2 hozzászólásNo nem az enyém, hanem egy fiatalemberé, akinek még a nevét sem tudom (semmi mást sem róla), de nem is ez a lényeg!
Kb. 5 hónappal ezelőtt jegyeztem meg magamban egy eblegeltetés vagy esti futi közben már magam sem tudom, hogy "De jó, még egy ember, aki tenni akar Önmagért!" Nagyon sokan jönnek mennek a parton, sétálnak, kocognak, látom őket néhányszor, aztán eltűnnek. De ez a srác nem!
Az elindulása tényleges okát nem tudom, de látható volt, hogy jelentős túlsúllyal bír(t). Az időjárástól függetlenül kitartóan jött, fülében a zene vagy mittudoménmi és sétált. Eleinte kissebekket, aztán nagyobbakat. Majd elkezdte növelni a tempót. Nyár végére már látható volt, hogy elkezdte elhagyni a kilókat. Újabb tempó és táv emelés követlkezhetett.
Aztán időpontot változtatott és reggel jött. Október elejére sztem 10-15 kilóval már tuti könnyebb volt, mint amikor először felfigyeltem rá.
Ma reggel újra láttam és csak ment..... :o) hihetetlennek tűnik a változás, amin keresztül ment, október elejéhez képest újfent megszabadult jópár kilótól!
HIHETETLENÜL BECSÜLÖM A KITARTÁSÁT ÉS NAGYON-NAGYON KÍVÁNOM NEKI, HOGY ELÉRJE AZT, AMIT CÉLUL TŰZÖTT KI MAGÁNAK!!!!!!
Ez tényleg az! :) Miért nem szólítod le? Én biztos nem bírnám ki. :))
Szerintem örülne egy-két jó szónak, és ösztönzőleg hatna rá. :)
Valóban becsülendő az akarata, ami viszi előre, hogy elérhesse a célját. Mire pedig eléri, addigra nem fogja tudni abbahagyni. Függővé válik, és csak a futás miatt fog futni. :)