Edzésleírás

A feladat: 3 óra 10 perc normál iramú, egyenletes futás (az elején és a végén 10-10 perc laza kocogással). 

Szégyelem magam, mert 2 óra 14 perc után, 24,25 km-t lefutva feladtam. Nem fejben estem szét, hanem fizikailag nem bírtam!

Öt kilinként ettem két csipet mazsolát és ittam is rendesen (isotóniás italt) az első 10 kiliben. 15K-nál a mazsolát megtoldottam még egy kapuciner szelettel is, de 19K-nál már le kellett táborozzak a Száraz utca végi/eleji kútnál és úgy ettem meg a banános-almás aptoniás gél/pürét mint aki előtte semmit sem frissített.

21K-nál éreztem, hogy kezd begörcsölni a combom, amit még egy zavaró szórító érzés egészített ki a mellkasomban. Ez utóbbi szórító érzéssel már találkoztam a Nike félmaraton befutójában is, és nagyon nem tetszett (akkor sem...). Néztem a pulzust ami indokolatlanul magas volt (156 egy "gatya" tempónál), így kicsit bele sátáltam meg ittam. Lassú kocogásra váltottam, de mostmár minden egyes lépésnél határozottan kezdett "behúzni" a combom és a szórítás sem múlt, így egy rövid úton "haza navigáltam". Közben vívódtam, hogy mitévő legyek: Az érzelmeimre hallgatva gyötörjem ki a 3 órát meg egy kicsit, vagy az eszemre hallgatok és befejezem az edést. Végül a testem döntött...egyértelműen begörcsöltek a kistemérdek izmaim, így feladtam.

Csak ültem a hideg kövön a ház előtt és azon tűnődtem, hogy mit szurtam el ennyie és hol, ill. hogy jól elúszott az idei maratonom. Ezzel a "kondival" ui. be kell lássam semmi értelme felmenni a versenyre. Tisztába kerülve a rideg realitásokkal és elfogadva azokat, fáradtan bár, de törve nem, felmásztam a lakásba. Az időközben 92-re leszállt pulzusom fel is ment 127-re, két emelet megmászásától, tehát valami nagyon nem OK, vagy csak ennyire a végére értem az erőmnek (?!).

Még hátra volt egy rövid intermezó magammal, ui. zuhanyzás közben jól begörcsölt a szabó izmom (ez a térd belső felétől indul felfelé a csípő irányában, kicsit ferdén a combon). Ahogy azt a pillanatnyi állapotom engedte úgy pattantam fel, mint az Órarugó gerincű felpattanó (Pom-pom meséiben egy karakter). Mivel párszor már találkoztam ezzel az érzéssel, így tudtam jól, hogy küzdelmes kis maszírozgatásnak nézek elébe. Ott voltam tetőtől-talpig betusfürdőzve és mint a szördeszkás, álltam és gyúrtam-maszíroztam a combom belső felét. Közben hol engedett, hol ismét vissza tért a görcsös érzés, tehát "nagyon jó" volt. Ezen a ponton ismét egy kérdés fogalmazódott meg bennem: "Kell ez nekem?!?" Persze a válasz sem sokat késett: IGEN!  ;)

Szóval úgy érzem, padlón vagyok! De nem romokban és valahogy nem érzem magam megsemmisülve! Innen lesz szép felállni...de addig még nézegetem kicsit a látképet ebből a perspektívából is...csak hogy tudjam majd milyen lent, ha ismét fennt leszek!  ;)

    

2 hozzászólás

ildikó.cs 4304 napja

ÓÓÓ én felnézek rá!!! Én irígylem!!!!!!

solyomla 4305 napja

Örülök, hogy nem a rosszabb következtetést vontad le. Én is voltam már ilyen helyzetben. mindenképp ki kell értékelni, de ne azt nézd, hogy nem tudtad leutni a három órát, hanem azt futottál ma 24-et. Más ezért irigyelne...