Újabb remek hét, remek edzésekkel, remek idővel, remek érzésekkel. Hétfői napot teljes pihenőnek szenteltem, úgy éreztem kell egy kicsi kihagyás a múlt hét után. A hetet a vasárnap koronázta meg egy jó futás és egy jó F1 formájában! Magico nyert, Checo második! Óriási. Két kedvencem.

Úszás: 9.1km. Korábbi szint megtartására talán elég. De az ilyen időt ki kell használni és a szabadban lenni. Lehet lesznek majd esős napok, akkor lehet többet pancsolni. Magamnak adósa vagyok az egyik felmérővel, de most az úszással nem foglalkozok. Így marad a heti 2-3 alkalom, átmozgató, forma megtartó jelleggel.

Futás: 49km. A keddi futásnál írtam, hogy az előző heti 15km-t kicsit soknak éreztem. Ahogy azt futottam, az pont határvonala lehetett az újabb túlerőltetésnek. Ezért is pihentem hétfőn egyet. A keddi nagyon laza átmozgató után, szerdán már tettem bele egy kis fokozó futást a végére. Csütörtökön 12km-t, vasárnap pedig 17km-t futottam végig kellemes (5’20” körüli) iramban. Jó érzés úgy hazaérni, hogy érzem, hogy menne ez még. Ilyenkor mikor van sok tartalékom, szinte várom hogy megint nekivágjak a következő etapnak. A 17kili alapján egyértelmű, hogy a fél maraton már menne ilyen tempóval. Azonban a bokámra most is nagyon figyelek még. Van,hogy érzem kicsit, ilyenkor (de egyébként alapból is) igyekszem nem aszfalton futni, hanem mellette a fűben, földes részen. Érzésre ez mindig használ. Csak itt figyelni kell, hogy ne lépjek bele semmibe (se ami cipő talpára tapad, se ami miatt félre lépek). Mai edzéshez ezt is írtam: „Lehet, hogy fokozom még a távot, aztán majd beiktatok jó pár nap futás mentes időszakot,hogy kicsit pihentessem”. Az is lehet, hogy túlreagálom, de jobb a biztonság. Ha nem is tűnik ki, azért optimista vagyok. Nagyon jó, hogy a távokban kezdek egy jó szintre eljutni. A tempó nem aggaszt annyira, mint januárban. Sokkal nyugodtabb vagyok ezen a fronton, mert tudom, hogy milyen úton haladok és azt is tudom, hogy lesz ez jobb. És későbbről visszatekintve jó lesz látni a fejlődést. Mert így nem egyik napról a másikra történik a javulás, hanem hetek alatt. Most még nem fogalmazok meg terveket a következő időszakra, mert jövő heti beszámolóm egyben havi és negyedéves bejegyzés is lesz. Akkor majd foglalkozok a következő periódussal.

Kerékpár: 162km. Két edzésből. A héten elvittem a montit szerelőhöz. Volt egy bringa amire lecseréltem volna, de elvitték időközben, szóval ez lesz felújítva és pár dolog cserélve (fékek, bowdenek, kormánymarkolat, nyereg, középcsapágy, első villa teleszkóposra). Így aztán elővettem a versenybringám (görgőben pihent eddig). Ezen is kell cserélni pár dolgot, legfontosabb a külsőket, mert minta sincs már rajta. Első tekerés alkalmával kaptam is egy defektet. 2km-el a vége előtt. Gyors csere, és irány haza. Szombaton úgy döntöttem, hogy a Forma1-es időmérő után kimegyek Fonyódra a szülőkhöz ebédre. Bringával persze. Ez 114km lett, két részletben letekerve. Igen jó kis tekerés volt összességében, bár nem volt végig mosolygós érzés. Végén a vádlimat éreztem tropának, leszállva viszont a combom. Szerencsére másnapra egyik se panaszkodott. Egyelőre nem tudom, hogy a kerekezést mennyire vegyem komolyan és mekkora hangsúlyt fektessek rá. A cél idénre ugyebár a maraton lefutása volt. Azaz még mindig az. Lehet a jövő heti írásomig kitalálom, de legalábbis gondolkodom rajta. A Balcsis képet ide is kiteszem azért:

Egyéb. Erősítésből megint csak egy volt, ezzel nagyon nem vagyok elégedett. Minimum kettő kellene itt is. Nyújtások megvannak futás, bringa után. A kitalált torna viszont nem igazán. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű rávenni magam, főleg ha már rendben mennek a dolgok. Pár dolgot azért végig kell gondolnom, amihez lehet elolvasom a blogom újra.

Jövő hétre is jó időt mond, lehet tovább barnulni. Bár ez a bringás/futó nadrág + póló stílus nem igazán nyerő. Az óraátállítás viszont délutánra már nyári hangulatot hoz. Nagyon szeretem ezt az időszakot, ahogy megyünk a nyár felé. Természet is kezd megtelni színnel, élettel. Csak azok a rohadt rovarok ne ébredeznének. Ja a szombati bringán is berepült valami nagyobb a számba és megcsípett. Kiköptem gyorsan, szerencsére be se dagadt a szám. Meg hazafele egy kisebbet lenyeltem, lehet ez kellett ahhoz hogy ne éhezzek el.