3 hozzászólás... jellemezte a mai futásomat.
HGabóval próbáltunk egyeztetni, de aztán ő fél 6 körül rámcsörgött, hogy neki ma nem fog össezjönni, ezer dolga van. Így aztán -ha már egyedül- próbáltam minél hamarabb elindulni.
November első hete óta most volt az első hideg. Leszállt a köd, és bele kellett burkolóznom a meleg Polar felsőmbe is, hogy ne fázzak, és egyetlen dolog motivált: a futás utáni forró fürdő :)
Azt gondoltam mára, hogy ez most nem egy amolyan tötymörgős tempó lesz, hanem amolyan "normál futás", és ehhez 5:40-es tempót gondoltam optimálisnak. És mentem is, nem is olyan lassan, de jólesően könnyedén, mégis érezvén, hogy igenis haladok, már-már közepes tempóban. Na, ez volt az 5:50. De a visszaútig tartottam ezt az egyenletes tempót, és ettőlis gyorsan jól éreztem magam, cseppet se fáztam.
A visszaútra találtam ki, hogy beleszaladok olyan 4×3 villanyoszlopnyi gyorsat, hogy felrázzam magam kicsit, és mert amúgy szeretem ezeket a 100 m-es sprinteket, fokozókat. És így tettem. Csak úgy szárnyaltam hazafelé könnyeden és rugalmasan, és máris sajnáltam, hogy vége a mai edzésnek.
Holnapra egy lassú 10-es a terv, kicsit későbbi kezdéssel...
Laza futás, 171-es átlagpulzussal. :)
Te aztán tudsz élni... :))
"Ideát" is akkora köd volt, hogy csak tapogattam, merre is fussak.