Na, csak amolyan összefoglalás-félét szeretnék így az alapozás végén, ezért ez az iszonyúan frappáns cím :-)

De előbb egy kis élménybeszámoló máról. Meg a hétről.
Ahhoz képest, hogy tökegyedül edzettem egész héten, jól ment a futás. Most ez amolyan igazi "edzőtáboros", sok gyors futásos, sok sikerélményes hét lett.
Pedig ma nem akartam sikert, csak élményt. Lazázni mentem ki, és mivel V42 (betegség miatt :-( ) lemondta, tudtam, hogy egyedül nem is fogok erőlködni. A 20 kilit úgy osztottam fel, hogy előbb futottam egy 6kilis Tápé kört, majd egy 14-es Nagykörutast.
Az eleje lassan ment. Pedig úgy éreztem gyorsabb. De sebaj, mert most nem azért mentem, mint írtam, és amúgyis ezen a ponton legalább tudtam figyelni kifelé. Láttam például, hogy rügyeznek a bokrok az út mentén, nyílnak a virágok a házak tövében, és hallottam, hogy csiripelnek a madarak. És bár nem tombolt már annyira a szél, mint reggel, de azért nem úsztam meg szembeszél nélkül. De nem volt vészes. A Tápé kör 6 percesben ment. Meg is állapítottam jól, hogy csak elfáradtam a héten, majd győzzem magam Pécsig kipihenni...
Aztán jött a Nagykörút. Szembefújt a szél, szembesütött a nap, de azért valamelyest gyorsultam. Aztán egyszercsak a TESCOnál hallok egy hangos "Hajrá, Anita!"-t, V42 az. :-) Vigyorgok, és elkezdek futni. A Plusig tartó szakasz már 5:30-as tempóban megy, és jól esik. A szembeszél gyengül, és amikor a Tompai Kapu utcánál beforfulok balra, a hátam mögé kerül. 15 kilinél érek a Mátyás Király térre, addigra meghalok pár korty vízért, még jó, hogy ott van kút. Felötlik, hogy a PH-n nagyon kevés lesz 15-nél az első frissítő. Ki kell találni valamit... Aztán lassan elérek az SZTK-hoz, leszaladok a Tisza-partra, és innen pörögnek a lábaim. Nem erőltetve, és ahogy számolom, nem is gyorsabban, mint 5:20, és nem is számít. Csak az az érzés. Ahogy buzog az endorfin az ereimben. A tervezett 2 órához képest több, mint 8 perccel előbb érek vissza a kavicshoz. :-)

Szóval vége az alapozásnak. Voltaképpen már a múlt héten végetért, ez már olyan gyorsabb hét volt, de nem értek én ehhez annyira, hogy pontosan meg tudjam húzni a határt. Azt tudom, hogy a Pécs-Harkány számomra évek óta az év első megmérettetése, a hosszú téli alapozás eredményét ez mutatja meg. Hosszú hónapok óta ez az első nagyobb futós összejövetel, sok ismerőssel, jó hangulattal, kirándulással, fürdőzéssel, vacsorával. Élményekkel. Úgyhogy olyan mindegy, hogy hol áll meg az az óra a célban.
Persze most küzdeni fogok. Küzdeni, mert úgy érzem, hatalmasan jó formában vagyok. Hetek óta jönnek a jobbnál jobb eredmények, és ilyenkor soha nem tudom, hogy ez még  felfelé ívelő szakasz, vagy elszámítom magam, és túl fáradt leszek jövő hétvégére. De megintcsak nem ez a fontos. Az elmúlt hetekben annyi sok élmény ért: közös futások, jó eredmények, jó futóidő, mögöttem van egy szuperül végigfutott tél, és akárhogyan is alakuljon a Pécs-Harkány, ezeket tőlem már senki nem tudja elvenni.