Na jó. Megcsináltattam a talpbetétet. Hordom mindennap becsületesen. Nem nyom, nem szúr, nem zavar.

Múlt pénteken - két hét pihenés - után futottam egy laza futást a gesztenyés kertben. Talpbetétesen. Mondjuk 3 killert. Agyam másodpercenként kb. 1milliószor kérte le a lábamból a legfrissebb terhelési és fájdalmi adatokat. Tök jó volt minden. Utána sem volt probléma.

Kedden iramjáték. 15*100/200 -ak. Ennek a képletnek az eredménye 7.5, de Ti tudjátok, hogy értem.Ez is tök jól ment. Agyam természetesen a korábbihoz hasonló gyakorisággal értékelte testem finom rezdüléseit és az értékek legkissebb kedvezőtlen irányú változására kész volt katapultálni engem a pályáról. De nem volt rá szükség. Bármennyit bírtam volna. De fülemben ott visszhangoztak még Sepi szavai az I épületből. "Ne terheld túl magad Matyi! Mindenki elköveti ezt a hibát. Én is elkövettem. És később mindenki óva int másokat ettől. Te is fogsz." Így hát nem futottam akkor többet, csak amennyit Edzőbá elvárt tőlem. (Aki nem mellesleg három nappal azelőtt második lett a kenyai után a Bükkben.

Aztán ma mentem legközelebb. Öt kör bemelegítés. A második után, agyam finoman jelzett. Az ötödik után már vészt kiálltott. De én inkább harsány darla fakadtam s így nyomtam el segélykérő sikolyát, mely - nem titok - utóbb önnön magam sikolyába fordúlt. Majd elbizakodottságomban és kérlelhetelen - mindazonáltal ostoba - elszántságomból fakadóan lefutottam egy 1000-es lendületest. Nem akartam elhinni ugyanis (s méginkább elfogadni), hogy megint ez történik velem.

Jobbom sajog és lüktet. Izik és ég. Lábszáram, mint kacska, hasznavehetetlen csökevény, csúfítja testem, s egész képzetem. Továbbmennem így nem volt lehettséges.

S amint lebotorkáltam a pályáról, elmémben - mint holmi szünni nem akaró, vad varázstáncot járó történelem előtti embertörzs harcosait kísérő sámán dobján a bőr -  ott lüktettek Karinthy szavai, melyekkel azonosulnom nem volt nehéz:

„ Itt vagyok az Elhagyatottság Harmincadik szélességi, a szégyen

századik Hosszúsági

s a fogatösszeszorító Dac

Végsô Magassági Fokán, „valahol messze vidéken

És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni elôbbre."