2012.11.03. Első fëlmaraton. Hëtköznapra, jólesésből már csak egy könnyű nyolcast terveztem, ami nem jött össze, hol az időjárás, hol a család szólt közbe. Sebaj, gondoltam. Legalább kipihent leszek a nagy napra, melynël már csak a sótonyi emelkedő volt nagyobb. Pár tapasztalatot szereztem ebben a kët órában. A legfontosabb talán az, hogy sokat kell edzenem dombos helyen, a másik pedig a frissítésnél, többet kell innom. Iszok én rendesen? A helyszin Sárvár, kellemes napos idő, remek hangulat. Jó sokan voltak. Ha jól tudom, már csak az előnevezettek indulhattak. Szerencsére már szeptemberben regisztráltam magam. Eredetileg Siófokra terveztem az első fm-t, de aztán úgy gondoltam - végül is mindegy is, tudtam, hogy nem jössz - tömeges, vagy családias? Legyen meg és kész... A két héttel ezelőtti főpróba, egy 19 kilis táv volt, teljesen sík aszfalton. Utána rógtön egy kiadós félórás foci, ami simán ment. Most már tudom, hogy mi volt a gond! Ahol edzettem, sehol sem volt domb. Eljött az első félmaraton, A kétórás szntidőm jól megtomtomtom. Volt biciklis kisérőm is, az apám. Felajánlotta, hogy cipeli a váltócuccom, hogyha feladnám, át tudjak öltözni. Kösz a biztatást! :-) Tisztaruha marad a kocsiban. Egy medencében lehetett átvenni a pólót és a rajtszámot. Mindenki megúszta szárazon. :-) Rajt előtt fél órával jött egy jó kávé. Frissitő (3*90g eperturmix), gps a zsebembe, jöhet a rajt. Kb. 250-300 an lehettünk a váltókkal együtt. Errefelé ez szép szám. A kitűzött cél 2 órán belüli egyenletes 5:30-5:45 közötti tempó volt. 8 km után jöhetett az első adag eper. Akkor még 44:14 (5:31 tempó) volt az időm, nagyon jól éreztem magam. Aztán 12 km után jött a felfelé menet. Eddig csak látásból ismertem ezt a helyet. Próbáltam vele barátkozni, de kaptam egy nagy rúgást a lábaimba. Valójában egy 800 méter hosszú emelkedőről van szó, nem egy nagy szám, szerintem van, aki 2* is felfutott rá jókedvében, de engem kikészített. Mindjart utána jött a frissítőpont, nyeltem egy korty vizet és bevágtam a második epret, de hiába. A lábaim a következő 8 kilin végig merevek voltak. Szép sorban előztek meg a hölgy sporttársak, csúsztam lefelé a világranglistán. Voltak olyan pillanatok, amikor azon agyaltam, hogy sétálok egyet, de kitartottam. Az utolsó 2.5 km totál szenvedés volt. Itt már csak 9 km/h val kocogtam. A célfotóhoz tartalékoltam egy kis energiát, hogy legalább mosolygós legyen, de egy kicsivel előtte két jóbarát meglepett, akik eljöttek a célba drukkolni. Ők megoldották ezt a problémát. Köszönöm nektek, Robi és Anikó. Nem voltam valami lelkes mikor átléptem a finish vonalat. Örültem neki hogy végre vége. Az időm 2:06:41 lett, a gps 21.5 kmt mért. Részidők: 5:30 - 5:21 - 5:24 - 5:28 - 5:41 - 5:42 - 5:33 - 5:35 - 5:32 - 5:37 - 5:37 - 5:44 - 6:14 - 6:51 - 6:12 - 5:50 - 6:23 - 5:52 - 6:01 - 6:30 - 6:46 - 3:18 (500m). Futás után két pár virslit és meleg teát kaptunk. Ja és a kerámia érem. Örök emlék. Első félmaratonom. Azt hittem, hogy az utolsó két kilóméternél nem lesz nehezebb a világon. Lett. 45 perc anyósülés után felsétálni a negyedik emeletre. Pörget...pörget....pörget... Reggel. Kinyitom a szemem. Hihetetlen jó volt tegnap! Ezt meg kell ismételni! Jó párszor még!