Edzésleírás

Dombay-tó 30 - Péntek estig esett az eső és lelkiekben teljesen felkészültem rá, hogy végig fogom dagonyázni az egészet. Úgy voltam vele, hogy legkésőbb fél 12-ig be kell érnem az esküvő miatt, úgyhogy majd útközben eldöntöm, hogy melyik távon is megyek.

Ehhez képest, amikor szombaton hajnalban kimentem az udvarra felmérni a körülményeket, világító hold, ragyogó csillagok fogadtak. És fagy! 7-re már a Dombay-tónál voltam, gyorsan neveztem, aztán egy kicsit még beszélgettem Szilviékkel. Szilvi mindjárt fel is dobott lelkes megjegyzésével, hogy "úgy nézel ki, mint egy futó"! :-)

Aztán nekivágtam a Zengőnek és a hegyoldalból csodáltam meg a napfelkeltét. És nincs dagonya! Ha nem is fagyott mindenhol keményre a föld, annyira azért igen, hogy ne merüljek el. A Zengőn most is nagyon hideg van, gyorsan továbbmegyek. Lefelé két túratárs megjegyzi, hogy "ja, így könnyű végigfutni, hogy ilyen lengén vagyok, vékony cipőben és még hátizsákot sem cipelek". Bíztattam őkat, hogy akkor nosza, próbálják ki ők is, de erre már nem reagáltak. A Réka kunyhónál elhagytam a lekorábbi gyalogosokat is, a Somosra már elsőként értem fel 1:20 alatt!. Akkor már tudtam, hogy a 30-on megyek, szuper idő volt, és szinte szárnyaltam. Lefelé a zöldön rossz irányba indultam de szerencsére hamar rájöttem, hogy nem jó oldalamról süt a nap, úgyhogy gyorsan visszafordultam. A Hárs-tetőre menet egy vaddisznó családot láttam. Először lerohantak a völgybe, de aztán velem párhuzamosan elindultak ők is felfelé, elöl a koca, utána meg 6-7 süldő. Egy jó darabon együtt haladtunk. Püspökszentlászlón kaptam finom teát és az elmaradhatatlan káposztás bélest, aztán a falut elhagyva nekivágtam a Pap-rét felé a Hármas-hegynek. Itt két szarvas keresztezte az utamat, azokat is megcsodáltam. Hiába, ez az elsők jutalma, még senki nem zavarta fel a vadakat. Fenn a pontőr kocsija elé kikészítve vagy 5 üveg pálinka :-). Lefelé egy idő után elvesztettem a szalagozást, de tudtam, hova kell kilyukadnom, nem volt gond. Hosszúhetényben kaptam még egy kis teát, aztán elindultam a szántőföld mentén vissza Dombay-ra. Éppen csak a teteje kezdett felengedni, egy kicsit ragadt, de nem volt vészes. Azért gondolom, délután, amikor már jobban felmelegedett és egy csomó ember végigment rajta, nem ilyen állapotban volt :-). Amikor beértem, ettem egy kis paprikás krumlit, aztán indultam is haza készülődni.

Idén a futást illetően nagyon sok jó dolog történt velem, de ez a nap az egyik legszebb volt. Szinte extázisban mentem végig, lebegtem, repültem. És a végén az zakatolt bennem, hogy "köszönöm Istenem, hogy ezt a napot megérhettem". Nem tudok rá jó kifejezést. Ez a nap maga volt a CSODA.

1 hozzászólás

Ainariel 4195 napja

Nagy-nagy gratula. Szerintem erre mondják, hogy flow-érzés. Legalább lesz mivel szóval tartanod 1-jén. :)