Minden nap terveztem, hogy írok a blogba, akár csak épphogy pár sort, aztán sose került rá sor. Na majd most új életet kezdek :-).

Szigetfutó lettem, úgy tűnik.

Sokat jártam tavaly-tavalyalőtt a Pünkösdfürdő-Szentendre közötti gátra, ártérre, nagyon a szívemhez is nőtt, mindig találtam ott valami kedveset, vagy akár csak érdekeset. Napról napra más arcát mutatta a környék. Még mostanság is, hogy a másfél éve még vadregényes vízparti földút előbb bringaúttá, majd hídépítési területté változott. Egyelőre tartok tőle, mi lesz ha megnyílik a híd: áldás lesz-e (át lehet rajta menni a fóti oldalra) vagy átok (zaj, büdös). De addig még vagy másfél év.

Ez a terep úgy működött nekem, hogy utána irány a csillaghegyi uszi, átvedlés, majd usgyi dolgozni. Az usziba éves bérletem volt, így egy alkalom kifejezetten jutányos árra jött ki. Csakhogy az idén megszüntették az éves bérletet. Hogy miért tesznek ilyet, azt most hagyjuk, sokféle okra lehet gondolni, és egyik se lélekemelő. Így viszont már -- 1100 Ft-ért egy gyors szauna, egy zuhany és átöltözés -- drága. Úgyhogy ezt a protokollt fájó szívvel megszüntettem.

Helyette Sziget lett. Egészen más, mint az ártér. Ennek is megvan a hangulata. De azért kimondhatatlanul sajnálom, hogy váltanom kellett. Az uszinak pedig szép napokat kívánok -- remélem, több van még neki hátra, mint amennyi most kinéz.