Amikor semmi sem jó, amikor átnéznek rajtad, senki sem vesz észre, meg sem hallanak, vagy hülyének néznek, nem csörögnek rád, és nem ír senki, baj ha süt a nap, ha esős az idő vagy borús, túl meleg van, vagy túl hideg, nincs kedved enni, nem vagy szomjas, nem jó a rejtvény, sz.r a könyv, nem érdekel a net és nincs kedved vacsorát csinálni, amit csinálsz azt meg nem eszik meg....

Nem kell a futás sem.....de mégis csak mész a cipődért, automatikusan keresed a nadrágot, csakis feketét és fekete pulcsit hozzá. A tükörből egy sápadt, nyúzott idegen néz vissza, áááá úgyse fog menni, hulla fáradt is vagy........minek.

Aztán mégis elindul a lábad, érzed az izmod, megy egyik a másik után, zakatol a zene, jó hogy egyedül vagy, nem is érdekel senki és semmi, csak a levegő ki és be, látod a már két hete learatott búzamezőt, a hajléktalan frissen borotválva tiszta tekintettel néz rád, az autós elenged a kereszteződésnél, az építkezésnél nincs sár, egy kisfiú biciklizik a járhatatlan alagúthengerben. A tónál a horgász hátra sem néz, a kockaövek engedelmesen igazodnak a lépteidhez, a fák neked hajladoznak az enyhe szélben, a bogarak eltűntek, nem zargatnak, az erdő felé vezető utálatos kis dombon már muszáj pörögni míg nincs már erő a kezeidben, az erdő alatt már figyeled melyik szakaszon lehet gyorsítani, levegő ki és be, nem is kell több, semmire sem gondolsz, átugrálod a pocsolyákat, a kutyások irigyen figyelnek. 

Hazafelé a tóban tükröződő naplemente a jutalmad.

És még valami! Otthon a lányod a kezedbe nyomja a Szuper Titkos "Érzelemfüzetét" -amire eddig még csak rá sem lehetett nézni-

Anya, olvasd el az utolsó bejegyzést, hátha jobb kedved lesz tőle!

Lett :)))

(a futócipőm még mindig a barátom)