Úszni keltem fel reggel, de látván, hogy milyen szép lett az idő, inkább futni indultam a Duna-partra. Menet közben aztán egyre inkább úgy látszott, nem biztos, hogy jó ötlet volt futónadrágot húzni. A hőmérő lement 2 fokra, a fákat szünet nélkül tekerte a szél. Ahogy odaértem, csomagtartóból fölhúztam magamra a tartalék széldzsekit, és elindultam. Nem mentek jól a lábaim, de érdekes módon élveztem, ahogy neki lehetett feküdni a jeges szélnek :-). Volt benne valami sport-szerű :-), ha már a futásomon nem nagyon látszott ilyesmi. Összesen két futót láttam messziről (egyik se Nyúl volt...), meg egy apuka a két 10 év körüli srácával bringázott a vitorladagasztó hátszélben. Azért jó volt, hogy kimentem a levegőre a sátor helyett.