Ma nem volt katarzis, de azért nem panaszkodhatom...
Sajnos a tegnapi 5 km kimaradt, mert nem voltam itthon egész nap, de ez még belefér szerintem. Ez a mai hosszúedzés annyiban volt más, mint a többi eddigi, hogy rögtön be tudtam állni a kényelmes tempómba (160-as pulzussal), nem loholtam az elején. Ezt természetesen a hónak köszönhetem, ugyanis nagyon féltem, hogy el fogok taknyolni, ezrért "óvatosan" mentem.
Az alapterv az volt, hogy 6 1799m-s kört teszek, majd a futópályán 20 kört, de a pálytát ellepék a szánkózók meg a snowboardozók, így 10 kör után úgy döntöttem, hogy a maradék 4 km-t 1 1799m-s és 2 1149m-s körrel fogom letudni. Így még 100m több is lett a tervezettnél.
Vittem magammal frissítőt is, teát meg müzliszeletet. A teát elég hamar megittam, az utolsó kortyok már így jégkása- szerűek voltak. A müzi meg csontkeménnyé állt össze... de azért betoltam nagy nehezen :D
Volt ma egy vicces élményem is, egy bácsika megkérdezte, hogy sportolok e valamit (miközben futottam...) Mondtam neki, hogy "hát futok!"... ha meg tudtam volna állni, szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy mégis mire gondolt, mert szeintem látszott rajtam, hogy nem a hév után rohanok...