Ahogy az 5km-es edzésterv végéhez közeledtem, felvetődött bennem, hogy nevezhetnék egy futóversenyre. Természetesen, a célom nem a jó helyezés, hanem a táv teljesítése volt. A XII. Aquapark futásra esett a választásom, 3333 m-es távon.

Szombat délelőtt, Hajdúszoboszló, 50 fok, semmi árnyék. Körömrágás. Vagy 10x ki és bekötöttem a cipőmet, mert hol túl szorosnak, hol túl lazának éreztem. Betojtam.
10 óra előtt pár perccel rajthoz álltunk. Mi a fene, már el is indultunk??! És hova rohan így mindenki? De - gondoltam magamban - hadd szaladjanak, én megyek a magam tempójában. És láss csodát, pár perc múlva beérem őket. Akik az elején nagy elánnal belevetették magukat, most elfáradtak és sétálnak. Juhú, nem én vagyok az egyetlen csiga! A táv felénél egy pohár víz - nagy hiba! Nem szoktam inni futás közben, de féltem, hogy nem bírom ki, ha nem iszom. Mivel menet közben épphogy csak felhörpintettem a löttyöt, mintha vizes lufival a hasamban futnék tovább. Pocsék érzés, mondhatom. De megyek tovább.
És akkor egyszer csak... meglátom a nagy, piros CÉL feliratot! Abban a pillanatban érzem azt, hogy megérte. Megérte a koránkelés, az edzés meg minden.

Tehát, ha csigaként is (8 perc/km), de teljesítettem a távot. VégigFUTOTTAM, pedig dög meleg volt. És, még csak utolsó se lettem!

Úgyhogy köszönöm mindenkinek, aki biztatott, itt a blogon, vagy élőszóban, mind nagyon sokat számított! És nincs megállás, futok tovább :D

Ilyen kemény voltam! :D