Ez tetszik! Katarzis nélkül.....   így futok három éve :) pedig valójában gyökeresen másképp teszem, mint te, de mégis :) 

BÚÉK!   Talán 2012-ben majd lesz katarzis és viheted megint a blogot :D

Ha a katarzis a lehetetlen célokért való, óhatatlan deficiteket, problémákat okozó, ámde kétségkívül hősies küzdelmet jelenti, akkor köszönöm, ebből én sem kérek... :)

Hajrá, kíváncsian követem az utadat! :)

@Bozót, BUÉK neked is. :) A címválasztás nem módszert, hanem a "belehalás" az ún "nagy dolgok" nélküliséget jelzi. Erre próbálok minél több embert rábeszélni... és ilyen dolgot még jó néhány ezer kilométeren keresztül nem tervezek.

Így valószínűleg a blog marad egy darabig. Ha csak valamilyen szerzői katarzis nem következik be... :D

@Amatőr, egyetértünk. Ilyen katarzis nem lesz. A legnagyobb idénre tervezett dolog a 8 órán belüli félmaratonmánia. Max annyi a kérdés, hogy mennyire sikerül... egyelőre csak ledolgozandó plusz perceim vannak. :)

Én sem úgy értem. Sőt! Legtöbbek esetében a katarzis szerintem az eltervezett, következetesen és keményen végrehajtott edzések utáni sikerhez köthető, nem feltétlen nagy belehaláshoz vagy valami brutál dolog teljesítéséhez :) Magamra is így értettem, hogy nincs katarzis, mert nincs előtte a munka sem

Sok sikert, katarzissal vagy anélkül :)

Bozót: a katarzis olyan, meghalásos küzdelem után is bekövetkezhet, amikor az első nagy célt éri el az ember. Nekem ez volt a '97-es Kinizsi, első TT-ként.

A többinél már megelőzte felkészülés, mint első L100, P85, első félmaraton (Siófok). De Amatőr idei éve hasonlít ilyen szempontból az enyémhez.

Értelek tzh, de épp ezt próbálom én is mondani, hogy ha VAN egy konkrét cél amiért dolgozol (és kicsit esetleg belehalsz :) 

Azt elmulasztottam részletezni, hogy az első K100-ra semmit nem készültem, csak vágytam rá, de épp ezért majdnem faragtam is -)

Ez a kis vélemény egyeztetés, vagy inkább a különbségek egy dologról meggyőzött. Hogy a címválasztás nem lett rossz. :) Az meg, hogy mindenki mást lát bele, hogy mindenkinek máshol kezdődik a katarzis az külön jó.

Való igaz, hogy minden versenybe, minden kitűzött cél elérésébe bele kell halni egy kicsit. De csak egy kicsit. Elvégre a futásnak, a felkészülésnek, a versenynek arról kell(ene) szólnia, hogy azért csináljuk, mert jó.

Bozót, az UB se volt katarzis? :O

amúgy ja, én ezért szeretek célokért dolgozni. :)

Nem volt elég szenvedős, hogy az lehessen :)   (felkészülés meg ugye nem volt, tehát az a fajta katarzis kizárt)

...és még csak a versenyeknél tartotok. A fogyásos - hízásos katarzis eszetekbe sem jut? :P

Egy kiló le, kettő vissza...

Aztatat nem ismerjük :P