Itt köszönt be a futás az életembe ismét. Mert elkezdtem unatkozni, a rövidke séták már nem fárasztottak ki/le/el és néha-néha már depresszív gondolatok környékeztek meg. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább, mert vagy bekattanok vagy kezdek magammal valami értelmeset!!!! Így elkezdtem kocogni….. eleinte heti 2x. Na jó, jó sokáig (igaz ez viszonylagos) heti 2x és mindig csak annyit, hogy még haza is tudjak kocogni, de a megtett távolság elkezdett szépen lassan növekedni... Majd amikor a 3,5 km-es kis „körömet” már nagyon jólesően kocogtam le és elkezdtem játszani a gondolattal, hogy növelni kellene a távot, elkezdtem utána olvasni a mindenféle futós oldalakon, hogy ha már csinálom, legalább próbáljam meg jól csinálni és ne vágjam magam haza (elég a családba 2 rokkant nyugdíjas - a 2 kutya - nem kell egy 3. is). Találtam is nagyon sok jó és hasznos dolgot, többek között itt is, valamint elkezdtem vezetni az edzésnaplómat.

Mivel hiányzik a versenyzés és a versenyvárás izgalma, így szept. elején úgy döntöttem, hogy elindulok a SPAR Nemzk-i Maraton 3,5 km-es versenyén, életem első futóversenyén (ha valaki 20 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy 35,5 évesen futóversenyre megyek és hetente x km-t lekocogok, körberöhögöm és azt mondom, neki, hogy rosszul van összerakva…. :-D). Igaz mostanra edzéseken már többet kocogok, de akkor, amikor neveztem, még nem gondoltam, hogy szept. végén 6 km-t fogok kocogni edzésenként :o)! Távolabbi tervekben szerepel félmaratoni versenyken részt venni és ugyan nagyon titkon és egyenlőre időpont nélkül, de asszem egy maratont is végig szetetnék majd futni. Hogy utána mi következik….?       A vízözön! :o)

A kocogós napokon egész nap azt várom, hogy mikor lesz már este, hogy mehessek és a kocogás utáni napokon pedig virul a fejem, és a környezetemben sokan nem tudják elképzelni, mitől van olyan fene jó kedvem! :o) De ez legyen az ő bajuk!

Ami nagyon jó, hogy augusztus óta közvetlenül 4 embert fertőztem meg a futás szeretetével (ők az itt talált első 5 km edzéstervet csinálják és nagyon élvezik!), közvetve további 5 ember fertőződött meg.

Azt ugyan még nem tudom, hogy ez nálam még mindig pótcselekvés-e vagy már függőség, a lényeg, hogy jól érzem magam és a környezetemnek sem megyek az agyára…. legalábbis remélem! :o)