Két éve voltam a Mátrabércen utóljára, a tavalyi kimaradt. Emlékezetembe azért beleégett hogy ez egy kemény terep. Az indulás pillanatától a célig egy sokváltozós döntéssorozatok garamadáját kell folyamatosan meghozni. Milyenek legyenek a kezdeti kilométerek, megfussam-e ezt az emelkedőt, lefele mennyire kártékony a ronygyolás, mindezek visszacsapnak-e később. Talán először figyeltem fel rá, hogy egy pár másodperces levegővételi kortyolgatás közben gyalogoltam egy emelkedőt, pillanatok alatt elfogyott az O2 a combomból, meg is zsibbadtam. Emelem kalapom, akik ezeket a versenyeket pöcre ki tudják élezni, vagy nagyon ismerik magukat és/vagy igen nagy tapasztalattal rendelkeznek erről a "szakmáról".

A versenyről:

Alapvető elképzelésem, hogy viszonylag óvatos kezdéssel (max 153 körüli pulzus) Kékesig, aztán majd meglátjuk, de a 7 órás terv az vállalhatónak tűnt.

9:10 kor elrajtoltunk, ekkor kissé meg is lepődtem, hogy igen komolyan elment a mezőny eleje és egyben közepe is. A mezőn való átszaladás nem annyira tetszett, de a raklapokból összerakott fahíd viszont nagyon. Kár hogy nem volt nálam a gépem, leálltam volna az áthaladókat fotózni. Mivel Lúdtalpék a látómezőmben voltak, úgy értékeltem, akkor nincs nagy baj, bár eléggé hátul éreztem magam. A vasúti sínt pont 10 perc alatt értem el és szépen lassan felkapaszkodtam Áronra,  Lúdtalpra és Jakus Bélára. Jellemző momentum volt, hogy lefele általában leszakadtam, felfele meg visszakapaszkodtam. 16. km környékén a vonat élére álltam, valahogy nekem ez a hosszú nem túl meredek kifutható emelkedők fekszenek, így ezt a részt a Kékesig nagyon élveztem.

2:40-re értem Kékesre, Misi a frissítésnél segítségemre volt, így gyorsan el is indultam, mert tudtam, hogy a többiek lefele úgy is utólérnek. Áron utól is ért olyan 25 nél, innen negyjából együtt futottunk. Dobtam egy rosszul megkoreografált tigrisbukfencet, majd realizáltam, hogy badarság volt vékony talpú cipőben indulnom. Galya felé megütött a Nap, én meg tűrtem, azért nem KO-zott le, viszont Galyán (3:50) bőszen elkezdtem hűteni magam. Azt azt követő részt szeretem a legjobban, viszont nem sikerült most úgy suhannom, mint 2 éve. Áron ismét utólért. Ágasvárig többé-kevésbbé haladtunk. Onnan lefele megint szenvedtem, Áron el, Lúdtalpék ahogy jöttek, úgy is poroztak tovább. Mátrakeresztesi gyors frissítés (5:24), Béla elől, Lúdtalp, Áron mögöttem. Majd nagyjából együtt, aztán lefele ők el :-)  Több kevesebb futással 6:14-re fel is értem. Számolgattam, hogy 7 re beérhetnék, ha odateszem magam, de mivel nem ismertem a a célig vezető útvonalat és a kiírás szerint + szint is került bele, így nem is igazán volt motivációm. Kellemesen lecsorogtam a faluba és bekocogtam a célba 7:05:44. Bár kívül van, de absz. elégedett vagyok magával a mozgással, illetve a pulzusértékeimmel. http://connect.garmin.com/player/82520637

Egy kis eső eshetett volna azért.

Gratulálok mindenkinek! Szerintem nehéz volt,meg meleg is,  meg igen rég is voltam már ilyenen...