Már nagyon hiányzott a futás.  Mivel hatkor senkit nem találtam a találkozóhelyen, elkezdtem a kis negyedórámat. Kb. két kilit sikerült lenyomni ezalatt, nem erőlködtem, inkább arra törekedtem, hogy jólessen a dolog. A visszafeleúton a Duna-parton találkoztam az egyik lánnyal, és együtt még tettünk egy kört (3 km). Közben beszélgettünk, én néha megálltam orrot fújni.
A végén már küzdöttem. De nagyon jó volt utána. A nyújtás közben már sötét volt, de még meleg, az ifjúsági táborban, ahol az öltöző van, kivilágytott pályán srácok fociztak. Olyan érzésem volt, mintha edzőtáborban, vagy valamilyen nyaraláson lennék, és holnap nem is kéne dolgozni menni. J-tal hazafelé már a téli havas-csúszós futásokat terveztük. Nem tudom miét, de már nagyon várom, hogy hóban futhassak. Őrült dolog:-) A buszon hazafelé már egyedül mentem. Vizet ittam, a busz száguldott a kertvárosban, én pedig nevetgéltem. Ha a futás ilyen hatással van rám, akkor szeretném ha most már mindvégig elkísérne.

Sajna hétvégén elmarad a Maratonka, de gondoltam, kimegyek végre a Margitszigetre, és elkezdem a félórás programot.