Másfél hete vasárnap szaladtam egy kellemeset, aztán ment a nap tovább, ahogy ilyenkor szokott. Este a Zebek legeltetéséből hazafelé (na nem kell óriási távolságra gondolni, volt vagy 800m amit összesen megtettünk) elkezdett élsen fájni a bal lábamban, arról a görög hősies fickóról elnevezett ínszalagom, az ellépés pillanatában. Gondoltam magamban, hogy rohadj meg, de azért annyira komolyam mégsem akartam, hogy lerohadjon a bal lábszáram!

Na a lényeg, hogy hazaevickéltünk és jól adtam neki egy nagy adag hideg lóbalzsamot. Meg ráhúztam egy rugalmas bokarögzítőt és jól is esett nekijje..... A lóbalzsam pakolás megmaradt, a rögzítő hol rajta volt, hol nem, mikor hogy esett jól, a lényeg az, hogy szépen javult. Persze a kutyalányaim tökre megértők és kicsit sem vették zokon, hogy a reggeli legeltetésük ideje és távja lecsökkent. Szerdától már nem hogy nem fájt, de nem is feszített, meg semmi.

Közben vadul keresztül edzettem McMillan bácsi mélyizomerősítésével, meg a Zuszodában is a medencében szombaton. És mindeközben jó sokat gondoltam a zUBésekre, főleg szombaton délután, amikor én is az agility pályán aszalódtam.

Vasárnap is volt keresztül edződés (is), ami kutyaáztatás formájában realizálódott.... meg persze magunkat is beáztattuk egy kicsit....

Csirek hozta a formáját, először nagyon örült a víznek, úszott is, majd amikor elkezdett FÁZNI, igen jól olvassátok FÁZNI, akkor követelte a törölközőjét, hogy őt most azonnal csomagoljam be, mert támadnak a jegesmedvék! Persze nem tettem, mert azért 40+ fokban ne akarjon már megFAGYNI! Tüntetően kiült a napra és duzzogott. Majd melege lett és jött pancsizni....

Persze Ciklon is hozta a szokásos, igyuk ki a tavat pótcselekvéses szarját (mert ugye azért nem megy olyan könnyen a váltás sportkutya lét és kanapékutya lét között, főleg ha az ebnek sportkutya agya van, ami azt jelenti, hogy folyamatos teljesítési és megfelelési kényszere van és számára az nem normális, hogy nem csinálunk semmit), így a számára ez terápiás áztatás lett. Amúgy meg ha sikerül túllendülni ezen az agymenésén (harapdálja a vizet és közben nyeli literszámra), akkor imád úszni.

1,5 óra alatt túllendült, igaz addigra úgy teleitta magát, hogy úgy nézett ki, mintha éppen ellés előtt lenne percekkel... Jó kis éjszakai program lesz a csőtöréses kutyámat kb. óránkén levinni..... de vesemosásnak megteszi. Ellenben a tó mellett töltött további 1 órát már képes volt békés úszkálással tölteni, úgy, hogy nem kellett labdát vagy bármi mást kihoznia, hanem CSAK ÚGY kellett úszni. Nagy feladat! Neki mindenképpen! Ennek folyományaként pedig 3 napig szinte csak aludt.... meg jól lefogyott...... de legalább nem fosott..... azé' ez is valami.....

Aztán vasárnap este elmentem Zsuval egy tesztfutásra jó lassan, hogy mit szól hozzá az ÉnGörögHősöm. A szaladás közben és utána sem nyafogott, ennek ellenére változatlanul megkapta a lóbalzsamos ápolást. Na de hétfőn reggel kicsit jelzett, hogy annyira nem is érzi magát komfortosan. Így erre a hétre is szaladások felfüggesztve, szombaton megint uszi.

Amúgy meg kedd óta semmi jelzés sem érkezett a GörögHőstől. Mondjuk azért csúnyán meglepődtem volna, ha mondjuk küld egy ímélt vagy egy eSeMeSt.... Azon filózom, hogy vasárnap megint megkínálom egy kis nagyon lassú szaladással..... Mert ugye a puding próbája az evés!

CiklonKutya ma reggelre megtalálta az Erőt az izmaiban és a Koncentrációt a toronyban és már rendesen tudtunk sétálni.