Kedd.

Akkora havajt csaptam reggel, hogy alig bírtam elviselni... hogy ilyen ritkán kerítek sort ilyenre :-). Korai kocogás a gáton, gyönyörködés az emelkedő Dunában, az árból feltörő fűzfák koronái alatt hűsölő récékben. Aztán egy alapos gyúrás, a masszőr reggeli, még pihent kezei alatt. Méregtelenítés a tűzforró szaunában, közben csobbanás a 21 fokos medencében, lazítás az augusztusi napsugarak simogatásában. Hajjj, miért nem telhet így minden reggel :-). Végig úgy éreztem, hogy ez a felkészülés csúcsa, megszabadulás az elmúlt hetek terheitől, feltöltődés, erőgyűjtés. Sikerült úgy kikapcsolnom, hogy a munka se akart menni már aznap...

Jó hírt kaptam a kórházból is: szerencsére nincs nagyobb baj, haza is mehet a pajtásunk. Ráadásul nem is kellett nagyon győzködni, hogy legyen óvatos, és hagyja békén a hétvégét.

És szerda szünnap.