Ma pontot tettem a majdnem egy éve húzódott óra-ügy végére.

A részletes sztorit nem írom le megint; lényeg, hogy az USA-ból rendelt szép zöld Garminom ugye elromlott, nem lehetett bele lelket lehelni. Már majdnem lemondtam róla, gondoltam, van az úgy, hogy anyagi veszteség éri az embert, ez legyen a legnagyobb baj. Aztán mást gondoltam, azt, hogy azért ilyen könnyen nem adom fel, és mégis kiküldtem a cégnek, akiken keresztül vettem. Ez volt decemberben, aztán január végén megkérdeztem, mi újság, azt mondták, hogy nem volt garancia az órára, mert nem kértem (? ezt azóta se értem – tudom, naiv vagyok, de azt gondoltam, ha veszek egy órát, akkor arra csak úgy natúr jár a garancia, nem kell külön kérni), de azért harcolnak az amazonnal. Érdemes volt harcolni, az óra árának egy részét visszakaptam, hozzám is megérkezett simán az iDealertől. És akkor ott voltam, hogy visszajött valamennyi pénzem, de nem volt órám, igaz, ez most éppen nem olyan nagy baj, mert még mindig nem futhatok, de akkor is.

Viszont bringázni bringázhatok, főleg, hogy a héten elvittem a bringát szervizbe, és mivel a dokim pulzusadatokat kér a bringázáshoz, megint ott voltam, hogy kéne egy óra. Már éppen szervezni akartam, hogy akkor megkérem az egyik ismerőst, aki kinn él, hogy rendeljen nekem Garmint, olyat, ami jó a mellkaspántomhoz, ami ugye megmaradt, de akkor hirtelen eszembe jutott, hogy minek nekem Garmin? Pláne most, de úgy egyébként is. Igen, tudom, a GPS miatt akartam annak idején, de végülis előtte is nagyszerűen megrajzolgattam az útvonalakat a futótérképen, ezt a bringás útvonalakkal is meg tudom most tenni. Legalább a memóriámat is edzésben tartom, azzal, hogy meg kell jegyeznem az útvonalat :P Ha meg majd újra futhatok és terepen futok, akkor majd megoldom valahogy az útvonalrögzítést, de ez az akkori időszak kérdése lesz.

Úgyhogy ma elmentem a Spuriba, vettem egy Timexet, 50 köridőset, oszt csá.