ygors, megint 2 lassú. Két lassúval fejeztem be. A gyors kilométereknél a pulzusom fel is ment szépen 160-ra, de ami érdekes, a lassú kilométereknél lement 144 alá. Bőven. Még a 88. percben is volt 138-as pulzusom. Ebből két dologra tudok következtetni: 1. Vagy nem melegítek be rendesen (nem igazán szeretek bemelegíteni, pontosabban azt gondolom, futásra erőltetett gyloglással vagy futással (kocogással) kell beemlegíteni, viszont ha már futok, az nekem már edzés, tehát futásnak számítom, nem bemelegítésnek. 2. Vagy ez a se hús, se hal edzésmódzser nem elég erős inger a szervezetemnek. Amikor elkezdtem, úgy gondolta, rendben, most akkor totyorászunk. Sztem fel se merült benne, hogy neki most gyorsulnia kellene... :D 

Hogy innen hogyan tovább, még kigondolom. Lehet, hoyg csinálom még a PM futást, de lehet, hogy végleg ababhygom, mondván, nincs elég türelmem hozzá. Mindenesetre anynit megtanultam, hogy edzésen  lassabban kéne futnom. Nem kell nekem feltétlenül erőltetni azt a 6 perces tempót. Egyáltalán nem szégyen a 6.30-6.40 se... PLáne edzésen. Most már tudom, milyen az igazi lassú futás... :D :D :D

Ja, az edzés érzésre nagyon jól esett, egész felszabadító volt a lassú bóklászás után. A lassú bóklászás pedig végre igazán jól esett a gyors kilométerek után :)