Elérkezett 2012 közepe, így én is számvetést készítek az év eddigi eseményeiről, és kitekintést nyújtok a jövőbeli tervekbe.

Az évet január 1-én egy Újévi futással kezdtem, ami előre vetítette, hogy a tavaly elkezdett munkában idén sem lesz megállás. Kellemes versenyen végeztem a középmezőnyben, és szerencsésen elkerültem a kisorsolt malacokat. Az Oxigén kupán megfutottam addigi saját legjobb eredményemet, és a kilométergyűjtést a mínusz 15-20 fok ellenére sem adtam fel.
Februárban már minden idegszálammal az első nagyobb volumenű versenyemre a Rotary félmaratonra készültem, és a felkészülés alatt önmagamat is sikerült meglepnem. Eddigi leghosszabb teljesített távomat a Yours Truly kezdeményezés második fordulójában tudtam le, önmagamhoz képest nagyon jó eredménnyel. Ekkor még távolinak tűntek az ehhez hasonló 20-25 km körüli futások.

A hideg miatt márciusra halasztott Oxigén kupaforduló a tartalékpályán volt, amin kicsit elővett a fáradtság, talán itt bíztam el magamat először, és túl erősen kezdtem. Így sikerült majdnem 2 percet rontanom, viszont ezt két hét múlva egy kellemesebb évadzáró versennyel sikerült feledtetnem. Az edzésadagom heti 30-40 km-ről 40-50 km-re emelkedett, egyre több Körútfutóval sikerült baráti viszonyt létesítenem. A Rotary félmaratonon az elvárások felett teljesítettem, 1:46- os időmmel magasra tettem magamnak azt a bizonyos lécet. Ebben a hónapban jött össze a legnagyobb km mennyiség, 214.

Áprilisban folytatódtak az 50 km körüli hetek, látványosan megnövelt edzések átlagos hosszát sikerült tartani, a jó idő megjövetelével sokasodtak a közös edzések, az új ismerősök. A nyuszi futás ismét jó hangulatban telt, egy tempós edzésnek szántam a 2. Nem Oda Boda terepfélmaraton előtt. Ennek a versenynek kapcsán sikerült betekintést nyernem egy futóverseny szervezésének sokrétű feladataiba, teendőibe, és nem utolsó sorban egy nagyon jó versenyt sikerült teljesítenem. Életemben először állhattam „dobogóra”, a kissé foghíjas mezőny a korosztályomban ebben nagyban segített, de nagyon jó érzésekkel érkeztem akkor haza.
Májusban a megváltozott edzésritmusba bekerültek a felüljárós edzések, főképp a Kékes csúcsfutás lobogott a szemem előtt, de egy 9 fős csapat (4-4 futó) csábításának engedve váltófutással neki vágtunk a Tisza tónak. 25km futás jött össze két részletben a csaknem egész napos programon, ahol tovább építettük a kapcsolatokat. A kerékpáros részekkel 45 km gyűlt össze, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy be kellene szerezni egy új kétkerekűt.
A június a Kékes Csúcs kövének megérintésével kezdődött, egy kissé szenvedősre sikeredett versenyen, az erőfeszítéseknek viszont meg lett az eredménye. Biztosan részt fogok venni a későbbiekben is ezen az unikumnak számító megmérettetésen, ha az égiek is úgy akarják. Egy nagyon izgalmas éjszakai futás után, amin talán saját sebességrekordot döntöttem, a melegben való edzésre helyeztem a hangsúlyt. Az új cél egy másik kuriózum, a forróságról elhíresült Délibáb félmaraton, amin inkább a teljesítés, mintsem az időeredmény számít.
     Ide kívánkozik egy kis összefoglaló. Eddigi futókarrierem során két cipőt sikerült kihajtanom, az első egy Nike Dual Fusion St volt, ami nagyon hasznosnak bizonyult a túlsúlyom elleni küzdelemben, bátran ajánlom minden kezdő futónak. 1075 km után már majdnem leesett a lábamról, egy Vomero 6-ossal folytattam a harcot. Észre sem vetem, de a hónapok során jó barátommá vált csukákba lassan beleöltem 1305 km-t. Kevésbé tűnik megviseltnek, mint az elődje, viszont az új szerzeménnyel felváltva fogom már csak használni rövidebb távokra, esetleg könnyű terepre. Bár egy ilyen csúcskategóriás cipőtől ez a megbízhatóság el is várható. A nagy dilemmámat sikerült gyorsan megoldanom, amint elkezdtem a cipővásárlás rejtelmein gondolkodni, és kacsingatni az Asics vagy Saucony irányába a Decathlon meghozta a megoldás.  20e ft-ért nem tudtam ott hagyni a régen számomra tökéletesnek tűnő, ám akkor Debrecenben szinte sehol nem kapható Pegazus 28-ast, ami remélem legalább olyan sokáig hű társam lesz, mint az elődje. Mivel átmeneti cipő, remélem a terepversenyeken nagy hasznát fogom venni. Jó előjelnek számít, hogy egyik Körútfutónk ebben a cipőben teljesítette a Spartatlont, másik Körútfutónk pedig azonnal lecsapott egy hasonló példányra a telefonhívásom alapján. Ezt az összefoglalót nem reklámnak szánom, viszont egyelőre még mindig maradok az eddig bevált, megkezdett útvonalon cipő téren.

1077,6 km- t sikerült teljesítenem 6 hónap alatt, ami erőteljes előrelépés a tavalyi egész éves 1317-hez képest. Igaz akkor a januárt még nem naplóztam, és rövidebbek voltak a távolságok, tehát nem jogos az összehasonlítás. Mindenesetre kétezredes lettem, és töröm az utat a 3. ezres felé.

És hogy mit hoz a jövő? Bizonytalanságot, mert ki tudja mi fog történni. Azért néhány kapaszkodót már sikerült kialakítanom.  

Július a forróság és a Hortobágy jegyében telik, talán egy éjszakai félmaraton váltó utána levezetésnek itthon a körúton, de persze először a fő célt sikerüljön teljesíteni.
Augusztus nagyon mozgalmasnak ígérkezik, részt veszek csapatban az őrült futáson, egyéniben pedig az azt másnap követő félmaratonon. A fáradtságra való tekintettel talán egy lazább futásra van itt kilátás, a csúcsformát pedig az egy héttel ezután esedékes jászberényi félmaratonra kellene kihegyezni, ahol talán nem annyira népes, és erős a mezőny, mint egy debreceni főversenyen.
Szeptemberben még képlékenyek a lehetőségek, Nagyvárad vagy Szlovákia is hívogat, egy versenyt talán bevállalok, attól függ hova mennek többen és milyen minőségben. Egy új kerékpárral pedig kiegészítő edzéseket szeretnék csinálni.

Az év főversenyét október hónap hozza, mégpedig a Spar Budapest Maraton 30 km-es távjával. Itt már elindul az Oxigén Kupa sorozat is, november elején pedig az Oxigén Nagyerdei maraton félmaratoni távja a cél. (itt nagyon óvatosan és szigorúan lábjegyzetben megjegyezve lehetséges a teljes maraton is, ami nagyban függ a 30 km-es eredménytől és a pillanatnyi állapottól.)   
És miután befejeztem az álmodozást, el is értem a téli alapozáshoz.
Remélem sikerül minél több új élményt szereznem, és megvalósítani a felvázolt terveket. Hajrá Futás!