Tegnap reggel elmaradt a futás. Mire a Szigetre értem volna, annyit álltam a dugóban, hogy nem láttam értelmét bemenni. Gondoltam, majd este. Na, ez meg persze hogy nem jött össze a meló miatt. Úgyhogy mára egy kis ráadást terveztem a dobogókői szabványkörre, nevezetesen egy pilismaróti kitérőt.

Jó meleg volt fölfele, de pihent voltam, jól ment, igyekeztem dolgoztatni az izmokat. Keresztnél utolértem egy széthúzódott csapatocskát, az élen álló taggal beszélgettem pár szót. Tetszett neki az út :-). Egyébként meg Lengyelországig tekertek egyenesen (a Pilisen keresztül :-)), 9 napra tervezték az utat. Nem volt nagy csomagjuk... Outival nyomták. Tekintettel a terepviszonyokra nem terjesztettük ki a társalgást további témákra :-). Amúgy is úgy tapasztaltam, hogy az angolszótáram összeragad a fejemben ilyen izzasztó emelkedőn ;-). Dobogókőre hajszálra a legutóbbi időmmel értem fel.

Lefele Esztergom, majd a feltáró út felé kanyarodtam, a sorompó nyitva volt (de szerencsére összesen csak 2 mozgó autóval találkoztam). Ezt a szakaszt a Tapír-kör részeként jópárszor megfutottam már, de bringával ez volt az első alkalom. Futásnál 25-30 km után szoktam itt felkapaszkodni, ennek megfelelően kellemes emlékeim fűződnek ehhez a részhez :-). Lefele az első 300 méter durva lejtő, utána inkább a vegyes útminőség és a kanyarok miatt technikás az ereszkedés. A Hoffmann-fogadótól már enyhébb a lejtő. Pilismaróton megettem egy müzliszeletet és feltöltöttem a kulacsot, aztán nagy levegővétel, és irány vissza. Az út sok helyen vizes volt, ennek megfelelően párás, de kellemesen hűvös, erdőillatú a levegő. Fölfele valahogyan a patakcsobogás és a madarak harsogó éneke is jobban hallatszott. A Hoffmann-kunyhónál terveztem hogy kistányérra váltok, de meglepődtem, mert ott még egyáltalán nem kellett, az Égett-hársig fel lehetett volna jönni középsőn, de én inkább óvatos voltam... Érdekes, a futások során ez a szakasz meredekebbnek maradt meg. Lehet, mert a Szakó lejtője után szoktam ide érkezni?

Egyszercsak utolért és megelőzött egy srác, aztán a nyeregig végig előttem tekert pár tíz méterrel. Alighanem segíteni akart, de én valahogy magammal voltam elfoglalva... A sorompó előtti részen 11-ig ment le a sebességmutató. A nyereg után lefele aztán nem nagyon óvatoskodtam, szerencsére forgalom nem volt sok. Kivéve egy buszt, amelyiknek nagyon fontos volt szembeforgalomnál megelőznie. Ha nem fékezek rá tövig, akkor felkenődök az oldalára. Vajon ez a pasas minden nap így közlekedik arrafele? A rendszámának a vége 217, és egy füstölős, vajszínű (koszosfehér?) helyközi járat. Aki látja a sofőrjét, adja át neki az üdvözletem!

Az iménti srác a nyeregnél megállt frissíteni, de aztán a Csikóváralja környékén utolért. Onnan váltott vezetéssel jöttünk le, amihez nem nagyon vagyok hozzászokva, remélem nem voltam nagyon töketlen... Ő a Dömör-kaputól jött. A hétvégére én is pont egy olyat tervezek, hogy ezt a mait megtoldom odáig. Mer'hogy látám, hogy ez jó :-)).