Kedves Ági! Nagyon profi vagy már, nagyon jó az időd:) Szépen alakul a félmaraton és a pillebody:) Csak így tovább:) Gratulálok!!!

Köszi Szonja a biztatást és a rámfigyelést! Szerintem még a bejegyzés korábbi verzióját láttad, amiben még nem voltak kérdések. Most már vannak, esetleg tudnál segíteni?

Sajnos ezekben nem igazán vagyok otthon. Találtam egy-két cikket ezzel kapcsolatban, talán érdekes lehet:

http://www.futanet.hu/cikk/a-szivgyogyasz-orvos-gondolatai

http://www.fitness-index.hu/pulzus-cardio-edzesen

http://erettsegizz.com/testneveles/a-pulzus-nyugalmi-es-terhelesi-ertekei/

 

Még egy kicsi:

https://edzesonline.hu/forum/102/pulzus_segitseg

http://www.edzestervezes.hu/edzesrol-altalanosan-edzes-intenzitas.html

Köszi!!! 

Ne menj ilyen messzire :P Itt az EO-n is volt cikksorozat a pulzuskonrolos edzésről. 

1. rész a maxról

2. rész a nyugalmiról

 

a cikkek alatt a kapcsolódó tartalmaknál keresgélhetsz tovább. És persze lehet kérdezni, itt is többen futnak PK-val (pulzuskontrol)

Bozót: Először is köszi! Másodszor: nem minden edzés tartozéka a PK? Vagy csak "bizonyos kor" felett? Vagy ne kérdezzek annyit, majd szépen fokozatosan felcsipegetem az infókat...

Szia Ági!

Hajrá, legyen sok örömed a mozgás világában!

A céljaidról elsőre annyit, hogy aki eljut a heti 4-szer 10-20 km gond nélküli futáshoz, annak a maraton nem akadály. :) Gondold el, az aranyszabály szerint egy maratonhoz az egészséges embernek 1-2 futóév birtokában heti átlag egy maratonnyi km-t kell teljesíteni, azaz egy heti 50 km-es szezon sima teljesítést ígér egy őszi maratonon, ha persze a hétvégi hosszabbak szépen kinyúlnak nyár és kora ősz felé 2-3 db 30-on felüli futással.

A pulzusmérés (PK, ez tetszik :) ) hátterében az van, hogy a kezdő futók nagy része hajlamos túl gyors iramban futni, és egyszerűen belecsúszik egy olyan zónába, ami egyrészt még sok neki, másrészt nem segíti elő a megalapozott, folyamatos fejlődést ínak, ízületek, keringés mentén. De nem a kezdők mankója a PK, a másik végletnél, az elitnél is hasznos módszer. Azután vagy használja valaki, vagy nem, ez egyénfüggő. Aki fogékony a tudományra vagy/és technikai kütyükre, az PK-fan lesz, és pár évente cserélgeti a GPS-szel kombinált pulzusmérőjét, aki viszont a szabadság, a kötöttségektől mentes naturális futás híve, az fut, ahogy jólesik. :) Aztán vagy épp a céljainak, egsézségének megfelelő módon edz, vagy megsérül.

Tehát elvileg nem minden edzés tartozéka a PK, csak ha tudni akarod, milyen tartományban futsz-fussál. Pont azért használsz PK-t, hogy maradj a megcélzott tartományban, ne "fuss ki" belőle (általában gyorsabb az ember, és túllépi a helyes tartományt). A gyorsabb iram magasabb pulzusértéket eredményez. Az épp aktuális edzettségi állapothoz képest lehet, hogy egy 7 perc/km tempó 160-as pulzussal jár, de ugyanannál a személynél pl. 6 hónap edzés után a 7 perc/km tempóhoz csak 140-es érték tartozik. Vagy a "régi" 160-as pulzussal ugye már nem 7 perc/km-t tud nyomni, hanem 6 perceset.

Épp ezért nincs olyan, hogy konkrétan ez és ez a terhelési pulzushatár X életkorban.
Mindig az aktuális állapothoz kell meghatározni a zónákat, melyhez ismerni kell a max pulzust és az ébredési pulzusértéket. És persze ott vannak a laboros terhelésvizsgálatok, az a tuti, ha már tudományosságról beszélünk. :)

Bozót nagyon jó cikkeket linkelt be.

Bozót, Amatőr: elolvastam a cikkeket, nagyon érdekesek voltak. Lázas számolgatásba kezdtem és ki is töltöttem a naplómban az eddig szomorú nullákat tartalmazó kockákat. Még a nyugalmira rámérek egy párszor és a maximálist is terhelés alapján próbálom meghatározni, aztán kiigazítom az értékeket. Már nagyon kíváncsi vagyok egy négyhetes statisztikára. Köszönöm ötleteiteket és tájékoztatásotokat! :-)

Alakul a dolog!

Az átlagpulzust a ketyere mutatja-elvileg.

A max pulzust elméletben meg lehet határozni, de a legjobb egy verseny utolsó 500 méteret abszolut maxon lenyomni. Ez (elvileg) megmutatja a max pulzust!

Van egy képlet, hogy 220-életkor, ez nálam kb. 180-at hozz ki, ennek örömére egy félmaraton befutóján mértem 189-es pulzust is.

Ági!

 Amatőr nevével ellentétben piszok profin megfogalmazta a legfontosabbakat, ahhoz semmit sem kell hozzátenni!

Élvezd és szeresd amit csinálsz és ha csak annyira figyelsz magadra, hogy mennyire veszed szaporán a levegőt már az is ad támpontot!

Semmiről ne mondj alapjáraton le, nem te lennél az első ki első maratont 50 év felett futott!

Csináld, érezd jól magad a többi majd magától jön!

De csak a kötözködés miatt kérlek ezt a ragadozót távolítsd el!

Nekünk a futók jelentős többségének a CSIGA a szent állata, mert az akkor küzd a célbaérésért mikor semmi esélye rá, még  a saját nyálán át is célba akar érni!:))

Sultan, ugye, hogy a 12 év fejbenfutás meghozza az eredményét... :)

Ági, ha csak azt meg tudod tartani, hogy "önazonos" módon sportolsz, futsz, akkor nagy baj nem érhet - lelkileg legalábbis.

Hiába is próbálnánk kibújni a bőrünkből, olyan nagyon eltérő módon nem fogunk élni-létezni a sport vonalán sem, mint ahogy általában tesszük a mindennapokban. Aki lelkes és kitartó, az a futásban is az lesz, legfeljebb, ha nem fordít elég figyelmet a terhelés ésszerűségére, akkor túlzásba viszi és megsérül. Akinek elfojtott frusztrációi vannak, az a futásban próbálhatja azokat levezetni, akár tudatosan, akár tudattalanul. Itt már adódhatnak problémák.

Aki célorientált, az eldönti, hogy ekkor és ekkor lefut egy maratont. Aztán vagy okosan építi fel a projektjét, vagy nem. Mindkét esetben sikerülhet a maraton, csak elég akaraterő kell hozzá. Persze a felkészületlenség plusz akaraterő veszélyes kombináció: egyenes út a sérüléshez.

A blogodból ítélve téged érdekel a szakmai háttér, nincsenek a jelenlegi állapotodhoz képest extrém célkitűzéseid, szóval eddig minden rendben. :) Hajrá!

 

 

Nekem elég csak megvárnom amíg Amatőr jön és lepötyögi amit én akartam :)  Tiszta megtakarítás :)

 

Amatőr: Én mint okleveles klinikai depis elég sok lelki problémával küzdök, amiket elég nehéz túlélni. (Ne aggódjatok, erről nem akarok bővebben írni, sem magam, sem miattatok.) Mivel rendszeresen kell pszichomókushoz járnom, már kezdem felvenni a szaknyelvet és emiatt elkezdtem morfondírozni azon a sorodon, ahol a frusztráció levezetése okán folytatott futásról szólsz. És hogy ez problémát okozhat. Frusztrációban bajnok vagyok, ezért szeretném megkérdezni, itt mire gondolsz pontosan? Tudnád egy kicsit részletesebben elmagyarázni? 

Sultan: Igazad van. A csiga sokkal jellemzőbb erre a sportra, mint ez a ....gyönyörű, csodálatos, harmonikusan mozgó, kecses és gyors macska...azaz izé....ocsmány ragadozó! De, mivel tényleg egyetértek veled, javaslom, hogy a szent állat nevek innentől ELCSIGA legyen! :-)))

Nekem az ugrott be Amatőr mondatáról, hogy mondjuk valaki sikertelen az élet valamely területén, pl. karrier, párkapcsolat stb., ami miatt frusztrálódik, ezért elkezd futni, hátha ebben sikeres lesz, de ha a képességeihez mérten túl irreális célokat tűz ki, akkor ebben is frusztrálódni fog. Persze lehet, hogy másra gondolt. :-) (Voltam már frusztrált futó, első kézből ismerem az érzést.)

 

Na így már értem. Hát...van benne valami. 

Gábor jól látja, érzi a kérdéses helyzetet.

Sokszor előfordul, hogy a futás valamiféle pótcselekvés, menekülés, önerősítés avagy önkeresés, önigazolás. Persze, ez nem mind így egyszerre értendő, egyéne válogatja, mi a domináns. :-) 

Aki a diszkomfort életviteléből, munkahelyi vagy családi stresszhelyzetéből akar kilépni, változtatni vagy tompítani rajta, akár időlegesen is, annak a futás megfelelő választás, hiszen miről is szól a futás? Egészségről, tervszerűségről, kitartásról: mi is kéne még? :-) Csak hát ez nem ilyen egyszerű, mert ha frusztráción alapul a motivációnk, könnyen kihagyhatunk olyan elemeket az edzéstervünkből, amelyek épp az egészséget, tervszerűséget biztosítják. Egyrészt frusztráltan többet akarunk elérni általában, hosszú távú célkitűzésekben, mint azt az adottságaink megengednék (ahogy Gábor is írta), másrészt rövid távon már az edzéseink közben túlléphetünk olyan korlátokat, amelyeket "józan" megfontolás mellett nem feszegetnénk. Azaz nem kell feltétlen maratont meg 12 órás futást álmodni, illetve a napi edzések során nem muszáj egyből fartlekezni, hosszúkat futni stb. stb.

Számtalan sérülés és kényszerpihenő ilyen okokra vezethető vissza.

És persze kognitív disszonanciával sokan simán megmagyarázzák, hogy a feladott verseny vagy a sérülés valójában miért is következett be: sosem az egyén hibájából... :-) 

De sebaj, mindig lesz csodakezelés, gyxógymód, esetleg kutyaharapást szőrével, egy újabb verseny...

Ilyet nem fogok csinálni, megígérem. Köszönöm a rám szánt sok idődet és szakértelmedet! 

Ági! A FB-on van egy csoport Futás: Mindent a futásról nőknek (és másoknak , ahol mostanság pont a PK-ról van fejtágítás. Ha gondolod, ott is olvasgathatsz :)

Amatőr-től idézek:"...aki eljut a heti 4-szer 10-20 km gond nélküli futáshoz, annak a maraton nem akadály". Ezzel kapcsolatban van egy kérdésem. 15 éve futok rendszeresen. Jelenleg hetente min.2-szer, alkalmanként min.12 km-t. Ha a munkám engedi, akkor 3-szor/hét. Tavaly futottam 8 félmaratont, az idén eddig 4-et. A nagy álmom a maraton, legalább egyszer.Sokat olvastam erről és tudom, hogy a halál a 30.-ik km környékén van. Ezért ápr.7.-én részt vettem egy Velencei tó körüli futáson (28km). Az utolsó kb.2-3 km-en már csak a fejem, az agyam vitt, a testem azt mondta, hogy inkább sétálj, gyalogolj. Most érkeztem el a kérdéshez: mit csinálok rosszul, min kellene változtatnom, hogy ezzel a futómúlttal a hátam mögött reális eséllyel tudjam bevállalni a maratont? Miután elmúltam 61 éves, ezért az idő nem nekem, hanem ellenem dolgozik. Jó tanács, ötlet, javaslat, mindent szívesen fogadok.

Don

Érdemes a szintednek megfelelö maratoni felkészitö edzéstervet letölteni, vagy hirlevelet kérni.

Az edzésnaplódba belestem, és szinte mindig ugyanazokat futod távra és időre, így nagyon nehéz fejlődni.