"tudta, hogy mire vállalkozik, így nem tervezett" Ja, ezt jól megfogalmazta, valami hasonlóra szoktam gondolni, mikor valaki, aki még sosem futott azzal összemérhetőt, elkezdi tervezni az x idő alatt lefutott maratont. Ez így nem működik, vagy csak véletlenül, ha éppen reálisra sikerül a megtippelni a célt. Jobb inkább ésszerűen edzeni, aztán akkor valószínűleg eléri az ember, ait elérhet, majd kiderül később, mi is az.

Pár dolog eszembe jutott.

Az egyik az, hogy nem vagyunk egyformák. Valakinek - én is ilyen vagyok - szüksége van arra, hogy lásson valamilyen célt a jövőben, amiért dolgozik. És vannak olyan emberek, akik nem foglalkoznak azzal, hogy mit fognak elérni, csak teszik a dolgukat és folyamatosan elérik a céljaikat.

Szerintem egyik sem jó és nem rossz. Ezek személyiségtípusok. Valaki a csokifagyit szereti valaki meg a puncsot. Valaki tervez és úgy dolgozik, valaki meg csak dolgozik és utólag írja tele a naptárját. Valaki pedig teszi mindkettőt, megtalálva az egyensúlyt.

A másik gondolatom, hogy Erőss Zsolt valószínűleg már olyan magasszintű belső motivációval rendelkezik azzal kapcsolatban, amit csinál, hogy felesleges terveznie. Neki nem (csak) azaz öröm, hogy megmászhat egy 7000 méter magas csúcsot. Neki az lehet az öröm, hogy folyamatosan edzi magát. (Ez az a filozófia, ami a "Békés harcos útja" című könyvben is van: az út a cél.)

Talán kicsit az egom miatt, de megszólítva éreztem magam az "elkezdi tervezni az x idő alatt lefutott maratont" mondat miatt. Miki lehet, hogy számodra nem volt szükség ilyesfajta motivációra. Mint mindennek, ennek az éremnek is (minimum) két oldala van. Az egyik véglet szerintem a megszállottság, ami kudarcélményt szül, ha nem sikerül. A másik - és én inkább ezt vallom magaménak -, hogy a tervezett cél elérése a világítótorony az ember életének arra a területére, amire kitűzte azt a bizonyost.

miki: én a céljaimat onnan szedtem, hogy mi az a tempó ami még lazának tűnik a lábamnak az adott távhoz képest (keringés, savasodás ide vagy oda, simán "futóstílusra" gondolok). szóval azért nem ujjból szoptam, de ettől még lehet azt mondani rá... :)

szóval nekem kell a világítótorony, úgy mint stojesznek is. :)

Persze, hogy lehet cél, csak nehéz így számszerűsítve előre meghatározni. Ha már futottál három félmaratont 1:33-ra, akkor mondhatod azt, hogy most alaposabban felkészülök, kijavítom a múltkori hibákat, és meglesz 1:30-on belül. Én úgy mondanám, megpróbálom megvalósítani a  számomra elérhető legjobb felkészülést, aztán megfutom, amit megfuthatok. A verseny előtt persze már fogom tudni az edzéseredményekből, kisebb versenyekből, mire számíthatok, de kezdőként, a felkészülés elején, még nem. De tényleg nem akarok senkit elkedvetleníteni vagy megbántani, csak valahogy kompenzálnom kell a frusztrációt, hogy milyen lassan futok :-)

Na, én megint másképp látom picit. Célok kellenek, vagy legalábbis jó ha vannak, ezt szerintem senki sem tagadja. Erőss Zsolt sem azt mondta, hogy nem volt cél. Cél volt neki is, újra magashegyet mászni, folytatni a korábbi megszokott életét. Terve nem volt arra, hogy hogyan érje el, hiszen életében először került ilyen szituba.   A terv hiánya nem jelenti, hogy cél sincs.   

De igaza van Stojesznek, kinek a pap, kinek a papné....és kinek a Gizike :)

miki: én hosszútávú célokra gondoltam. az h a következő versenyen mit akarok megfutni, az már egy rövidtávú cél, és valóban a verseny előtti hetekben az adott edzettségi szintből kell kiszámolni, hogy mi legyen a célidő. szóval azt hiszem h igazából megvan az egyetértés itt :))

Ha csak a racionális oldalról közelíteném meg a céljaim kitűzését, akkor a képességeim töredékét sem használnám ki.

Ugyanúgy fogok örülni, ha 3:20 helyett 3:40 alatt futom le bécsben az első, hivatalos maratonomat. És ugyanúgy el fogom magam sírni, mint ősszel, amikor a tervezett 1:45 helyett 1:49 alatt értem célba.

Szerény véleményem szerint nagyon fontos a tervezgetés, de utána a terveket meg is kell valósítani! A futásnál van az főleg, hogy ne tervezgesünk hosszú hetekig, hanem kezdjük el!

Csak azt akartam kiemelni, hogy nekem a HOGYAN fontosabb lett, mint a MIT.