Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 53 945 963 km-t sportoltatok
Menj, az úton menj tovább! Ne nézz, ne nézz vissza már!

2012

torolt_7409 | 2012-12-30 21:35:07 | 1 hozzászólás

Elérkezett 2012 vége, így szeretném összegezni az ez évi történéseket, és a jövő évi terveket. Beszámolóm alapja a júliusi félévösszegzésem, amit kiegészítettem a második félév történéseivel.

Az évet január 1-én egy Újévi futással kezdtem (5,5 km). Az Oxigén kupán megfutottam addigi saját legjobb eredményemet, és a kilométergyűjtést a hideg ellenére sem adtam fel. Februárban már minden idegszálammal az első nagyobb volumenű versenyemre a Rotary félmaratonra készültem. Addigi leghosszabb teljesített távomat a Yours Truly kezdeményezés második fordulójában tudtam le (25 km).

A hideg miatt márciusra halasztott Oxigén kupaforduló a tartalékpályán volt, amin kicsit elővett a fáradtság, talán itt bíztam el magamat először, és túl erősen kezdtem. Így sikerült majdnem 2 percet rontanom, viszont ezt két hét múlva egy kellemesebb évadzáró versennyel sikerült feledtetnem. Az edzésadagom heti 30-40 km-ről 40-50 km-re emelkedett, egyre több Körútfutóval sikerült baráti viszonyt létesítenem. A Rotary félmaratonon az elvárások felett teljesítettem, 1:46- os időmmel magasra tettem magamnak azt a bizonyos lécet. Ebben a hónapban jött össze a legnagyobb km mennyiség, 214.

Áprilisban folytatódtak az 50 km körüli hetek, látványosan megnövelt edzések átlagos hosszát sikerült tartani, a jó idő megjövetelével sokasodtak a közös edzések, az új ismerősök. A nyuszi futás ismét jó hangulatban telt, egy tempós edzésnek szántam a 2. Nem Oda Boda terepfélmaraton előtt. Ennek a versenynek kapcsán sikerült betekintést nyernem egy futóverseny szervezésének sokrétű feladataiba, teendőibe, és nem utolsó sorban egy nagyon jó versenyt sikerült teljesítenem. Életemben először állhattam „dobogóra”, a kissé foghíjas mezőny a korosztályomban ebben nagyban segített, de nagyon jó érzésekkel érkeztem akkor haza.

Májusban a megváltozott edzésritmusba bekerültek a felüljárós edzések, főképp a Kékes csúcsfutás lobogott a szemem előtt, de egy 9 fős csapat (4-4 futó) csábításának engedve váltófutással neki vágtunk a Tisza tónak. 25km futás jött össze két részletben a csaknem egész napos programon, ahol tovább építettük a kapcsolatokat. A kerékpáros részekkel 45 km gyűlt össze, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy be kellene szerezni egy új kétkerekűt. A június a Kékes Csúcs kövének megérintésével kezdődött, egy kissé szenvedősre sikeredett versenyen, az erőfeszítéseknek viszont meg lett az eredménye. Biztosan részt fogok venni a későbbiekben is ezen az unikumnak számító megmérettetésen, ha az égiek is úgy akarják. Egy nagyon izgalmas éjszakai futás után, amin talán saját sebességrekordot döntöttem, a melegben való edzésre helyeztem a hangsúlyt.

Az új cél egy másik kuriózum, a forróságról elhíresült Délibáb félmaraton, amin inkább a teljesítés, mintsem az időeredmény számít. Az utóbbi évek forróságaihoz képest mérsékeltebb időben, de így is extrém körülmények között sikerült célba érni. A forróság és a pálya egyhangúsága miatt nem lett a kedvenc versenyem, és nagyon hiányoltam egy befutó érmet is emléknek. Augusztus eleje pihenéssel indult, aztán elkezdődtek a kétség jegyében telő hónapok. Lesz maraton vagy nem lesz maraton év végén. Egy acélos hétvégén voltam túl a debreceni Őrült futás, és az azt követő extrém terepfélmaraton miatt. A plusz mínusz 100m szintes akadályt azóta is emlegetjük. Nem sokat pihenhettem, egy hét múlva már a Jászberényi Zagyva gátat koptattam, ahol egy erőteljes első 13-14 km miatt lelassulva értem célba. A merész húzás eredménnyel járt, az ott futott 1:42:32- t tartom eddigi hivatalos félmaratoni csúcsomnak.

Szeptemberben egy szép sorozattal örvendeztettem meg magam, minden hétvégén 6 héten keresztül sikerült egy 20 km feletti edzést teljesíteni. Sőt a 7. szombaton váltófutással és kerékpározva eljutottunk Tokajba. Az október egy óriási futó élménnyel, a Spar maraton 30 km-es távjával indult. Ekkora körítést, tömeget és hangulatot még nem láttam addig, a célba érkezés adrenalin löketéről nem is beszélve. Ezt az Oxigén Kupa 2013-ad első fordulója, és egy éjszakai futáshoz hasonló Haloween futás követte. A 30 km-es élményekre alapozva eltoltam egy évvel a maratoni tervemet.

Egy szenvedősre sikeredett Oxigén Nagyerdei félmaraton után erőteljes alapozást írtam elő magamnak, aminek eredményeként 206 km-t gyűjtöttem novemberben, ami megalapozta a decemberi sikereket. Ami alatt a balmazújvárosi száguldást a Mikulás futáson, és a majdnem 1 perces rekordidő javítást értem az Oxigén Kupán. A december vége pihenéssel telt.

Összegezve: 2012-ben 2027,2 km-t futottam. Részt vettem szinte az összes debreceni futóversenyen (DKM versenyek, Rotary, Karneváli, Oxigén félmaraton, Oxigén Kupa, 1 Yours Trully). Sikerüt nagyon sok helyre eljutni, és begyűjteni néhány kuriózumot: Kékes, Hortobágy, Jászberény, Tisza tó stb. Megfutottam eddigi leghosszabb távomat, 30 km-t Budapesten. És egyre többet segítek a Böszörményi Körútfutók SE munkájában. (Ez itt a reklám helye, az érdeklődök likolják a facebook oldalunkat, ahol fontos információk kerülnek fel az egyesületről, és fontos eseményeinkről, mint például a Nem Oda Boda versenyről).

A jövő évi tervekről? Elkezdek futni és meglátjuk. A decemberi teljesítmény növekedés mintájára szeretnék januárban és februárban is 200 km körül teljesíteni. Az Oxigén Kupát természetesen ki nem hagynám, és ha lesz megyek a Yours Trullyra is. Az év a Rotary félmaratonnal indul, amit Nem Oda Boda követ. Lehet ismét ellátogatunk a Tisza- tóhoz. Ez Után viszont nagy lesz a pörgés. Szeretnék eljutni a Borvidék félmaratonra Szekszárdra, am nem a legkönnyebb verseny. Aztán csapatban megpróbáljuk teljesíteni az Ultrabalatont. És még a Kékest is meg kellene mászni. A Hortobágy kérdéses, ha lesz Karneváli futás, az biztos pont. Jászberény is nagyon tetszett idén. Októberben pedig Kassán megkísérlem első maratonomat. Remélhetőleg sikerül alaposan felkészülnöm rá állóképességben és fejben egyaránt.

Viszlát jövőre!!!!!!!!!!

 

rajtszám

érem

November, Balmazújvárosi Mikulás, Jótékonysági Mikulás, Gyűlés, Oxigén Kupa, December

torolt_7409 | 2012-12-09 18:29:11 | 1 hozzászólás

Valahol ott hagytam abba történetem, hogy november elején sikeresen teljesítettük újdonsült futótársammal első 5 km-ét. A novembert tekintettem az első felkészülési hónapnak, szigorúan ragaszkodtam a heti 4 edzéshez. Ennek meg is lett az eredménye, az akaraterőnek és a jó időnek hála sikerült túllépnem a 200 km-t, összesen 206,6 km jött össze. Menthetetlenül közel kerültem az ez évi 2000. km- hez, és a Vomeróm is közelít a boldog nyugdíjas évei felé. Az 57,5 km-es hét volt a hónap megkoronázása, kissé fáradtan, de kíváncsian vártam a balmazújvárosi Mikulás futást, mire lehetek képes akkor, ha lehet száguldozni kicsit.

A Böszörményi Körútfutókat kisebb Armageddon érte, bokasérülések, túledzettség, vádli sérülés, térdropogás. Kissé elbizonytalanít ez a helyzet, ugyanis 5 futótársról van szó, de éppen ezért kell nekem most dupla odafigyeléssel gyűjtögetni azokat a bizonyos kilométereket. Csapatunkból még így is sokan jelentünk meg a versenyen. A mezőny kisebb volt, mint amire számítottam, nem kellett tolongani a rajtnál. Így is sikerült elég sokáig sorba állni a rajtszámokért, és kissé fura volt az is, hogy tanítási nap lévén kisiskolások szaladgálnak minden irányból. Persze néhány futótárs így ismerős közegbe csöppent, én inkább furcsálltam.

Szóval vissza a rajthoz, fogadkozás, közös fotók, melegítés az egyre hűlő időben. 10-15 perc késéssel aztán kilőttünk. Az első pár méteren megbeszéltük a taktikát: nincs taktika. Senki nem tudta pontosan milyen a pálya, a vén rókák otthon maradtak. Nórit túl erősnek véltem eleinte, de mégse szakadtam le róla, sőt lassan felfutottam rá. Kissé letorkolt, hogy nincs beszéd, és teljesen igaza is volt. Ráérünk majd szövegelni, ha nem a fülünkön vesszük az éltető Oxigént. Így beálltam mellé, és a lovak közzé csaptunk. Elég súlyos tempót választottunk, pedig nem akartuk elfutni az elejét.

Hosszabb egyenes szakasz után jött a Keleti híd enyhe emelkedője, aztán egy végeláthatatlan jobb kanyar. Már itt kioldódott a cipőfűzőm, de legalább félútig nem akartam kizökkenteni magam. Az utólagos visszajelzések alapján Nórinak is feltűnt milyen könnyedén, mekkora tempót tudtunk diktálni. Az egész pszichológia. Ha haladsz valaki előtt, a másik nem akar lemaradni, nem lassít. Ha valaki halad mögötted, már csak azért is megmutatod magad, nem előzhet meg, még akkor se, ha a fene fenét eszik is. Közös erővel elmentünk a körforgalomig, ahol én már éreztem, hogy ez a tempó erőn felüli volt, így lelki holtpontot tetőztem a szükséges technikai szünettel a cipőfűző miatt. Menj, ha bírod, én lelassulok a kötés után.

Na most ez ismét egy nehéz kérdés. Ha nem hajolok le, abban az estben nem állok le ennyire, ami ugye ilyen rövidtávon sokat jelent. Lassíthattam volna, és nem törik meg a mozgás. De a cipőkötés olyan szinten kizökkentett, hogy 1 km kellett, hogy értékelhető tempót, és lelki erőt gyűjtsek a továbbhaladáshoz. Komolyabb mélypont volt ez, de ez nem ok nélkül jött, mint az ONM utolsó köre, és sikerült belőle könnyedén kijönni, így nem maradt bennem tövis. Ismét kanyar, Keleti híd ,érzem hogy lassabb, de csak egy versenytárs húz el mellettem, más stratégia, esélyem sincs vele menni, még az előttem lévőt is befogja. Gratula. Közelítek ismét a városhoz, arra nem emlékeztem, hogy még ott is ilyen hosszúak az egyenesek. Egy a fene, elől senki, hátul senki, tempó rendben van, irány a cél.

A befutót se szaporázom annyira, kifutottam magam, valahogy próbálok az út közepén haladni. Pechemre kis világító dombocskák állnak ki az aszfaltból, közel vagyok néhány lépés erejéig a bokatöréshez. Inkább figyelmetlenség miatt történt ez. Kissé zokon esik, hogy összvisz egy szaloncukrot kapunk, még ivóvíz se fogad minket. Nem tudom mikor drágult meg a szaloncukor darabja 500 ft-ra. Ez van, lehetne ezen a jövőben javítani.

Átöltözünk a kocsinál, próbálunk nem megfagyni, türelmesen várunk az eredményhirdetésre. Szép gesztus, hogy a fiatalokat szinte évjáratonként díjazzák, de hogy egy  több éve megrendezésre kerülő verseny szervezői nincsenek tisztában azzal mit jelent a nyílt kifejezés, sajnos méretes szegénységi bizonyítványt jelent. Akkor álljon itt: a nyílt kategória azt jelenti, hogy nyílt. Tehát minden egyes versenyző benne van kategóriától függetlenül. Nem 0-35 évig, és nem is 35- től 100-ig, ismétlem MINDENKI! Tehát aki elsőnek áthalad a célvonal fölött, aztán aki másodjára áthalad a célvonal fölött, és aztán aki harmadjára áthalad a célvonal fölött. Ha már mindenképp szükséges a kategóriánkénti díjazás egy ilyen kis versenyen, akkor azt csináljuk ésszerűen. Kérem a szervezőket, nevezzék át a nyílt kategóriát, mert az minden, csak nem nyílt. Csak egy bizonyos korosztály tartozik bele versenykiírás szerint. Jó lenne megfogadni a tanácsot, mert ezzel sikerült erőteljesen félrevezetni a futókat, és megzavarni az eredményhirdetést. Remélem jövőre átgondolják ezt a szervezők.

Az eredménnyel nagyon elégedett vagyok, 1:02:52 14.2 km-re, 4:26 os tempó. Nóri végül két és fél percet vert rám, tavasszal megpróbálok gyorsulni. Nagyon nehéz elképzelni, hogy a forduló utáni lassulás miatt milyen tempóval jöhettünk kifele a városból. Úgy néz ki a kilométer gyűjtés nagyon is hatásos. Nagyobb tempónál kevesebb ideig tartó holtpont, méghozzá úgy, hogy tudom, hogy miért. Csupa pozitívum.

A decembert egy könnyedebb Mikulás kocogással nyitottam, így ez évről sikerült minden DKM-es és Oxigén-es versenyt eltenni a zsákba. Erről bővebben majd az évértékelésen. A másfél kilométert cókmókkal felpakolva úgy 19 perc alatt teljesítettük, de nem is ez volt a lényeg. Elszáguldottak mellettünk 2-3 éves gyerekek, gyerekek babakocsiban, és idősebbek is, szóval a rendezvény megtalálta célcsoportját. Sikerült szaloncukrot szerezni a Mikulástól, és a fotózkodni a felfújt Mikulás előtt. Jellemző, hogy volt olyan, aki meghallotta, hogy nyit az Aquatikum, elkezdett futni a céllal ellentétes irányba. Nekünk futóknak ez felfoghatatlan. KB 100 kg narancsot sikerült összegyűjteni a szervezőknek, amit a Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény tanulói kaptak. Mi pedig jó társaságban áztattuk magunkat úgy 2-3 órán át a gyógyfürdőben. Az átjárót végül ránk zárták, és a villanyokat is leoltották, így az aznapi ijedtség is meg lett. Mi voltunk az utolsó távozó vendégek, de legalább így nem volt kifele akkora tömeg, mint befele. Azt a zsibvásárt senkinek sem kívánom.

Miután duplán eljött a Mikulás, elérkezett a szokásos havi Oxigén Kupa forduló. A több sebből vérző csapat ismét szép számmal jelent meg, kissé korán érkeztünk. Szó szerint kezdett lefagyni a lábam, csak az első pár méter futás tett helyre. A futócipők nem a hőszigetelésükről híresek. Beszélgetésünk középpontjában az előző napi megbeszélés szerepelt, aminek a Futós kocsma adott otthont. Sok dolog otthon maradt ezen a reggelen, kezdve kért rajtszámmal és egy kabala delfines órával folytatva a sort. Talán a 10 éves évfordulóra kapott ajándék bor, talán a fáradtság eredményezte ezt. Sokkal jobb rálátást nyertem a pénteki beszélgetéssel az egyesület működésére, a fő problémákra. Igaz kicsit sajnáltam, hogy nem ott, hanem egy napnyi átgondolás után jutottak eszembe az építő jellegű ötletek. Jobb később mint soha! Az est fénypontja számomra a sikereket elérők köszöntése volt, elsőnek nem tudtam, hogy mit jelentenek a tortán a gyertyák, de aztán beugrott. 42, azaz az első maratonját teljesítő Vajda Nóra, 40, azaz 40. maratonját teljesítő Csontos Tibi, 21, mint az első félmaratonisták Nyéki Zoli, Tóth Julianna (nem volt jelen) és 30 mint az én első 30 km-em. Nagyon megható volt :D

De térjünk is vissza a szombat reggelhez, szóval kis bemelegítés után fagyos lábakkal araszolok a rajtzónában, de még mindig nem állok elég előre, sokat előzgetek. Nóri, Imi és Zoli ellépnek, ez már megszokott, 11 perces az első köröm, terv, mindegyiket ennyire hozni. A 2. kör közepén utol érem Anti bácsit, sajnos utólag kiderül a vádli miatt fel kellett adnia a versenyt. Nem jó ómen ismét, jobbulást! A harmadik körben széthúzódik a mezőny, magányos harcot folytatok, 33 perc 15 mp körül indulok a negyedik körre. Teljesen elfelejtettem mennyi a rekordom ezen a pályán, megfogalmazódik bennem, hogy egy hajrával 44 alá mehetek. Kölcsönös előzgetés egy futótárssal az utolsó körben, és teljesen elfáradva esek a célba  44 perc 21-es saját időméréssel. Kicsit szomorkodok, úgy éreztem gyorsultam az utolsó körben, és nem lett meg a 44 perc alatti idő. Persze amikor hazaérek már mindez a múlté. Kiszámolva centire ugyanaz a tempó mint Balmazújvárosban, és sikerült 1 percet javítanom eddigi csúcsomon. Tanulság. amit már egyszer Bíró Sanyi tanított nekem: mindig tudd, mi volt az addigi rekordod azon a pályán. Szóval jövőre cél a 44 perc. Ezt meg próbálom megjegyezni.

Decemberben ismét 200 km a célom, a pozitív eredményeken felbuzdulva, viszont a hirtelen jött hideg miatt ezt nehéz lesz elérni. Át fogom lépni az ez évi 2000 km-t, és más versenyt már nem tervezek idén. Élvezem a hóesést, mint az idei első havazást, amiben sikerült éppen edzenünk, és drukkolok, hogy a többiek mihamarabb felépüljenek. Próbálok magamra is ügyelni, és kicsit lassítani az időt, mert a december az összevisszaságával az ünnepek miatt nagyon gyorsan el fog telni. És már ott is a január.

Zárásképpen egy pozitívum: Egyesületünk új facebook Profillal bővült, amin keresztül megpróbáljuk jobban összehangolni a közeli futótársadalmat. Böszörményi Körútfutók SE néven bárki rákereshet. Szeretettel várunk minden böszörményi mozgást szerető embert!

2016-11 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (2 bejegyzés)
2013-04 hó (3 bejegyzés)
2013-03 hó (1 bejegyzés)
2012-12 hó (2 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-10 hó (2 bejegyzés)
2012-09 hó (2 bejegyzés)
2012-08 hó (4 bejegyzés)
2012-07 hó (2 bejegyzés)
2012-06 hó (2 bejegyzés)
2012-05 hó (2 bejegyzés)
2012-04 hó (3 bejegyzés)
2012-03 hó (4 bejegyzés)
2012-02 hó (3 bejegyzés)
2012-01 hó (3 bejegyzés)
2011-12 hó (2 bejegyzés)
2011-11 hó (2 bejegyzés)
2011-10 hó (4 bejegyzés)