Az utóbbi két hét a 2. Nem oda Boda terepfélmaratonra való felkészülés hajrájával telt el. A hétközi futásokat Fekete Antival teljesítettem, próbáltuk minél jobban megközelíteni a verseny helyszínét. Első alkalommal bő 14 km jött össze, amikor háztól erdőig futottunk. A legrövidebb utat kerestük az erdőhöz, ami viszont azzal járt, hogy bevállaltunk egy kis szántóföldön való futást is. Igaz a düllő utakon is elég nagy volt a por akkor, viszont a talpunk alatt futóhomokként besüppedő talaj nagy megerőltetést kívánt. Szaporábban vettük a levegőt, és úgy éreztük, mintha hegymenetben lennénk, mégis sík volt a vidék. Irigykedve néztük a kis súlyával gyorsan ugráló vadnyulat, amint tovarohant, ő nem küzdött a gravitációs problémával. Eljutottunk az erdő szélére, viszont az eltelt idő épp annyi volt, hogy már fordulhattunk is vissza. Az erdészházat azért még megkerültük.

Csütörtökön már autóval közelítettük meg a város legszélső pontját, így már futva csak egy 10- 15 percet kellett megtenni az erdőig. Most lefordultunk a megfelelő elágazásnál, ami egy dimbes -dombos úthoz vezetett minket. A távolban láttuk, hogy néhány villám lecsap az erdő mellett, utólag végig gondolva elég bátrak voltunk, mert egy zivatar elől nem sok menekülési lehetőségünk maradt volna. A legnagyobb emelkedőnél kellemetlen meglepetésben volt részünk, mivel nem számítottunk ott közlekedő járműre. Az emelkedő csúcspontján hirtelen két homokfutó tűnt fel, amik igencsak nagy port kavartak, és szokatlan látványban részesítettek minket. A tanulság, hogy nagyon vigyázni kell a beláthatatlan területeken, még ha azok elhagyatottak is, mert nem gyalogtempóban közlekedtek a motorosok. 13 és fél km-t teljesítettünk, aminek a végén úgy 7-800 métert sikerült sprintelnem, így a gyorsító edzés sem maradt ki.
szombaton részt vettem a verseny szervezői által tartott megbeszélésen, ahol sok érdekes dologba nyerhettem betekintést a versenyszervezéssel kapcsolatban, és felajánlottam segítségemet az előkészületekben. Miután ezzel végeztünk, még felkerekedtem egy kis éjszakai magányos futásra, melynek célja a hétköziekhez hasonló távolság volt. Éreztem menet közben, hogy csepereg az eső, de nem szenteltem neki nagyobb figyelmet, pedig kellett volna. Egy könnyű technikai pólóval, rövidnadrággal, és széldzsekivel felfegyverkezve a város túlsó végében a házunkhoz képest ért el a felhőszakadás. A legrövidebb útón elindultam hazafele, viszont így is sikerült bőrig ázni. 10 km jött össze, a megfázást elkerültem, viszont néhol alig láttam a sűrű esőben, és a cipőm is úgy beázott, hogy több napig szárítottam a radiátor alatt. A kutyáim tudták, hogy futni mentem, addig áztatták magukat az esőben, amíg haza nem értem, aztán ők is biztonságos helyre húzódtak. Hűségből jelesre vizsgáztak, kaptak is érte törülgetést, és jutalomfalatokat.

Vasárnap 3-man indultunk el a Debreceni Kilométerek által rendezett Tavaszváró 1/6 maratonra. A környéken való autós tekergéssel feltérképeztük az útvonalat, majd elértük a versenyközpontot, viszont elég korán érkeztünk. A helyszíni nevezés nagyon gyorsan lezajlott, aztán az autóba bújtunk a hideg és a tomboló szél elől. Szinte mindenki téli futófelszerelésre váltott, pedig az utóbbi napokban már a rövidnadrág is előkerült.  Kevéssel a rajt előtt elvégeztük a bemelegítést, és hallgattuk a vicces megjegyzéseket, miszerint végig hátszelünk lesz. Ez természetesen már az 1-ő km után megdőlt. Ezt a versenyt gyorsító edzésnek szántam, taktika nem volt, toltam, ami a csövön kifért, ha elfutottam volna, valahogy csak bevánszorogtam volna a célba. A pálya kicsit monoton lett a benne lévő hosszú egyenessel, ahol a fordító miatt kétszer is végig kellett haladnunk. Az átlagtempóm a 4 és felet közelítette, a szokásos utolsó sprinten kívül nem tudtam menet közben variálni, már nem volt hova gyorsulni. A saját mérésű 32 perc körüli idő így is nagy egyéni csúcsot jelent, a korábbi kibővített körúton futott eredményeimhez képest, igaz ott már rég nem futottam. A célban Kinder tojást, frissítőt, és befutóérmet kaptunk, a sorsoláson viszont csak nekem nem sikerült nyerni a különítményből. Az élőállat tombolán történő kisorsolását át kellene gondolni a szervezőknek, mert a sok nyúl alig akart gazdára találni, és nem is szeretnék belegondolni, milyen sors vár rájuk, miután megunják őket a gyerekek. Az újévi futásnál is érdekesnek találtam, hogy mit kezdhet egy panellakó a frissen nyert mangalica kismalacával. A verseny nagyon jól meg volt szervezve, az utóbbi észrevételt viszont átgondolnám a szervezők helyében.

A húsvéti lakomák után kedden húztam újra futócipőt, amikor 4-en vágtunk neki a városnak. Gyorsléptű barátunknak hála elég erős iramban kezdtünk, és közös megegyezéssel egy elég hosszú útvonalat választottunk. A 15 km-es táv elején nem voltak problémáim, tartottam a lépést, 5 perces kilométereket mentünk. Úgy 10 km környékén kezdtem elveszíteni a fonalat, viszont 14-ig még kitartottam. A többiek az utolsó kilométert erőteljesen meghúzták, viszont elfelejtettek szólni, hogy hamarabb lesz vége a távnak a szokásosnál. Így én még tartalékoltam, mert ha velük megyek, biztos gyaloglásra kellett volna váltanom pár száz méter után. Így jócskán elmaradva tőlük, egy rövidebb sprinttel fejeztem be az edzést. Ez a tempó nekem már versenytempónak számított, frissítés nélkül nehezen tudtam tartani. Viszont szükség van az ilyen edzésekre is, ha fejlődni szeretnék sebesség terén.

Csütörtökön egyedül maradtam, mert a megszokott időpontban épp zápor volt. 10 perccel később indultam el, és két zápor között futottam egy 6,5 km-es körutat. Kissé erőtlennek éreztem a lábaimat a keddi hajsza után, így inkább a regenerálódás volt a cél. Kényelmes tempóban futottam, és épp mértem felfele a helyzetet, hogy esetleg elmegyek 10 km-ig, viszont az eső jobb belátásra bírt. Ismét szétázva értem haza, viszont egy fokkal jobb volt a helyzet, mert ekkor már a termo felsőm is rajtam volt. Csak nevettem magamban, hogy egy héten kétszer is sikerült így járnom, ahogy futó karrierem során eddig nagyon kevésszer. Nagy megázásra nem is emlékszem, csak csendes esőhöz volt eddig szerencsém. Az utóbbi hetek tanulsága számomra, hogy még mindig nem tudom megtalálni a megfelelő ruházatot az átmeneti időszakokban, annyi a variációs lehetőség, és a körülmények változatossága sincs éppen a segítségemre. Illetve már előre kell gondolkodni, mivel 10 km fölötti távoknál nem a pillanatnyi időjárást kell figyelni, hanem azt, hogy milyen lesz az idő 1 óra múlva. De ugye gyakorlat teszi a mestert.

Vasárnapig rápihenés következik a versenyre, szombat délután, pedig ha minden jól megy, pályát építünk. Izgatottan várom harmadik félmaratonomat, ami az első lesz terepen. Célidő elvárásom a Rotaryból kiindulva 1 óra 50-55 közzé tehető, a terepen való fel - lemozgás miatt számolok rá 10 percet. Illetve remélem, hogy az aszfaltra optimalizált cipőm sem fog hátráltatni. Szurkoljunk, hogy a verseny napján jó legyen az időjárás, és ne úszni kelljen futás helyett!