Na, ma meg erre vágytam. Egy jóóó kis laza, klassz levegőjű tétmentes futásra. És ez olyan volt. Kivitettem magam Sóstóra, és bevetettem magam az erdőbe.
Először oda mentem, ahol régebben futottam. Ott kb. 10-10:30 perc egy kör, olyan 1800m-nek szoktam számolni. Jó is lett volna, sok-sok futót láttam, tök fura volt, és élveztem a terepet, a hangulatot, de aztán egyre több szabadon-engedett kutya jelent meg, póráz nélkül, mégha gazdival is. Nem értem, hogy ha van egy törvény, akkor azt miért nem lehet betartani, betartatni. Hány "nembánt" kutya harapott már meg embert. Szeretem én az állatokat, de azt nem, amikor rohannak szembe.
Úgyhogy fogtam magam, és átmentem szembe a másik erdőrészbe 3 kör után. Ott egy 5 kilis köröm van, de most nem akartam végigfutni, csak úgy 20 percet. Az nyugisabb is volt. Szeretem az erdő csendjét, de legfőképpen az erdőillatot. Az mindig elvarázsol. Aztán a 20 percből lett vagy 23, vagyis ekkor úgy 9,5kilinél tarthattam, innen még 5,5k kocogás hazáig át a városon. De még az sem volt rossz. Este volt már, hűvös, és nem volt nagy forgalom.
Jól esett a futás, jó volt érezni, hogy harmonikusan mozgok (pedig kívülről biztos nem :), jó volt, hogy alig fáradtam el.
Érdekes a futásnak ez a sokszínűsége. Mert tegnap meg múlt héten az volt jó, hogy gyorsan futok. De erről még biztos írok majd sokat. Ugyanis én valószínűleg épp ezt a sokféleséget szerettem meg a futásban. Pedig mindenki azt hiszi, hogy a futás egy dögunalmas dolog. Hát, nem is!!