Edzésleírás

Az úgy volt, hogy szerettem volna a szeptemberi paksi verseny előtt egy hosszút futni. Erre a célra ezt vagy a következő hétvégét szemeltem ki. Úgy alakult a program, hogy a mai napon lett volna kényelmesen időm egy bő két órás kocogásra. No meg, hogy utána összeszedjem magam. :P

Apával meg is beszéltem, hogy ha van kedve,  jöjjön el velem. Így végül szombaton 11-kor indultunk itthonról. Én majdnem egy órával korábban szerettem volna indulni, de sajnos az élet kicsit közbeszólt. No de sebaj, legfeljebb csak 3 kört futunk. Hát, a végén ez a kettő is bőven sok volt.

Talán kicsit gyorsan is kezdtünk. De eleinte még élveztem is a hónapok óta megszokottnál gyorsabb tempót. De a meleg megbosszulta magát. Nagyjából 3 kili után kezdtem azt érezni, mint ha  valaki vagy valami elszívná az energiámat. Vészesen lelassultam, a pulzusom mégis az egekben volt és tényleg alig éreztem erőt a lábamban. De azért vánszorogtam tovább. A kör végén a MAC-nál ettem egy eneriga bonbont, bevizeztem a sapkám, aztán indultam tovább. Inni eddig is nagyjából 1-1,5 kilinként ittam a jól megszokott Speed izoitalt. Úgy tűnik, hogy ez most nem volt elég. :( Apa még az Árpád híd környékén összetalálkozott egy ismerőssel és fokozatosan eltávolodtak tőlem. Az állatkertnél azonban bevártak. Ez nagyon jól esett. :) Mikor kérdésükre mondtam, hogy nem bírom jól a meleget, leültettek a padra. Apa újra bevizezte a sapkám és megvártuk, amíg a pulzusom lemegy 120-ra és megiszom a kulacsból a maradék izot. Ez szerintem kb 10 perc lehetett. (Próbáltam nyomogatni a köridőket, amikor megálltam, de nagyon hamar elvesztettem a fonalat és feladtam. Inkább a futásra koncentráltam.) Egy darabig sokkal jobban éreztem magam, de kör utolsó 1 kilije megint kezdett erősen szenvedős lenni. Ezért a MAC-nál feladtuk a küzdést a hőséggel. Sétáltunk az emelkedő végéig, aztán a hídon még kocogtunk egy keveset.

Utána nagyon nehezen szedtem össze magam. A nyújtás sajnos teljesen elmaradt, annyira gyengének éreztem magam. Ez különösen azért volt kellemetlen, mert utána műtermet mentem felújítani. Tehát a délután és az este nagy részét állva-dolgozva töltöttem. A végére jobban fájt a lábam, mint bármelyik verseny után. :P 

Az edzés tehát nagyon tanulságos volt. Leginkább úgy tudnám összefoglalni, hogy ne hőségriadóban és délben próbálj felkészülni az éves célversenyre. Most már mosolygok rajta és következő futást tervezem. Pakson meg lesz sok kedves barát és ismerős, aki átsegít az összes holtponton. Hogy a családot már ne is említsem. :)

És természetesen ezúton is hatalmas köszönet Apának és kedves ismerősének, akik végig támogattak a második körön, szinte szó szerint. :)

1 hozzászólás

mellon 4306 napja

Ez a nyár már csak ilyen! Meg kell találnod az egyensúlyt az álmaid és a teherbiróképességed között! :)