Már 33 265 672 km-t sportoltatok
Fuss mjoci fuss

100 km-es OB

mjoci | 2017-03-13 15:25:53 | 1 hozzászólás

 

Lassan 8-9 éve ultrázok, de a 100 kilis versenyeket idáig mindig kerültem. Ide kell a gyorsaság én meg sokat tudok futni, de lassan. Lendületesebben legfeljebb 6 óra megy aztán belassulok. Ez a verseny hosszú edzésnek, alapozás utáni felmérőnek volt szánva. Tét nélkül futni egy jó hosszút. Előző este összepakoltunk. Korán reggel arra ébredtem, hogy borzalmasan görcsöl a hasam, indulásig párszor be kellett ülnöm a WC-re. A tervezettnél hamarabb sikerült lejutni. A szokásos helyen az egész csapat kitelepült. A helyszín és a pálya már korábbi versenyekről jól ismert. Egy új 0 kilométeres cipőt vittem bejáratni, hihetetlenül kényelmes, könnyű, mintha csak zokni lenne rajtam, csak egy valamiben voltam bizonytalan, hogy nagyon puha a betétje, én meg a keményebbekhez vagyok szokva. Persze a biztonság kedvéért egy jól bejáratott is volt nálam. 9-kor rajt. Beálltam egy kellemes tempóra, két körönként kiálltam egy alapos frissitésre. Az asszonyt utolértem aztán beálltam mellé egy bő körre. 30 kili után cipő csere, furcsa is volt utána abban futni. Aztán frissités után magamhoz vettem az MP3-at. Az idő kellemes volt, szólt a zene, élveztem a mozgást, figyeltem a gyors lábuakat, ahogy száguldoznak. Talán másfél kili hiányzott a körből amikor éreztem hogy gond van, görcsöl a hasam, és gyorsan kellene wc-re menni. Bár jobbról balról volt bőven susnyás, még hiányoztak a nagyobb levelek. Egy örökkévalóságig tartott az út a Vízi váríg. Beültem a wc-be hogy több felvonásban távozzon aminek ki kell jönnie. Attila felvetette, hogy fejezzem be, de nem tünt tragikusnak a helyzet. Kedv volt, energia szintén, a lábaim is jó állapotban voltak. Egy darabig nem is volt gond, de aztán újra jöttek problémák. Az 50 kilis időm láttán már kétségeim voltak hogy szintidőn belül összejön a 100. A következő kör már több mint egy órás volt, a séta és a wc miatt. Az edzőmnek nem kellett sokat győzködnie, hogy fejezzem be. Kedvem ugyan lett volna még küzdeni, de tényleg nem lett volna értelme. Gyorsan leadtam a chipet, nehogy később még kimenjek. Maradt a szurkolás és a segítség Petinek és az asszonynak. Kicsit irigyeltem őket ahogy átlépik a saját határaikat. Majd remélhetőleg Sárváron nem lesz gond és futok egy szép nagyot.

2017-03 hó (1 bejegyzés)
2016-11 hó (1 bejegyzés)
2016-06 hó (1 bejegyzés)
2016-05 hó (1 bejegyzés)
2015-03 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (1 bejegyzés)
2014-06 hó (1 bejegyzés)
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (1 bejegyzés)
2013-09 hó (2 bejegyzés)
2013-07 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2013-03 hó (3 bejegyzés)
2013-01 hó (2 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (2 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2011-01 hó (1 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (2 bejegyzés)
2010-07 hó (2 bejegyzés)
2010-06 hó (8 bejegyzés)
2010-05 hó (2 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-03 hó (3 bejegyzés)
2010-02 hó (1 bejegyzés)
2010-01 hó (3 bejegyzés)
2009-11 hó (3 bejegyzés)
2009-10 hó (1 bejegyzés)
2009-09 hó (1 bejegyzés)
2009-08 hó (3 bejegyzés)
2009-07 hó (1 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)
2009-05 hó (3 bejegyzés)
2009-04 hó (3 bejegyzés)
2009-03 hó (13 bejegyzés)
2009-02 hó (3 bejegyzés)
2009-01 hó (3 bejegyzés)
2008-12 hó (3 bejegyzés)
2008-11 hó (3 bejegyzés)
2008-10 hó (4 bejegyzés)
2008-09 hó (8 bejegyzés)
2008-08 hó (5 bejegyzés)
2008-07 hó (10 bejegyzés)
2008-06 hó (10 bejegyzés)
2008-05 hó (8 bejegyzés)
2008-04 hó (9 bejegyzés)
2008-03 hó (2 bejegyzés)
2008-02 hó (1 bejegyzés)
2008-01 hó (2 bejegyzés)
2007-12 hó (3 bejegyzés)