Nincs idő. Semmire sincs idő. Nem jó ez így.

Viszont elhatároztam, hogy írok a blogba. Többször, keveset.

Tegnap tettem meg először, amit már rég terveztem, de tartottam tőle: reggel feltekertem Dobogókőre meg vissza. Közdelmes volt, de jól esett :-). Úgyhogy ma megismételtem. Kár, hogy nem fér bele minden nap... Amitől féltem, nevezetesen a forgalom meg a lefele fékezéses száguldás, nem is volt olyan rossz, mint ami élt bennem korábbról (eddigi -- lekopogom -- egyetlen komoly bukásomat is vagy húsz éve itt szenvedtem el). A pálya viszont tetszik: az elején van egy kis bemelegítő hullámvasút, aztán fokozatosan keményedik és fogynak a pihis szakaszok. Visszafele meg a fékezős rész után meg lehet tolni nagytányéron rendesen, hogy legyen egy kis sebességélmény is :-).

Hát így.