Már 32 510 124 km-t sportoltatok
Fuss, hogy utolérjenek!

Nem is rossz....

Bozót | 2010-02-27 22:17:51 | 8 hozzászólás

Vádlim és hasizmom talán sose lesz, de a combtájék alakul :P  Bár a hasizom helyén valamim kell legyen, mert ma még járdasöprés közben is fájt :)

 

A hét legszőkébb blogbejegyzése brought to you by Bozót

Kitörés 60 (kocogással spékelt túra)

Bozót | 2010-02-08 10:43:19 | 6 hozzászólás

 

Kitörés 60 (kocogással spékelt túra)
Péntek este még Yoyookát zaklattam, hogy mennék vele amíg bírok (pár kilire becsültem), meg hogy nincs kamáslim és egyáltalán nyirm...
Végül egyedül rajtoltam 6-kor a Várból és csatlakoztam egy kocogni látszó ifjú titánhoz. Már szállingózott a hó, így valóban extrém éjszakára készültünk.  A fogaskerekű melletti masszív emelkedőt szépen meggyalogoltuk, majd beértünk egy futóruhás sporttársat akiről kiderült hogy Szabo zé. Az erdőben az ifjú titán lemaradt, én meg reméltem, hogy Z tempóját bírni fogom. Hamar kiderült, hogy eddigi érdemeit tekintve nem vagyunk egy súlycsoportban, de szerencsére az emelkedőket nem akarta megfutni, így volt esélyem. Ismét rájöttem, hogy egész tempósan is tudok gyalogolni ha van motiváció (jajjlenemaradjakittegyedül), sorra előzgettük a túrázókat. A Normafa-János-hegy-Hárs-hegy környéket talán sose fogom szeretni, olyan baromi hosszúnak tűnik mindig a felfelék és túl hamar vége a lefelé rohanásnak, de azért jó volt. Itt már kezdtem szomjas lenni, de gondoltam, valamelyik pontnál csak lesz egy korty víz. Yoyoo mondta, hogy nem kell sok cucc, mert jó az ellátás és neki hiszek :) Jobb híján nyaltam egy kis havat, utólag belegondolva életemben annyi havat nem zabáltam, mint ezen a túrán. Az Újlaki-hegyre felérve majdnem rosszfelé indultunk le, de ránk szóltak szerencsére és lerobogtunk a jó irányba. Zé biztos hülyének nézett, mert a lejtőkön visongtam, mint egy szűzlány :) Eljött a Virágos-nyereg is, ahol depóztunk vagy félórát. Szegény Yoyoo biztosan csuklott, mert nagyon számítottam a kajára és teára itt, erre közölte a pultos hölgy, hogy csak a 25-ös távon itt végzőknek jár :( Utálok pénzt lejmolni másoktól, de végül kértem egy százast Zolitól teára. Vártam a soromra mikor Yoyooék befutottak. Cillagom még engem is felfalt volna ha nem engedem gyorsan előre :D Csak kérdezte, hogy kivel megyek aztán már ott se volt. Hamarosan mi is összekaptuk magunkat, Zoli nem mondta, hogy kopjak le, így kaptattam utána tovább. Nehéz volt a hegyoldalban haladni, folyton megcsúszott a lábunk a hóban, már láttam magam a völgyben gurulva, de azért megúsztuk. Az alsó-jegenye völgyi pont volt az egyik leghangulatosabb, a tábortűzzel és harmonikaszóval. A srác, asszem német egyenruhában,  épp a Katyusát játszotta mikor odaértünk :)
Jó kis menet volt a Kerek-hegy ésatöbbi a Zsíros-hegyig ahol rögtön béfordultunk a kiskocsmába és nem tiltakoztam, mikor Zoli forraltbort javasolt. Bár ha nem lettem volna olyan bamba és tudom, hogy ott a pont a kocsmával szemközt, forró gulyáslevessel, hát lehet hogy zargattam volni Zolit kifelé :) De így itt is eltököltünk némi időt, Zoli lenyűgözött egy tinilányt aki a szomszédban zajló házibuliból libegett át :))) 
Kiscsaj: "Ez valami kirándulás?"
- Aha, olyasmi.
 "És honnan jöttök?"
 A Várból.
 "És ma indultatok???!" 
....Ja. :) 
 Aztán megtörtént a pecsételés és a levest is megkóstoltuk. 
Féltem  Szénástól, Yoyoo fotói beijesztettek, hogy térdig ér a hó, így meglepett, hogy nem is volt olyan vészes (én marha, azt hittem túl vagyunk a nehezén...) Hó azért volt, a földön is, meg hullott is, meg brutál köd, a Kutya-hegyen Amundsennek éreztem magam. A szűzlányos visongás itt is megvolt, mondogattam mekkora buli, erre a srácok közölték, hogy hát még mekkora buli volna, ha nem tudnánk az utat.....na, igaz.
A sárgán lefelé szépen haladtunk, aztán elértük a szántóföldet és rádöbbentem, hogy a java még most jön. Valami hihetetlen nehéz volt a mély hóban, illetve a keskeny, alig kijárt keréknyomban haladni. A végeláthatatlan pusztában néhány halovány fényköröcske jelezte a túrázókat, akik most behatoltak a hó birodalmába. A másik leghangulatosabb ellenőrző pontot itt találtuk, ugyanis a srácok beásták magukat a szántóföld közepén egy kis facsoportnál. Egészen szürreális volt a lövészárokszerű gödör,  korabeli egyenruhát viselő "katonák",  forró tea katonai víztartályból, velük szemben modern technikai ruházatban a túrázók :) Elücsörögtem volna velük szívesen, de menni kellett. Ráadásul el akartuk érni mindenképp a 6:49-es buszt Szomorról, Zé alig hagyta, hogy lenyeljem a teámat, már robogott is tovább. Innen egy kicsit összemosódnak az emlékek, gépiesen trappoltunk a táblácskákkal kijelölt sárgán a hóban. Csak egy keskeny keréknyom volt, de már kezdtem elfáradni és nem tudtam ennyire  egymás elé rakosgatni a lábaimat és még egyensúlyban is maradni. Folyton beleléptem a mély hóba vagy megcsúsztam és bokánrugdaltam magam. Perbálon egy tinédzserforma srác megkérdezte "Ti is Szomorra mentek?" Mondtuk, igen. "Honnan jöttök?" A Budai várból. Némi áááá meg óóóó kíséretében még valami olyasmit rebegett, hogy hány napja megyünk :))))
A gomba-üzemnél majdnem rosszfelé mentünk, de utánunk kiáltottak. Az erdőszélen se volt járhatóbb az út, mint a nyílt szántóföldön. Anyácsapusztán gyors pecsét aztán huss tovább. Először nem akartunk az aszfalton menni, de kb 200méter szitkozódással kísért botladozás után visszacaplattunk a műútig - amit teljesen betakart a hó - és azon vonultunk be Szomorra. Zé olyan tempósan gyalogolt, hogy időnként kocognom kellett, hogy le ne maradjak. Így utólag, érdemes lett volna itt futni, és akkor több időnk lett volna a célban a buszindulásig. A műút végeláthatatlannak tűnt, néhol valahogy bekómáztam, mert pillantaképeim vannak csak és időnként arra eszméltem, hogy az előbb még egymás mellett haladtunk és egyszercsak vagy 30méterrel le vagyok maradva ... Azért végül beértünk, adminisztráció, gratulációk, gyors kaja és nyomás a buszhoz. Mire a Moszkva térre értünk teljesen felébredtem, ha nem ígértem volna meg otthon, hogy reggel megyek haza, akkor elmentem volna a Barlangtól barlangig-ra (bár belehaltam volna kissé, az tuti) Akárcsak a Piros85 után, most is egy tevékeny nap következett, de este 8 körül nem kellett estimese :) 
Köszi a társaságot Szabo zének! Tanulság: inkább cipeljek feleslegesen kaját és vizet, de havon és saját zsíron túrázni nem praktikus....


Péntek este még Yoyookát zaklattam, hogy mennék vele amíg bírok (pár kilire becsültem), meg hogy nincs kamáslim és egyáltalán nyirm...Végül egyedül rajtoltam 6-kor a Várból és csatlakoztam egy kocogni látszó ifjú titánhoz. Már szállingózott a hó, így valóban extrém éjszakára készültünk.  A fogaskerekű melletti masszív emelkedőt szépen meggyalogoltuk, majd beértünk egy futóruhás sporttársat akiről kiderült hogy Szabo zé. Az erdőben az ifjú titán lemaradt, én meg reméltem, hogy Z tempóját bírni fogom. Hamar kiderült, hogy eddigi érdemeit tekintve nem vagyunk egy súlycsoportban, de szerencsére az emelkedőket nem akarta megfutni, így volt esélyem. Ismét rájöttem, hogy egész tempósan is tudok gyalogolni ha van motiváció (jajjlenemaradjakittegyedül), sorra előzgettük a túrázókat. A Normafa-János-hegy-Hárs-hegy környéket talán sose fogom szeretni, olyan baromi hosszúnak tűnik mindig a felfelék és túl hamar vége a lefelé rohanásnak, de azért jó volt. Itt már kezdtem szomjas lenni, de gondoltam, valamelyik pontnál csak lesz egy korty víz. Yoyoo mondta, hogy nem kell sok cucc, mert jó az ellátás és neki hiszek :) Jobb híján nyaltam egy kis havat, utólag belegondolva életemben annyi havat nem zabáltam, mint ezen a túrán. Az Újlaki-hegyre felérve majdnem rosszfelé indultunk le, de ránk szóltak szerencsére és lerobogtunk a jó irányba. Zé biztos hülyének nézett, mert a lejtőkön visongtam, mint egy szűzlány :) Eljött a Virágos-nyereg is, ahol depóztunk vagy félórát. Szegény Yoyoo biztosan csuklott, mert nagyon számítottam a kajára és teára itt, erre közölte a pultos hölgy, hogy csak a 25-ös távon itt végzőknek jár :( Utálok pénzt lejmolni másoktól, de végül kértem egy százast Zolitól teára. Vártam a soromra mikor Yoyooék befutottak. Cillagom még engem is felfalt volna ha nem engedem gyorsan előre :D Csak kérdezte, hogy kivel megyek aztán már ott se volt. Hamarosan mi is összekaptuk magunkat, Zoli nem mondta, hogy kopjak le, így kaptattam utána tovább. Nehéz volt a hegyoldalban haladni, folyton megcsúszott a lábunk a hóban, már láttam magam a völgyben gurulva, de azért megúsztuk. Az alsó-jegenye völgyi pont volt az egyik leghangulatosabb, a tábortűzzel és harmonikaszóval. A srác, asszem német egyenruhában,  épp a Katyusát játszotta mikor odaértünk :)Jó kis menet volt a Kerek-hegy ésatöbbi a Zsíros-hegyig ahol rögtön béfordultunk a kiskocsmába és nem tiltakoztam, mikor Zoli forraltbort javasolt. Bár ha nem lettem volna olyan bamba és tudom, hogy ott a pont a kocsmával szemközt, forró gulyáslevessel, hát lehet hogy zargattam volni Zolit kifelé :) De így itt is eltököltünk némi időt, Zoli lenyűgözött egy tinilányt aki a szomszédban zajló házibuliból libegett át :))) Kiscsaj: "Ez valami kirándulás?"- Aha, olyasmi. "És honnan jöttök?" A Várból. "És ma indultatok???!" ....Ja. :)  Aztán megtörtént a pecsételés és a levest is megkóstoltuk. Féltem  Szénástól, Yoyoo fotói beijesztettek, hogy térdig ér a hó, így meglepett, hogy nem is volt olyan vészes (én marha, azt hittem túl vagyunk a nehezén...) Hó azért volt, a földön is, meg hullott is, meg brutál köd, a Kutya-hegyen Amundsennek éreztem magam. A szűzlányos visongás itt is megvolt, mondogattam mekkora buli, erre a srácok közölték, hogy hát még mekkora buli volna, ha nem tudnánk az utat.....na, igaz.A sárgán lefelé szépen haladtunk, aztán elértük a szántóföldet és rádöbbentem, hogy a java még most jön. Valami hihetetlen nehéz volt a mély hóban, illetve a keskeny, alig kijárt keréknyomban haladni. A végeláthatatlan pusztában néhány halovány fényköröcske jelezte a túrázókat, akik most behatoltak a hó birodalmába. A másik leghangulatosabb ellenőrző pontot itt találtuk, ugyanis a srácok beásták magukat a szántóföld közepén egy kis facsoportnál. Egészen szürreális volt a lövészárokszerű gödör,  korabeli egyenruhát viselő "katonák",  forró tea katonai víztartályból, velük szemben modern technikai ruházatban a túrázók :) Elücsörögtem volna velük szívesen, de menni kellett. Ráadásul el akartuk érni mindenképp a 6:49-es buszt Szomorról, Zé alig hagyta, hogy lenyeljem a teámat, már robogott is tovább. Innen egy kicsit összemosódnak az emlékek, gépiesen trappoltunk a táblácskákkal kijelölt sárgán a hóban. Csak egy keskeny keréknyom volt, de már kezdtem elfáradni és nem tudtam ennyire  egymás elé rakosgatni a lábaimat és még egyensúlyban is maradni. Folyton beleléptem a mély hóba vagy megcsúsztam és bokánrugdaltam magam. Perbálon egy tinédzserforma srác megkérdezte "Ti is Szomorra mentek?" Mondtuk, igen. "Honnan jöttök?" A Budai várból. Némi áááá meg óóóó kíséretében még valami olyasmit rebegett, hogy hány napja megyünk :))))A gomba-üzemnél majdnem rosszfelé mentünk, de utánunk kiáltottak. Az erdőszélen se volt járhatóbb az út, mint a nyílt szántóföldön. Anyácsapusztán gyors pecsét aztán huss tovább. Először nem akartunk az aszfalton menni, de kb 200méter szitkozódással kísért botladozás után visszacaplattunk a műútig - amit teljesen betakart a hó - és azon vonultunk be Szomorra. Zé olyan tempósan gyalogolt, hogy időnként kocognom kellett, hogy le ne maradjak. Így utólag, érdemes lett volna itt futni, és akkor több időnk lett volna a célban a buszindulásig. A műút végeláthatatlannak tűnt, néhol valahogy bekómáztam, mert pillantaképeim vannak csak és időnként arra eszméltem, hogy az előbb még egymás mellett haladtunk és egyszercsak vagy 30méterrel le vagyok maradva ... Azért végül beértünk, adminisztráció, gratulációk, gyors kaja és nyomás a buszhoz. Mire a Moszkva térre értünk teljesen felébredtem, ha nem ígértem volna meg otthon, hogy reggel megyek haza, akkor elmentem volna a Barlangtól barlangig-ra (bár belehaltam volna kissé, az tuti) Akárcsak a Piros85 után, most is egy tevékeny nap következett, de este 8 körül nem kellett estimese :) 
Köszi a társaságot Szabo zének! Tanulság: inkább cipeljek feleslegesen kaját és vizet, de havon és saját zsíron túrázni nem praktikus....

Kép: Pontőr a Virágos-nyeregnél (kint sajnos telcsivel esélyem sem volt fotózni)

From Kitörés 60
2016-07 hó (1 bejegyzés)
2015-10 hó (1 bejegyzés)
2015-08 hó (1 bejegyzés)
2015-06 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (2 bejegyzés)
2014-07 hó (2 bejegyzés)
2014-06 hó (1 bejegyzés)
2014-05 hó (1 bejegyzés)
2014-02 hó (1 bejegyzés)
2014-01 hó (2 bejegyzés)
2013-12 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (2 bejegyzés)
2013-09 hó (1 bejegyzés)
2013-08 hó (1 bejegyzés)
2013-07 hó (2 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (3 bejegyzés)
2013-03 hó (3 bejegyzés)
2013-02 hó (2 bejegyzés)
2013-01 hó (2 bejegyzés)
2012-12 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-10 hó (2 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (2 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (3 bejegyzés)
2011-11 hó (3 bejegyzés)
2011-10 hó (3 bejegyzés)
2011-09 hó (4 bejegyzés)
2011-08 hó (3 bejegyzés)
2011-07 hó (4 bejegyzés)
2011-06 hó (4 bejegyzés)
2011-05 hó (3 bejegyzés)
2011-04 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (4 bejegyzés)
2011-02 hó (2 bejegyzés)
2011-01 hó (7 bejegyzés)
2010-12 hó (2 bejegyzés)
2010-11 hó (8 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (6 bejegyzés)
2010-08 hó (9 bejegyzés)
2010-07 hó (3 bejegyzés)
2010-06 hó (7 bejegyzés)
2010-05 hó (8 bejegyzés)
2010-04 hó (5 bejegyzés)
2010-03 hó (12 bejegyzés)
2010-02 hó (2 bejegyzés)
2010-01 hó (10 bejegyzés)
2009-12 hó (2 bejegyzés)
2009-11 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (4 bejegyzés)
2009-08 hó (4 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)
2009-05 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)