Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 43 952 866 km-t sportoltatok
Alighanem túrabeszámolók...

Szomor 23

(2010.10.23.)

G.Ildi | 2010-10-24 09:48:02 | 4 hozzászólás

Hahha, szokás szerint alig értük el a buszt (természetesen az utolsót, amivel időben a rajthoz érhettünk), de aztán 1órás nyomorgás után leszálltunk Szomoron, 10.30kor (utolsó percben, naná) rajtoltunk. Csak, hogy hűek legyünk öngamunkhoz... :D

 

Ezúttal heten voltunk, de csak kicsit gonoszok. :)

A sportcsarnoktól a Kakukk-hegyre elég hamar felértünk, persze a 120méteres szint már az elején megizzasztott. Bezsebeltük a cukorkát és a pecsétet, majd robogtunk tovább az Anyácsai-tó felé. Figyelem, compót elvinni tilos! :D (Ekkor már kissé szétszakadt a társaságunk, de ez mindannyiunknak feltűnt. Vajh hogyan találtunk mi egymásra...? :DD) Szóval compót nem vittünk, csak csokit (mivel a pogácsából már nem jutott a végén rajtolóknak). Itt már a fényképezőgép is előkerült, ami a továbbiakban méginkább lassított minket. :) Egyébként a tó és környéke egészen szép és nagyon hangulatos volt a gyönyörű őszi időben. A Zsámbéki Színházi Bázisnál egy roppant jókedvű pecsételőcsapat fogadott, pedig akkor már mi is elég vidámak voltunk. Kaptunk fincsi menzateát, majd ötperces röhögőgörcs után indultunk tovább. AZ idő még mindig csodálatos és a táj is, többnyire, annak ellenére, hogy nem túlzottan változatos. A következő pont a Zsámbéki Romtemplom volt, ahol almával vártak minket. Hát, én odáig meg vissza voltam a látványtól. Na nem az almáétől, hanem a templométól. Nagyon-nagyon tetszett! Itt is elszórakoztunk az idiótánál idiótább fényképek készítésével, majd beugrottunk a múzeumba is, ha már ott jártunk, és nekünk ingyenes volt. Sajnos ekkor már nem sütött a nap, de fázni csak a köv. ep-nél, az Óriások Lépcsőjénél kezdtem. Itt viszont egy darabig megint erdőben vitt az út, ez jó volt. (Bár előtte a fenyves is tuti volt már.) Igen hamar elértük a Bab-kutat, de a neve eredetére nem sikerült rájönnünk. Mindenesetre, ha már kút, vizet kaptunk (palackosat, persze), na meg csokit is. Az utolsó ep-hez, a Somodori úthoz ismét napsütésben értünk. Itt valami egészen jóféle gyümölcslével kínáltak minket. Elkeserítő volt viszont az előttünk álló út látványa: aszfalt végig! Szerencsére, balra nézve a látvány némiképp kárpótolt. Mivel mielőbb szerettük volna ezt a részt letudni, kicsit ki is léptünk. Így aztán leküzdve a 3.65 km-t, 3részletben célba értünk 16óra körül. Megkaptuk az emléklapot és az igényes, szép kitűzőt, tankoltunk (zsíroskenyér), majd a buszmegálló felé vettük az irányt. Volt még negyed óránk a jármű érkezéséig, így az eredeti tervhez tartva magunkat, beültünk a sarkon lévő vendéglátóipari egységbe. :D Rajtam kívül mindenki sörözött, én szerencsére nem szeretem, jobban is jártam a "melegítőmmel" :P. Újabb egy óra kéjutazás következett Pestre, ahol megviseltem, de csakis jó élményekkel telve kászálódtunk le a buszról.

 

Összegezve (a naplóhoz még hozzátéve): a szél nem kellett volna, ezen kívül minden szuper volt!!! Turistajelet egy darabot se láttam, de annyira alapos volt a szalagozás és táblázás, hogy lehetetlen volt elvéteni az utat. Mindannyian élveztük (kivéve a műutat a végén), minden bizonnyal jövőre is nekifutunk... :)

(Sosem jártam még a Gerecsében, pedig nevemre való tekintettel már igencsak illett volna... :) Hát, nem csalódtam a helyben. :D)

Negyednyolcas Teljesítménytúra, 30

2010.10.02.

G.Ildi | 2010-10-03 14:25:49 | 9 hozzászólás

Úgy volt, hogy a 6.18-as hévvel indulunk a Negyednyolcas elnevezésű pilisi teljesítménytúrára. Ehhez képest a 7.18-as hévvel indultunk, és most nézem a honlapon, hogy a túra neve is megváltozott időközben (bár az itiner és az oklevél még nem ezt mutatják): Félnyolcasnak hívják már. Végülis mindegy, mert mivel a rajt helye is megváltozott (ezt persze előző este egyikünk sem észlelte), nem fél 8kor, hanem papíron 9.10kor, gyakorlatilag kb. 9.20kor indultunk a szentendrei Skanzentől pár utcányira lévő rajtból.
Korrekt itinert kaptunk: térkép, leírás, szintek, minden jelezve. Mivel csak ketten szerettünk volna a 45ös távon menni, nem hagytuk el a többieket, mindannyian a 30ason mentünk, szép kényelmes tempóban. Jódarabon felfelé mentünk az erdőben, mígnem elértünk a 4 km-nél lévő Vörös-kőhöz. A szint harmadát ezzel le is tudtuk. Az időjárás nem kedvezett a kilátásnak, így kis technikai szünet után indultunk is tovább.Egyébként nagyon szép helyeken vitt az út, csak a hideg és a pára volt néha zavaró. Következő számunkra érdekes pont a Borjú-fő volt, amit bár nem volt muszáj érinteni, a leírás tanácsára meglátogattunk. Pazar volt, tényleg! A semmi fölött ülve pihentünk kicsit a sziklákon, távolban a Duna, Nagymaros(?) na meg erdők mindenhol. Szép hosszú séta után elértük végre az első ep-t (Apátkúti vadászház, 16km). Itt megtudtuk a pontőr sráctól, hogy mivel az erdészet bekavart a rendezésbe (az se volt biztos, hogy meg tudják tartani a túrát), nem lesz kitűző. A fiúkat lesújtotta a hír. :D Csak az villanyozta fel őket, hogy a 2. ep helye egy kocsma. Egy viszonylag kemény emelkedőn indultunk tovább, hogy a szalagozást követve elérjük a Spartacus-ösvényt. Az itiner szerint ez a túra legszebb része. Nos, nem igazán tudtunk gyönyörködni, tekintve, hogy nagyon durva volt a terep. Amit láttunk, az tényleg nagyon szép volt, de helyenként életveszélyes, és ezt szerintem minden túlzás nélkül mondhatom. Persze odafigyelve balesetmentesen meg lehetett oldani minden akadályt, de izzasztó volt. A szint gyakorlatilag 100%-át letudva értünk Pilisszentlászlóra, a 2. ep-hez. Ekkorra a bal combom teljesen kikészült. Korábban is szokott fájdogálni 1-1 rosszabbul sikerült lépés után, de most gyakorlatilag minden lépésnél sajgott. Jólesett az ep-n kapott frissítő, és a kocsma melegében való üldögélés, nem beszélve az angolwc és a vízcsap nyújtotta lehetőségekről. :D A lábamon kívül se voltam már csúcsformában. Talán az időjárás miatt, de nagyon nyomott voltam, nem volt egyszerű tovább indulni. Itt még válthattunk volna távot, de ez már fel sem merült bennem, az idővel is elég rosszul álltunk.
Jó volt a tudat, hogy a maradék 6.5 km már nem tartogat különösebb meglepetést, laza sétára számíthattunk. 16.50-kor be is értünk a célba. Ahol tényleg nem kaptunk kitűzőt (érdekes, de ez rengeteg embert felháborított), viszont járt az oklevél a szintidőn (9óra) belüli teljesítésért.

Mindent összevetve, kellemes kis túra volt, bár a táv rövidsége és a laza tempó ellenére is nagyon lefáradtam. Ismét nagyon szép helyekre jutottunk el, és persze a társaság is remek volt. :)
Szervezés: a rajtot megtalálni elég nehéz volt, 30 km-en mindössze 2 ep volt, sok volt az utolsó pillanatban történő variálás. Mint mondták, ezekről nem ők tehettek, és valójában tiszteletre méltó, hogy a nehézségek ellenére is megrendezték a túrát. Mégpedig korrekt itinerrel, frissítéssel, csomagmegőrzéssel, többé-kevésbé korrekt szalagozással, és ami a csúcs: a honlapon már fent van az e-mail cím, ahova az utólagos kitűzőért lehet írni. Szóval ilyen szempontból le a kalappal.
Bár a körülmények nem voltak a legjobbak, megint nem bántam meg, hogy elmentem. :)

2016-06 hó (1 bejegyzés)
2015-06 hó (1 bejegyzés)
2015-02 hó (1 bejegyzés)
2014-07 hó (1 bejegyzés)
2014-04 hó (1 bejegyzés)
2014-01 hó (1 bejegyzés)
2013-07 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2013-03 hó (1 bejegyzés)
2012-10 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (1 bejegyzés)
2012-04 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-03 hó (2 bejegyzés)
2011-01 hó (1 bejegyzés)
2010-10 hó (2 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)