Véget ért az október. Tegnap még futottam egyet a Duna-parton, a már téliesre hűlt napsütésben. Egy hónapja nem jártam arra, de nem sok minden változott. A hídépítők újabb pilléreket fejeztek be, a csúszózsalut is odébb rakták, a gát fölötti részen már áll a híd. Tegnap is nagyon igyekeztek. A bicikliúton vastag levélszőnyeg, nem látszik tőle az út vonalvezetése, vigyázni kell, nehogy a szélére lépve kiforduljon a boka. Viszont finom puha talajon lehet futni :-). Elég durva szél fújt. Ehhez képest érdekes volt, hogy a Duna egyetlen fodrot se vetett, szinte tükörsima volt. Acélkéken tükrözte vissza az eget. Tényleg olyan volt, mintha ezüsttel telt volna meg a meder. A vízszint is alacsony, a Lupa zátonyának nyelve hosszan, laposan kilóg. A récék már elfészkelték magukat, legalábbis eggyel se találkoztam.

A végére érve a körömnek úgy éreztem, mégiscsak most kellene megtartani a pihenőt, aztán decemberben elkezdeni az alapozást. A nagy dilemma a Bakonyi Miki miatt volt, amire mégiscsak el kéne menni, és a tavalyi tapasztalat alapján felkészületlenül elég húzós tud lenni az Ördög-árok. Azért egy kicsit addig is fogok futogatni, de inkább az uszit veszem szemügyre gyakrabban. Miki pedig majd türelmesebb lesz velem... remélem ;-).