Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 53 986 487 km-t sportoltatok
Nu pagagyi!
Az első 10km - versenyen
herika | 2007-09-24 10:55:58 | 4 hozzászólás

Sok-sok évvel ezelőtt (hogy ez mennyi is most ne firtassuk, elévült) persze voltam iskolai mezei futóversenyen, de az azért más volt, rövidebb is, na meg erősen kötelező.

Reggel némi ténfergés után összeszedtem magam és a nem létező lelkesedésem és elindultam nevezni. Leginkább attól féltem, hogy olyan kicsi hírverést csináltak a versenynek, hogy itt a „célbaérünk 10 km-en” kategóriában nem is indul senki. Na nem is tévedtem.

A .”hatalmas” tömegben nem volt nehéz Mariannt, majd Gycs-t és Jeszit megtalálni.  Azután a képek alapján felismertük Zilacit és vele is váltottunk pár szót. Kicsit neki is köszönhetem, hogy célbaértem, ha nem mondja Jeszinek, hogy úgy is elviszi a tömeg, nem tud lassan menni, lehet, hogy Jeszi nem tart velem.

Én megígérhettem neki (nekem az semmi), hogy nem megyünk gyorsan, engem ugyan nem visz el a tömeg, max a hátán.

Na persze magamhoz képest azért így is igen gyorsra sikerült az első 2 kili, elég gyorsan fogyott a levegőm. Jeszi folyamatosan beszélt hozzám, főleg arról, hogy meg kellene tanulnom levegőt venni. Én meg úgy éreztem magam, mint a fogorvosnál, hogy néha válaszolnék, de nem tudok vagy legalább is nem tanácsos megszólalni.

Eleinte még közvetlenül mögöttünk futottak hárman, de aztán nem bírták az iramot és gyorsan megelőztek minket. A harmadik kilométer után már igen nehezen ment a futás, ráadásul „hazafelé” tartottunk. Na ez volt az a pillanat, hogy ha nincs mellettem senki, biztosan veszek egy jobbkanyart és odébbállok. Aztán jött az első frissítő és kezdtem magamhoz térni. Igaz jócskán lassultunk is, így már több levegőt kaptam. A baj csak az időjárás felelőssel volt, elfeledkezett a felhőkről és százággal sütött a nap a fejemre. Pedig tudhatta volna, hogy egy éjszakai bagoly ezt nehezen viseli.

Amikor feltűnt a fordító Jeszi azzal bíztatott, hogy visszafelé már könnyebb lesz, de valahogy nem nagyon hittem neki. Szerencsére azért igaza lett és szép lassan fogytak a kilométerek. Előttünk 50-100m-re futott egy lány egyedül. Többször eszembe jutott, hogy bizony neki sokkal rosszabb lehet.

Az utolsó egy kili már elég nehezen telt, de tudtam, hogy a kanyar után itt a vége és tényleg ott volt.

Az idő 1:10:04 lett az én mérésem szerint, ami az előkelő utolsó helyre lett elég. Ma reggel megnéztem, a tavalyi Coca-colán 61-en futottak ennél rosszabbat.