Egészen jól indultam. Az útvonalterv már körvonalazódott, csak még azt nem tudtam, hogy a kényelem vajon nem térít e el rövidebb utakra. A patakparti csapás körűl magas volt a fű, ez egy kissé kényelmetlenebbé tette a futást, de végülis nem volt tragikus. A röviditések gondolata mindig a válaszutaknál merűl fel, egy pillanatra most is megfordúlt a fejemben, hogy a kiserdei lejtőzést most kihagyom, de amire végiggondoltam már mgtettem az első szakaszt. A zöld csak úgy ontotta a párát, az árnyékmentes helyeken meg tűzött a nap. Szóval nagyon jó volt. Az utolsó 1 km-t lazán 6perces tempóban futottam. Most, jól érzem magam a gondok messze szálltak.