Volt itt régebben egy Tiavirág nevű lány. Sok mindenen ment keresztül, de ezek elmúltak. Sajnos nem nyom nélkül.Nem szerette már ezt a nevet. Ezért gyermekkori becenevét kezdte használni. Ő a Csutak. És most arra gondolt, megpróbál ő is újra futni. Nem csak rendszertelenül, össze-vissza, hanem pár kisebb céllal, csak az egészségéért.

Most itt vagyok a Bükk egyik legszebb részén. Természetgyógyász táborban. Tisztulok, tanulok. De hoztam futócipőt.  És várom reggelt, megkeresem magamban a gyermeket és felszaladok a „Hegyre”!