Bakker, véletlenül majdnem futottam egy 5 kilis PB-t!!!

Hetek óta nyomasztott ez a hétvége. Ma drámais fogadóóra meg délután gála volt odaát, miközben szerte az országban jobbnál jobb versenyek. A szegedi Vivicittát nem szoktam kihagyni, imádom, amikor futóverseny van a városban!! Tavaly a kecskeméti nemegész félmaraton nagyon bejött, oda is szívesen visszamentem volna, és hát a srácokkal is szívesen mentem volna Veszprémbe váltózni (Amit aztán a srácok ma meg is nyertek!!! :), ez viszont velem együtt nem ment volna, ez tény...)

Aztán közben ugye kitaláltam, hogy a héten végre pihihét, mert már nagyon készek voltak a lábaim, meg a lelkemnek is kellett a lazázás. És ha pihihét, akkor a végefelé erőfelmérés!! :) Ez az utóbbi időben jól elmaradt, valszeg mert jött a Pécs-Harkány, annak a lázában égtem. Éreztem, hogy sokat javult az alapgyorsaságom, de annak ellenére, hogy itt vagánykodtam a gyorsasággal, legoptimistább terveim szerint is legfeljebb 23 perc alá akartam bejönni egy kicsivel (a legutóbbi felmérés 23:21-re ment, egyéni csúcsom 22:31)

Olyan minden mindegy alapon indultam el, elvégre is futás miatt nem stresszelünk, arra van bőven más forrás az életben. De azért olyan kísértetiesen jók voltak a feltételek. Aludtam eleget, ettem 2-3 órával futás előtt, pihenkéltem délután (ja, mert fogadóórára átmentem, de a gálát nem néztem meg: van annál jobb ebben a szuper időben :), szóval az idő is szuper volt: se nem hideg, de még nem is túl meleg, viszont rövidnadrág-póló!!!
Kikocogtam a ligetbe bemelegítésképp, mint már annyiszor, a hífról lefelé jövetbe 3×2 villanyoszlop ébresztő tempó, majd liget, és uzsgyi :-)
Az volt az előzetes elgondolás, hogy 4:40-45 között kezdek, elvégre is, amikor 4:37-ben tettem ilyet utoljára, akkor halálfélelmem volt 3,5-nél. Gondoltam óvatos kezdés, majd gyorsulás! Tudom én az elméletet ám!! Szóval elindultam, amolyan "laza lendületesben" óvatosan, sőt óvatoskodásként megnéztem az 500-as részidőt, hogy időben észhez térjek, ha el akarnám futni, erre 2:15. Jessza Anita, lassíts, ha nem akarsz beledögleni a végébe. Óvatoskodok, próbálok belazítani, 4:31 az 1. kili vége. Jön még itt kutyára dér, sejtem. Próbálok óvatos lenni, így 4:34 a következő kör. Már látom magam az árokban, meg persze azt is, amint az uccsó körben a 4:50-ért küzdök. Jó, menjünk tovább lelkesen :), így a középső kör 4:34 megint. Jééé, nem is lassultam, és aztaaa milyen köridők, és ezt mind én futottam :))) Jön a kritikus kör, de nem vágyok árokra. Nem akarok megállni se, meg semmi, csak szúr az oldalam. A lábaim könnyűek, végre kipihenték magukat :))) Próbálok gyorsítani, dehát embereket kerülgetek, meg biciklist meg kutyát. Éljen a tavasz, télen nem voltak ilyen gondjaim, mondják a hangok, a kép meg az, hogy 4:26 van az órámon (ill. az inkább 27, de akkor a .8-at nem láttam) Naháát, itt futok egyéni csúcs közelben 4:30-akat, és nem akarok belehalni? Akkor nyomjuk meg a végét!!! Futok-futok, de azért nem végtelenek a határaim, így egy újabb 4:27-es körrel 22:34-es 5 kilit futok. :))) Kicsit azért lihegek a végén, keresem a ligetben az oxigénmolekulákat! De vigyorog a fejem :)

A vigyort egész hazaúton nem lehet levakarni rólam, és eszem ágában sincs, hogy bosszantson a 3 másodperc. Elvégre is edzésen futottam, segítség (értsd társaság) nélkül, és igazából úgy érzem, még csak a gyorsító-edzések elején vagyok. Hirtelen nagy távlatok kezdenek nyílni előttem, hisz most 4:30 környékén szaladtam, és be kell vallanom a végén: szenvedés nélkül! Így aztán ezek után ne mondja nekem senki, hogy a módszeres és ésszerű résztáv-edzések nem használnak. Amikor én eddig igazából nem csináltam mást, mint heti 4-5 edzést, benne néhány 6×500-as résztávval, meg pár hosszabb tempófutással (tavaly óta hiszem, hogy erre is nagy szükség van, mert a versenyen is folyamatos futás van, nem lehet közben pihenni).

Szóval folytatom, amit elkezdtem, próbálok maradni a rövid résztávoknál, csak kicsit nagyobb szériaszámban, a heti 4-5 futásnál, meg a laza-improvizatív edzéstervnél, és a futás öröménél :) Mert futni jó! :)))