Életem leglassabb Kékes Csúcsfutására készültem kb. egy hete (a kettőből a jobb 58:23, a gyengébb 1:01:51), amikor sikerült úgy beosztanom a csapatomat, hogy beleférjen a futás is a napba. Aztán jött a vasárnapi vádlibaleset, ami bizonytalanná tette az egészet. Tegnap délutánra már éreztem a "krémkúra" jótékony hatását, ma reggelre gyógyultnak nyilvánítottam magam. Persze ez nem volt teljesen igaz, de éreztem, hogy nem lesz baj, ha futok egy-két kilit.

Az előzetes terv az volt, hogy amíg csak himi-humi (8 km), addig 5:30-as kilik, majd ahonnan elkezdődik az igazi meredek, visszaváltok 6 perces tempóba és a végén küzdök az 1:05-ön belüli időért.

A rajt előtt legalább hatmillió ismerőssel találkoztam, de bolondok közül csak ganki rémlik. Későn álltam be a rajtba, így egy kicsit küzdenem kellett, hogy előre tudjam küzdeni magam valamennyire. A 65 perces tempó kb. 200. helyet jelent, ennél jóval többen voltak előttem, persze megint mindenki ész nélkül állt be, így az első 2 kili folyamatos kerülgetéssel telt. Láttam olyan futót is, aki már 200 méter után sétált és előttem indult.

Pulzusmérőt direkt nem tettem fel, érzésre akartam futni, ennyi időt még max. pulzus közelében is elég jól viselek. A terv már az elején megdőlt, 5 perc körüli kilikkel kezdtem, de jól esett, éreztem, hogy van még tartalék a mászáshoz, így hagytam, hadd vigyenek a lábaim, ahogy jól esik. 8-hoz 40:28-cal értem, itt ért utol a babakocsit toló Carlos... Szerencsére a porig alázás elmaradt, innen én voltam a gyorsabb :-) (Hiver, a későbbi női győztes is itt szakadt le rólam, egy ideig én fogtam neki a szelet. Egy laza futással nyerhettél volna egy kis zsebpénzt.)

Az utolsó 3,6 km-en a tartalékolás meghozta gyümölcsét, szépen előztem végig a mezőnyt, egyenletes 5:40-es tempóban. Még a szenvedő Makit is beértem, próbáltam elküldeni, hogy ne kelljen vele versenyeznem, előre nem akart menni, így kénytelen voltam én előzni :-)

Jóleső, nem széthajtott futás után 1:01:24-gyel csaptam a célba, lényegesen jobb a tervezettnél.

Szerdán, mielőtt elkezdett fájni a sebesülésem, azt találtam mondani gankinak, hogy ha bőven 1:05-ön belül érek célba, akkor elgondolkozok Veitsch-i hegyimaratonon. Szóval gondolkodás indul :-)