Sport

(verseny)

Edzés ideje

02:31:50

Távolság

30 km

Tempó

05:04 p/km (11.86 km/h)

Edzésleírás

Plus Maraton. Első félmaratonnál hosszabb távon egyben. (IronMan futása több volt ugyan,de az kényszerűségből és 3 részletben) Reggel az előző esti időjárás előrejelzéshez képest jóval hűvösebb hőmérséklet és gyomorproblémák bizonytalanítottak el, így reggelizni nem mertem,és készültem bőségesen meleg ruhákkal. Szerencsére hamar kisütött a nap :) A Minimaraton rajtja után (ahova egy ismerősőmet kisértem – s aki miatt sajnos lekéstük a maraton rajtját) találkoztam Mirával,aki legnagyobb örömömre nagyon jó színben volt :), majd visszakocogtam a PECSÁnál hagyott bringámhoz, és célbavettem a Duna partot. 12 km-nél (30km-es rajt) már nem késtem le az élmezőny elhaladását, sőt még bőségesem volt időm kivárni a negyedórás sort a 3db rendelkezésre álló Wc-hez...hiába,ez a verseny nem a 30km-es távról szólt :) Miután sikerült maximálisan eláztatnom sportkrémmel a jobb térdem, és egy zacskó szőlőcukrot is magamévá tettem szép lassan, nem láttam már semmi akadályát, hogy elinduljak.11 óra múlt, s tökéletesen gyönyörű futóidő, kellemes őszi napsütésnek örvendhettem enyhe széllel. Lelkesen olvadtam bele a maratonfutók tömegébe, és 5 perces tempót igyekeztem felvenni. Féltávnál majd 1 perccel voltam belül az 5 perces tempó idejénél, erőnlétileg jól éreztem magam, s a térdem is rendben volt. Nagyon élveztem a futást, a frissítők is teljesen rendben voltak, kellő gyakorisággal „érkeztek” hozzám, persze nem volt a Nike-hoz hasonló irgalmatlan hőség. Visszaérkezve a pesti oldalra a szembeszél kicsit megfogott, szerencsére összeakadtam egy ismerősömmel, aki váltótagként 5 perces tempót igyekezett futni, s így segített abban, hogy ne lassuljak be nagyon. Aztán ahogy egyre kellemetlenebb lett a szembeszél, igyekeztem volna hozzácsapodni valaki szélfogóhoz,de nem igazán járt akkoriban arrafelé senki, aki ezt a tempót kívánta futni, így változatos tempót kezdtem járni azáltal, hogy néha-néha azért beálltam egy-egy boly mögé,hogy tartalékoljak az energiámmal. Holtpontot nem éreztem, magabiztosan futottam, de tudtam még sok van hátra. Lassan a térdem is jelezte jelenlétét, közepes erősségű fájdalomhullámok képében. Félmaratoni távhoz életem eddigi versenyben teljesített legjobb idejével érkeztem, ami újra plusz energiákat mozgósított bennem. (Bár a 21km-kő lehet, h nem volt tökéletesen kimérve, órám szerint a 21.km-t 5:00,míg a 22.km-t 6:01(!!!) alatt teljesítettem, miközben nem éreztem lassulást futásomban, de ha érzésem ellenére mégis volt – volt már rá példa – a mérték akkor is meglepő. Mindenesetre a 6 perces kilométer megijjesztett annyira, hogy csak kellő óvatosággal gyorsuljak, annak ellenére, hogy továbbra se éreztem semmi kondicionális problémát, és szilárd hittel meg voltam győződve,hogy már nem is lesz holtpontom ezen a versenyem, és jelentősebb lassulás nélkül célba tudok érni. A nyugati téri felüljáróra is sikerült dinamikusan felgázolnom, s úgy éreztem korrektúl gyorsulok, de az órám csak annyit igazolt mindebből, hogy 5 perc néhány másodperces kilométereket futok (többnek éreztem, ilyenkor már csalóka az érzés, úgy látszik :) - hiába érzem azt az előzgetésekből, hogy száguldozok) A Ferdinánd-hídi betérőnél mellém érkezett végre valaki hátulról, akinek a tempója megfelelőnek tűnt,hogy nyulammá fogadjam :), de már a Lehel úton szép fokozatosan el is távolodik sajnos tőlem (előrefele ;)), kis időre szem elől is vesztem , aztán a Dózsa György útra fordulva úgy gondolom, most már tényleg ideje gyorsulni :) Szerencsémre hamarosan ki is szúrom újra emberem feltűnően színes ruháját, és elhatározom,hogy utolérem :) Csikének tűnő futó kollegát is kiszúrok az üldözendő mezőnyben (akit mintha már láttam volna a Dráva utcai fordítónál, de még nem tűnt ezerszázalékos az azonosítás – ehhez bizony mellé kell kerülnöm:)) Az utolsó, állatkerti úti frissítőállomáson már lassítás nélkül, balra húzódva robogok át, a városligeti tó hídján pedig már közvetlenül emberem sarkában haladok. Itt már szinte kezdtem sajnálni,hogy ez lesz az utolsó kilométer. A ligetben haladva már győzelemittasan emberem előtt haladok, a 42.kilóméterhez közeledve pedig Csikét is sikerül üdvözölnöm és bíztatnom. („Küzdök,mennyi van még hátra?” kérdésére határozott Nem sokkal válaszolva :)) A végső gyorsításra szánom rá magam, mikor legnagyobb meglepetésemre emberem megjelenik mellettem: maximális sprintre kényszerítjük egymást a célegyenesben sikoltozó tömeg legnagyobb megelégedésére. Szerencsére nekem még volt plusz néhány sebességfokozat, miután emberem már elérte végsebességét, szerencsétlenség a szerencsében, hogy ekkora sebességgel érkezve a terelőkhöz nem tudtam a megfelelő sávba sorolni, így még egy szallagon átugrással is kellett fűszereznem a befutómat. Szó mi szó, jól esett.

2 hozzászólás

kán 5892 napja

háát ez nem 5:15-ös átleg.... :)
gratulálok!

Pierre 5892 napja

Gratulálok! Szép volt!