Már 32 510 124 km-t sportoltatok
Fuss, hogy utolérjenek!

Néhány válasz

Bozót | 2011-09-30 10:12:34 | 25 hozzászólás

Új sport. Miért? Miért épp ez?

- Ez egy borzasztó hozzú történet volna, ha az elejéről kezdeném, így csak röviden. A lányom találta ki, hogy küzdősportot-harcművészetet szeretne kipróbálni és egyszerűen ez volt a közelben. Én azért döntöttem úgy, hogy járok vele, mert nekem is régi vágyam volt ilyemsit űzni. Na, itt jönne a hosszú történet :)  Bármíly nehéz is lehet most elképzelni, én egy rettentő visszahúzódó, félénk, nyafogós kölök voltam aki apuka nadrágszára mellől két lépést sem tett és ha erősebben ránéztek, sírva fakadt. Így kb érthető lehet, miért nem lett belőlem Karate Kölyök :))    Persze mélyen belül igazából fiús lányka voltam, nagyon akartam vagány lenni, bandázni a többiekkel, sportolni, de nem jött össze. Volt pár barátom és csellengtünk, bringáztunk, fára másztunk, nem kell sajnálni :)   de azért az álmaimtól messze voltam nagyon.  Kamaszként még mindig túl nyuszi voltam hozzá, hogy csak úgy egyedül beállítsak egy dojoba, később meg már úgy voltam vele, elleszek én a futással, túrűzással, gyerekezéssel.    A gyerekeimet nem szeretném befolyásolni, ezért nem erőltetek semmilyen sportot vagy más tevékenységet, elsősorban játszanak, mozogjanak szabadon, de ha valamit szeretnének kipróbálni és adott rá a lehetőség akkor természetesen akadályozni sem szeretném őket.   Az már csak külön mázli, ha az általuk választott tevékenység nekem is tetszik :)

 Mi van a lóval?

- Köszöni, megvan. Nem felejtettük el, nem az újdonság varázsa kopott meg, egyszerűen annyi történt, hogy sikerült ismét megsértenie a lábát :(    Villanypásztorral van neki elkerítve rész a udvarban, de mikor itthon vagyunk, szoktuk hagyni, hogy kószáljon szabadabban és valamibe beleütötte a hátsó lábát. Nem vészes, de nyílt sebbel nem akarom terepre vinni. Talán jövő héten már lesz lovaglás is a naplóban :)

Maraton. Miért jelmezben?

- Kaptam olyan véleményt, hogy a jelmezben futás egyfajta menekülés a kihívás elől, egy álca ami mögé el lehet bújni és rá lehet fogni a gyalázatos tempót, kvázi elbohóckodni egy véresen komoly versenyt. Van ebben is igazság. Szemlélettől, nézőponttól függ. Ahogy írtam már másutt, kicsit szégyellem magam, hogy megint nem lesz hűdekomoly versenyzés, de ez van, nem tudom meghazudtolni magam, nem tudok kibújni a bőrömből,  nekem ezek a versenyek nem versenyek, én az élményért megyek, a társaságért, élvezni azt a pár órát a hasonszőrű őrültekkel, hencseregni az EO sátornál,  látni a profikat szembe suhanni a rakparton, pacsizni a nálam lassabbakkal, a cél után visszasétálva szurkolni a legkitartóbbaknak a végén....aztán csendesen hazasétálni zsebemben a plecsnivel... Ha bohóckodás, hát legyen az. Ha menekülés, nevezzük annak. Én nem érzem egyiknek sem. Talán lesz idő amikor komoly PB tervekkel megyek oda, nem mondom, hogy versenyezni, hiszen egy ilyen rendezvény annak a maroknyi elitnek verseny, a többieknek maximum harc az órával, a gyengeségeikkel, önmagukkal. De én most nem akarok harcolni. Senkivel és semmivel. Küzdeni egy kicsit jobb középszerűségért? Nem, én csak az élményt akarom. És biztos vagyok benne, hogy élmény lesz! Ugye ti is jöttök? Együtt még jobb! 

Vár a hármas - önkéntes futótúra :)

Bozót | 2011-09-19 16:52:16 | 21 hozzászólás

Na, legyen itt is, miért ne :)

 

Tehát úgy indult a történet, hogy már tavaly hallottam erről a versenyről, Rókalacitól, aki jól meg is ijesztett, hogy milyen brutál az útvonal és erre csak 6óra a szintidő. Megnéztem, hát valóban, maratoni távhoz 1740m körüli szintemelkedés és közel ennyi ereszkedés...combos :) Gondoltam, majd jövőre ....

Idén sem volt több bátorságom, addig tötyöltem, hogy merjek-e nevezni mígnem lezárult a nevezés :P Már épp azt tervezgettem, hogy akkor mentális edzésnek egy haláluncsi szigeti 30-ast futok, mikor Pecsenye beírását megláttam: segítőket keresnek a Vár a hármasra. Nosza, adjunk vissza a futókarmának valamit, jelentkeztem. Először úgy tűnt, a fogas svábhegyi megállójánál kezdek mint irányítóember, aztán átmegyünk másik szakaszra, ezért sok futást nem reméltem, de gondoltam, majd a végén lerohanok a HHH-ról, úgyis szeretek lejtőn futni.

Reggel fél ötkor ébresztő, állatok ellátása, buszhoz szaladás, metróra váltás, kis séta és máris Clark Ádám tér, rajt. Örültem, hogy több kedves ismerőst, barátot üdvözölhettem, Pecsenye kedves volt, a szia után azzal támadott : Hol a süti?!  :-D Hát süti nem vót....

Rövid egyeztetés, technikai szünet, majd rendező Gyuri szavára el is rajtolt a mezőny. Engem felvittek kocsival a pontomra és olvasgatással igyekeztem elütni az időt az első futó érkezéséig. Tudtam, hogy nem kell soká várnom, ugyanis idén Hajduska Balázs is indult és már szóltak, hogy az első kilométereken perceket vert a mezőny többi részére! Hamarosan meg is érkezett vagyis inkább átrobogott a fogas megállón :) rövidesen követte őt a második, azt hiszem Urbán Zsolt, aztán hosszú szünet következett.....majd a többiek két kisebb bolyban, a végén pedig Kriszta (Nagy Zoltánné) egy fiatalemberrel. (Felvezető motoros dumája : egy virágos gatyós, kalapos néni az utolsó :-)))) Azé' mondtam neki, miket fut az a "néni" :P )

Miután elhaladt a mezőny és konstatáltam, hogy a szemközti cukrászda még nem nyit, felkocogtam a Normafához az ottani frissítősökhöz. Elég nehezen találtam magamra az emelkedőn, de azért felvonszoltam magam :) Édesen hajráztak nekem :P   A ponton aztán dumáltunk, szurkoltunk kicsit, a jó üzleti érzékkel hamarabb nyitó rétesesnél vettem Pecsenyének rétest (Editre és Vézsére is gondolva vettem hármat) épp jókor, mert hamarost jöttek is. Pecsenye arca felragyogott a süti láttán és lazán be is gyűrt két rétest :) No, nem voltak valami nagyok, így nem volt nehéz. Társai nem kértek, így nekem is jutott egy almás - finom volt.  Miután mindenki áthaladt a ponton, telefon Gyurinak, hogy hova menjek. Szabadon távozhatok, szólt a válasz, de persze várnak szeretettel a célban. Nosza, akkor fussunk! - felkiáltással a mezőny vége után vetettem magam és még a kilátó előtt be is értem Krisztát. Innentől együtt is maradtunk. Ugyan mondta, hogy fussak csak, de igazából jó volt ez így nekem, nem is lettem volna sokkal gyorsabb, talán néhány perccel, mert a lejtőket egyedül jobban megfutottam volna, de úgysem voltam versenyben, akkor meg minek? Kriszta utólag úgy nyilatkozott, jól jött neki a kíséret, akkor pedig abszolút megérte!

Az útvonalat megnézhetitek a térképen, nekem igazából az egész újdonság volt, mert nagyon ritkán járok Budán, no persze voltak más túráról, versenyről ismerős részek, de a 30-35%-os meredekségű utcák igazi unikumnak számítottak. Talán egy Unicum után jobban is mentek volna ezek az emelkedők :P

Valahol a hegyoldalban lehagytunk egy sporttársat, így Kriszta a lantern rouge pozíciótol is megszabadult, majd (talán a Nagykovácsi műútnál?) meglepetésemre beértük a Mateve-Pecsenye-Vézsé-Knight-Levicopter különítményt, de persze a következő masszív emelkedőn el is léptek :P Kavarogtunk a kis hegyi utcákban, bámultuk a csili-vili vityillókat, lihegtem Kriszta mögött ez emelkedőkön és robogtam előtte a lejtőkön (viccelődtünk is rajta, hogy ilyen béna nyúl nincs aki épp az emelkedőn nem megy elöl :))) Szinte folyamatosan azon járt az agyam, menne-e a teljes táv szintidőn belül, milyen lenne még azzal a plusz 18-19kilivel a lábamban. Talán menne, hiszen végülis nem fáradtam el nagyon a végére, de talán fáradtabb lábakkal még lassabb lettem volna a végefelé és kinyírt volna a HHH :-)

A Szépvölgyi úton lefelé csorogva eszembe jutott Yoyoka, fel is hívtam, de már elindult a piliscsabai terepversenyre :-( Kár, hogy nem korábban hívtam :-(    Kriszta férje jött buzdítani (hajcsárkodni :P ) , igyekezzünk, igyekezzünk, mert még 400szintet be kell gyűjteni, de menni fog csak gyorsabban Krisztike, menjééé :))))))  Mentünk mi, mentünk :) El is jött a várva-várt emelkedés, elegánsan fújtatva haladtunk fel, fel, kicsit le, majd megint fel és még fel :) Jópofa feliratok ragasztottak ki a szervezők a végefelé "Innen kell hajrázni"  "Már csak felfelé" :) Az utolsó kaptatón megint jön Zoli, mondja, mondja, de szerintem egyikőnk se figyel rá ;-) Megyek Kriszta előtt, próbálom "húzni", még egy kis hajrára is kapható az utolsó métereken ahol persze félrehúzódok és csak ő fut át a célkapun....Megvan! Szintidőn bőven belül 5:46! Gratula!

A Hangárnál piknikhangulat, kaja,sör, víz, szőlő, sportbaráti csevej, majd eredményhirdetés ahol minden teljesítőt név szerint szólít Gyuri és átadja az oklevelet valamint a technikai finisher atlétát (tökjó, nekem is kell ilyen!!) és szerencsére nem felejti el az érmeket sem. Nőknél Ganki és Bontovics Timi osztozik az első helyen, az abszolút első Hajduska Balázs, pályacsúccsal! Tombolahúzás emeli még a hangulatot, közönségdíjas a gömböcben rejlő bevásárlószatyor :))) 

A muri végeztével a szervezők igyekeznek mindenkit autókba pakolni és lejuttatni a városba, de egyszerre nem férünk be, így elindulunk páran gyalog. Egyszercsak Vézsé viharzik el mellettem, utánalódulok és szaladunk kb 2kilit lefelé míg fel nem vesz az egyik járgány. Vézsé átszállít a Stadionokhoz - köszi érte- így emberi időben haza is jutok.

Nagyszerű kis verseny ez, nagyon ajánlom mindenkinek, kicsit szivatós az útvonal, jó az útvonaljelölés, megfelelő a frissítés, minden adott egy klassz futáshoz! Gratula a teljesítőknek!

 

Egy kis plusz: nem vicc a 30%-os emelkedő/lejtő, Villám utca, Rézsű u, Határ u, Tamara u, egyik szebb, mint a másik, bár a hirhedt 35%-os Táltos utcán épp csak egy picit futottunk, de körülötte a többi hasonlón bőven :)

Táltos utca

                                                                                       Határ utca (szintén fel)

Villám utca (itt "futottunk" felfelé) 30%

A gyermeki őszinteség..

Bozót | 2011-09-11 12:55:45 | 12 hozzászólás

A minap lapozgattam a félmaratonon kapott olvasnivalókat, köztük a Böszme (Balaton Szupermaraton) füzetkéjét. Lányom megkérdezte, mit csinálok, mondom, megnéztem, rajta vagyok-e esetleg az eseményről készült fotókon..

Lány: És rajta vagy?

Én : Nem.

Lány: (megvonja a vállát és tovább rajzol)   Mert nem vagy jó futó.

 

:-D

Jótifuti

Bozót | 2011-09-02 21:54:27 | 9 hozzászólás
2016-07 hó (1 bejegyzés)
2015-10 hó (1 bejegyzés)
2015-08 hó (1 bejegyzés)
2015-06 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (2 bejegyzés)
2014-07 hó (2 bejegyzés)
2014-06 hó (1 bejegyzés)
2014-05 hó (1 bejegyzés)
2014-02 hó (1 bejegyzés)
2014-01 hó (2 bejegyzés)
2013-12 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (2 bejegyzés)
2013-09 hó (1 bejegyzés)
2013-08 hó (1 bejegyzés)
2013-07 hó (2 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (3 bejegyzés)
2013-03 hó (3 bejegyzés)
2013-02 hó (2 bejegyzés)
2013-01 hó (2 bejegyzés)
2012-12 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-10 hó (2 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (2 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (3 bejegyzés)
2011-11 hó (3 bejegyzés)
2011-10 hó (3 bejegyzés)
2011-09 hó (4 bejegyzés)
2011-08 hó (3 bejegyzés)
2011-07 hó (4 bejegyzés)
2011-06 hó (4 bejegyzés)
2011-05 hó (3 bejegyzés)
2011-04 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (4 bejegyzés)
2011-02 hó (2 bejegyzés)
2011-01 hó (7 bejegyzés)
2010-12 hó (2 bejegyzés)
2010-11 hó (8 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (6 bejegyzés)
2010-08 hó (9 bejegyzés)
2010-07 hó (3 bejegyzés)
2010-06 hó (7 bejegyzés)
2010-05 hó (8 bejegyzés)
2010-04 hó (5 bejegyzés)
2010-03 hó (12 bejegyzés)
2010-02 hó (2 bejegyzés)
2010-01 hó (10 bejegyzés)
2009-12 hó (2 bejegyzés)
2009-11 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (4 bejegyzés)
2009-08 hó (4 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)
2009-05 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)