Nézd meg a mai edzésemet a tegnapi feladásom után a cseheknél...

Ha azon gondolkodtam volna, hogy micsoda szívás, hogy ilyen edzésmunka után feladok egy maratont, nemhogy ilyet nem tudtam volna futni, de el se indultam volna otthon sirdogálva, hogy minek csinálom az egészet.

Most meg, hogy ilyen jól ment, szinte semmilyen negativ hatását nem érzem már a rosszul sikerült versenyemnek és tele önbizalommal várom a további hetek edzéseit.

Dóri: igen az egészségmegőrzés (testi,lelki) fontos szempont de ez a szint ahol vagyok már túlmegy azon szerintem jobb lesz ha visszaveszek

George: igen, más fele annyi edzéssel jobban megy mint én ez néha engemn is szokott zavarni. Önmagával azért versenyezhet az ember

korpa: szép gondolat! Engem most a szilveszteri maraton motivál elsősorban. Egy idő után rutinná életformává válik az edzés az embernél. Bár sokan vannak akik megtehenék hogy sportolnak de a mai magyar társadalomban ez nem érték és nem norma. 

orbea: Teljesítménycentrikus világban élünk, nemtudom egyébként a magyar amatőr világ mekkora része doppingol. Korábban jobban élveztem a futást (2009,2010) mostanra valahogy elment a varázsa.

Ezért szoktam én írni,hogy nem szeretem a teljesítmény kényszert.Bringán képes vagyok odaérni akár a magyar élmezőnyben jó helyre,ám futásban sohasem fogok....De ez abszolúte nem zavar,örülök,hogy megszerettem a futást,örülök annak pld,hogy 1500km-en túl vagyok bringás létemre....Szerintem bármilyen szinten is vagy,lehetsz akár profi is,akkor is gondolkodhatsz így,mert ott is mindig lesznek jobbak....

A másik.Mi tisztán sportolunk,el lehet érni egy elég jó edzettségi szintet,de a genetika,adottságok bekorlátoznak mindenkit.Egy idő után nagyobb fejlődési ugrás csak doppingolva lehetséges.És nem hiszem,hogy amatőr szinten az a mi utunk lenne....

Érdekes, nekem soha nem szokott eszembe jutni, hogy semmi értelme (amíg egészséges az ember, persze, szerintem KÖTELEZŐ mozognia, de akár versenyznie is, bár ez egyénfüggő, kit mi motívál). Pl. ma feladtam egy maratont félúton, mégis, holnap reggel már alig várom, hogy futhassak, ha elveszítünk minden motívációt, akkor érdemes azokra gondolni, akik valamilyen okok miatt nem tehetik meg, hogy sportoljanak, sőt mindenüket odaadnák, hogy megtehessék.

Tudod, ez néha nekem is eszembe jut. Hiába a triatlon, meg a bringa én akkor is csak egy futó vagyok. Mások a töredékéből amit tekertem idén sokkal jobbat mentek, pedig beleraktam szívem-lelkem, szabadidőm, stb. Erre meg odajön az emberke, aztán 1500 kiliből repeszt egy 6 órán belüli időt az IM-en.  Na ilyenkor kicsit elgondolkodok a beleölt edzésmunkán. Dehát ezt megbeszéltük olyan mint a szar. Remélem majd egyszer nekem is kijön. Itt a futás, kihagytam két hetet, aztán éppen belül vagyok a 6 perces tempón a 140-es pulzuson. Na egészségedre a futást. Nyugtasson meg a tudat, hogy én sokkal rosszabb bringás vagyok mint te, és igazából annyira a futás se megy. Sőt, most még jobb formában is vagy nálam. Elméletileg. 

Ehhez meg főleg gratulálok!!

Hú, én ilyenekre nem szoktam gondolni, mert minden edzés alkalmával sírva mehetnék haza... Sokkal fontosabb az egészségmegőrzés, a kikapcsolódás, egy terv megvalósítása... De hát mások vagyunk, és ez így van jól!