Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 41 524 832 km-t sportoltatok
Futkorászás a fődemen

Brassói Barangolások

yoyo | 2013-08-24 18:03:06 | 7 hozzászólás


Ami nem jöhetett volna létre,ha a férjem nem lep meg a vonat jeggyel ,

mert igazából ezt kaptam az évfordulónkra,,nekem nem kell a virágcsokor,

arany lánc ,vagy a szép ruha,nekem ez a jegy jelentette a legnagyobb örömöt  

-Köszönöm !



A  Királykő







Szombat éjjel érkezem Brassóba 12 óra vonatozás után ,Vinatti már 

vár az állomáson,és  hamar a  közeli campingbe visz ahol a szállásunk van.

A szokásos kis faházban vagyok Szilvivel ,hamar köszöntjük egymást,reggel

6 kor túra sok alvás nem lesz. Szilvivel minden nap egy órával hamarabb kelünk,

hogy legyen idő reggelizni összekésziteni a cuccot.

 Zernyestig  autókkal megyünk át , elhagyva az aszfalt utat egy dózer úton megyünk

az erdő lábához. Friss a reggel gyorsan megtöltjük kulacsainkat hideg forrás vízzel

,Vinatti kiosztja az itinereket , 40 extra ,40,30 20 kilométeresek a távok 

én a 40et választom,bár szöveges itiner nem jutott ,mert elromlott a nyomtató

vagy valami ilyesmi,így csak pár embernek volt szövegese ..

Még bele sem néztem az itinerbe,de már indulunk is ,

gyorsan tapadok az előttem levőkre ,amíg lehet megyek utánuk .

Rudiék mentek elől tincával,maj Bálint Vera Feri ,Sára,és Gábor ,Szilvi ,és  Anna.

én zártam a sort. Meredek erdei úton kapaszkodtunk felfelé ,amolyan mátrai meredekségű ,

na de aztán amit kaptunk az nem sokáig volt mátrai .

Főleg mikor a szép Zanoaga rét után kitárul a táj , és meglátom amire vártam ,



A réten felvágva az erdő széléig még csak csak ,kényelmes,na de utána kemény emelkedő jön fel a Kis királykőre . Szilvi még integet nekem egy utolsót mikor kiabálok neki, Tudom,hogy nem érem utól ,úgy vagyok vele ,majd jönnek a többiek mögöttem van még bőven túrázó talán 15 en is  mögöttem ,és majd csatakozom egy lassúbb csapathoz .  De persze azért megyek ahogy tudok felfelé még Anna rózsaszín felsője megvillan előttem a fenyők közt,ahogy nézek felfelé. Felérek a Hősök -keresztjéhez ,nem is időzök semmit,se fénykép semmi,csak ne hagyjatok egyedül .

 Apró törpefenyők közt hullámozva haladok a csipkés Kis-Királykő gerincén ,

 

 

 

 

majd egy meredek sziklafalon lecsúzdázok a fűcsomóig.Voltak sodronyok is azokat használtam.  Leértem egy csodálatos sziklaszírtre rózsaszines mészkősziklák közé ,porhanyós kögörgeteges volt az út lefelé alattam egy nagy zöld tisztáson Szilviát láttam meg, és egy kőből kirakott nevet olvastam  a zöld fúbe kirakva ,fentről Andreának olvastam így mosolyt csalt az egyébként is örömteli arcomra

 

 



. A kögörgetegen való lereszkedés a tisztásra ahol Szilvit láttam utoljára beszaladni a fenyőerdőbe ,pici időt elvett,így mire leértem már tényleg sehol senkit nem láttam . Elővettem az itinert , Hasadék nyereg.Torony csúcs .na ez vajon hol lehet ? a térképen románul voltak a nevek, így azt sem tudtam mit nézzek ,hol vagyok a térképen . Láttam egy piros kört magam előtt ,először is  ebből induljak ki .keresem a térképen hol van piros kör,megörülök mikor megtalálom , ekkor még nem tudom ,hogy én pont forditva nézem a térképet ,vagyis a gerinc tulsó végét nézem  ,de mivel az egész gerincen  piros kör megy ,így tök mindegy ,,,legalábbis egyenlőre :)

 Elteszem a térképet ,haladok felfelé,egy ösvény elvisz rossz irányba,lehet egy pár embert bevitt a fák közé ahol véget ért az út ,vissza mentem hamar. Leértem egy kőgörgeteges részre ,vakító fehér sziklafal előttem ,rajta a piros nyil és kör . Befordultam a sziklatömb oldalába ,és megláttam a hasadékot . Megint elővettem az itinert,hogy nem történt -e tévedés ?  :) de a piros körön kell maradni ,még a nyilak is mutaják  ha nem hiszed .

 

 



 Nem ilyedek meg a sodronytól megfogom és fellépek ,persze nagyokat nyögök közbe.,mert van ahol még el is van szakadva .néha elmondom ugyan ,hogy mitkeresk itt ,de a szépség hamar visszaránt a valóságba ,jó ez nekem ezért jöttem nem ? DE . Elhaladok a Tűtorony mellett megállok vissza nézek.

 

Tényleg egy  hatalmas hasadékban megyek felfelé ,

 

 

Ezeket a havasi fűcsomokat is jól megedzette az idő,mert nagyokat kapaszkodok beléjük ,és meg sem mozdulnak. Néha egy egy  havasi harangvirág,vagy havasi szegfű néz szó szerint a szemembe annyira közel vagyok a földhöz .

Sokszor meg meg állok pihenni,vissza nézek ,hogy hol vannak a többiek,már a kis Királykőről  lejöttem,és fent vagyok a Torony csúcson  látnom kéne őket,de sehol senki. ekkor eszembe jut,hogy a  mögöttem levők biztos a rövidebb távon vannak (erre jött a többi táv is) nagyon megijedek ,hogy akkor  én biztos,az extra távon vagyok . Minden esetre  innen nincs már út csak előre,az meg ugye a gerinc a piros kör .

A Hasadék nyeregbe eligazító tábla ,mutat több irányba is,például lefelé .  Egy szimpatikus kis ösvény vezet  is ,még meg is örülök,hogy a nehezén túl vagyok,magas fűben haladok ,majd szemközt velem egy nagy kék csíkot látok . . Megtorpanok tudom hogy vinatti azt mondta,hogy  a gerincen kell menni ,mit keresek a bokrok közt ? vissza megyek ,nézek forgolódok,de  hol vannak a többiek ?

Meglátom a piros kört a sziklán ,megyek ,haladok, mászok,a sziklák közti bokrokon törpefenyőkön át .

 

 

Innen már igen szépen ellátni a végtelennek tűnő gerincen ,el is döntöm,hogy hamarosan lemegyek innen ,Vinatti azt is mondta,ha valaki nem bírja , lesznek  menekülő utak lefele :)

 Egyenlőre csak azt nem értem,hogy az előttem lévő erős csapatot miért nem látom hiszen nagyon messzire ellátok ,később rájövök, több óra múlva ,,,hogy egy  betét körre lementek a gerincről,hogy egy másik hasadékba vissza jöjjenek . én csak véletlen nem  mentem le,mert ragaszkodtam a piros körhöz ..húú de mázli ,,egyszer már nekem is lehet szerencsém .

A végtelen gerinc nem fogy ,minden lemenet,és felmenet után még ott tornyosul ugyan annyi ,vagy még több . Jobbra tőlem hatalmas hófehér sziklaszirtek .

 

 

Volt ahol cipőnyi szélességű átjárás volt a gerincen .

 Valahol 2 csúccsal messzebb láttam embereket többen voltak ,és integettem is nekik kitárt karokkal,biztos voltam benne,hogy a mieink mennek,de meg is lepődtem,mert nagyon sokkal voltak előttem ,később kiderült,hogy nem ők voltak. Leültem egy sziklacsúcsra,alattam széles  hasadék völgy ,kétoldalt magasodó sziklaszirt, a madarak könnyedén  repdestek szikláról sziklára némelyik igen közel húzott el a fejem felett ,és élveztem,hogy itt lehetek . Hiányoztak a többiek , hiába néztem vissza a magam mögöm hagyott rengeteg csúcsra senkit nem láttam. jött egy nagyon meredek sodronyos lemenetel ,majd szemközt újra fel,fiatal csoport ment előttem,elengedtek ,néha fél kézzel másztam  mert filmeztem is közben .

 A fiatalokat magam mögött hagyva ,mindíg meg meg álltam és vissza néztem ,a térképet már régen nem vettem elő,gondoltam egyszer csak vége lesz,nem mehetek  végig az egész Kárpátokon .  még a közepén sem jártam a gerincnek,mikor a Lehmann menedékhez értem.A bival rossz idő esetén életet ment,8-10 fő számára,de akár többen is elférnek benne ,bár nem kényelmesen .

 

 

,innen tökéletes rálátás volt a gerincre megannyi fűrészfogszerű leszakadás ,messze a háromszög alakú tető talán a Nagy -orgona fal lehet .

 

 

 

 

Ezeken mind fel kell mászni,lánc kevés helyen van, eddig elég jól vettem az akadályokat,míg egysze beszorult a cipőm ,és előre estem ,éppen egy olyan részen ahol vüves volt ,a déli lejtő felé , a csuklóm fájt a legjobban ,meg a térdem ,nem is keltem fel,hanyatt feküdtem és vártam,hogy csillapodjon a fájdalom . Éreztem,hogy nincs baj ,csak lila foltjaim lesznek még a kezemet is kitártam ,még így is jó volt itt lenni .



A menedékkunyhót elhagyva  egy jelzésekkel, menetidőkkel ellátott oszlophoz értem ,. Itt van egy letérési lehetőség ,de nem merek arra menni ,inkább  a gerincen megyek magam mögött hagyom  a táblákat. Eleinte egy majdnem vízszintes gyalogösvény  volt előttem ,de utána megláttam a  kiemelkedő Nagy-Cimbalom-csúcsát   2177m  . Ahoz,hogy oda felmejek,előbb egy nyeregbe le kellett mászni , aztán a piros kör  felvitt a Nagy-Cimbalom csúcsára. 

 

 

 

 

itt esett ki a hátizsákomból az üres vizes flakon,és szánkázott vissza pár métert,azt hittem teljesen legurul ,de megállt szerencsére . A  Cimbalmon átmászva a Calinet-nyereghez értem  2096 m jobbra lent  a  Calinet-szakadékvölgy  tátongott .  Néha jöttek szembe emberek ,de mögöttem senki nem volt még mindíg . Tudtam,hogy majd lesz egy ell pont ha oda fogok érni még ma,akkor majd ott lesz valami velem.  Ha más nem egy bivakban meghúzom magam, úgy voltam vele,hogy annyira lassan mehetek ,hogy a többiek,már kitudja merre lehetnek . Lassan 7 órája senkit nem láttam  . Követem a piros kört továbbra is ,ami  a Középső-Cimbalomhoz  vezet egyszerűen nem fogy a csúcs mindíg újjabb és újjabb bukik elő ,közben befelhősödik ,a távolban olyan mintha az egyik csúcson,talán épp a Pásztor csúcson vulkánkitöréshez hasonló felhőrobbanást látnék.   Szál felfelé a felhőtömeg a magasba ,közben kétoldalt kék az ég .

 

 

 

 

A kitett  gerincszakaszon  ,  számos le  és felmászással, a jobb és baloldalamon meredek ,már már függőleges leszakadás vannak  .Nem győztem csodálni annyira szép volt,persze az árát megkéri bőven . Hamarosan elérem  a Hidak szakadékvölgyének nyergét 2124 m innen egy  hosszú  mászó  részen húzom fel magam  Kis-Cimbalom-csúcsára





Ezután egy törpefenyővel  benőtt kis nyereghez érek ,és felnézve  meglátom a  Boglyák elnevezésű  sziklás csúcsot . Ha eddig még nem lett volna elég csúcs akkor itt megkapom a könyv szerint ,és szerintem is ,mert a Királykő  9 egymás után következő csúcsának  magassága ,nem esik 2200 méter alá. Az egyetlen hang amit órák óta hallok az a saját nyögésem  :)  Ezután egy újjabb  gerincszakaszhoz értem ismét egy meredély állt előttem  a Völgykatlan-csúcs .





 Mikor már sok sok  órája mentem egyszer csak  magyar hang csapta meg a fülemet a hátam mögött .,Hátra néztem  Rudi és tinca voltak azok,épp akkor értem volna a Grind bivakhoz a Pásztor csúcs nyeregbe . 

 

 



Jajj nagyon megörültem nekik,rögtön ki is derült,hogy a betét kör még Királykő elején volt nekik,de hát nem volt egy könnyű történet  mint halottam .Ekkor tudtam meg,hogy még mögöttem vannak Szilviék is,bár sokkal Rudiék mögött,de eldöntöttem ,hogy bevárom Szilviéket,remélhetőleg lassultak annyit a betét körtől, hogy velük tudjak menni :)

 



 Elég volt az egyedül létből, kövekkel és madarakkal már nem akartam társalogni  .A betét kör + 2 órás volt . így  ott ültünk a nyeregben Rudiék mondták,hogy itt lesz majd a frissitő pont ,de Vinatti még nem volt sehol ,közben talán lentről  ahogy jött felfelé a völgyben megláthatott minket a nyeregbe ,mert telfonált,hogy jön felfelé hozza a frissitést,kb fél óra,De annyira nehéz volt a nagy zsákja,+ még a két kezében 5-5 liter víz,és  fentről lenézni,,ahogy cipeli a hatalmas terhet  .  Annyira apró az ember, és hatalmas a hegy,hogy nem is látszik a képen pedig ott jön az úton .

 

 

Addig pihentünk,volt egy férfi a bivaknál ült,kérdezte,hogy mikor indultunk,honnan,és meddig megyünk , Elmondtuk neki ,hát nézett nagyokat ,és azt is mondta,hogy sötét lesz mire beérünk . De nem úgy lett,bár mikor ránéztem az itinerre,és megláttam,hogy még csak 16,8km nél vagyok és már vagy 8 órája jövök :)   

 

Atti még mindíg nem ért fel .így  Rudiék le mentek  segíteni  közben ide oda mászkáltam megnéztem például a Daubel úti feljövetelt ,fentről lenézve a  láncos kőfolyosó felső szakasza ez .

 

 

még lentebb a Daubel üregek lennének láthatók,de vinatti nem tette bele,mert eddigre már szinte végig másztuk a teljes gerinc nehezét.  hagyjunk  még lehetőséget jövőre is ;)

A nyeregbe bő másfél órát ültünk,közben még egy túratárs érkezett a betét körről ,és úgy másfél óra után beértek Szilviék is ,addig pihentünk ettünk.Jajj nagyon megörültünk egymásnak ,Szilvike mondta,hogy brutál volt a betét kör,mert le kellett menni egy szakadékon,majd egy másik kögörgeteges völgyben vissza mászni a gerincre.  szerintem olyasmi ,mint az előző képen a Daubel út lehet .. és ez még a Királykő gerinc elején volt,mikor nem tudtam,hogy mi lett a többiekkel akik előttem voltak ,hát ezért nem láttam,mert lementek, Azt is megtudtam,hogy a mögöttem lévők ,"menekülő "úton lementek a gerincről illetve bubu,és Edina szintén a 40es távon jönnek,de a kitettség miatt igen lassan .



Atti kipakolt nekünk a bivakház mellett,lekvárokat ,kenyereket margarint zsírt,paradicsomot,15 liter vizet hozott fel . Kevés rendező tenné ezt meg ,hogy  ilyen teherrel felmásszon ide a Pásztor csúcshoz 2238m re .

 

 

 

 

Itt is köszönet mindenki nevében,mert a Királykő gerincén vízvételi lehetőség nincs .Nekem még volt bőven vizem,de 2 kis kulaccsal kértem . 

Atti mondta,hogy innen már szelidül a gerinc ,már nem lesznek olyan meredek részek ,kb 2 óra és kiérünk a Hátsó-nyeregbe .  Rudiék indultak is, mentem én is utánuk ,percek alatt ennyi lett a távolság köztünk ,még szerencse,hogy szelidül a gerinc mi ?   :P

 

 

 

 

Hamarosan  utól ért Vera ,Bálint,és Feri hármasa ,leértünk a "nyári ösvényre " ez egy sűrű fenyők közti rész,mert a sziklagerinc itt nagyon kitett,keskeny ,vékony sziklaszirt ,így egy darabon lementünk a fenyők közé,

 

 

 

 

 

 

majd egy lapos függőleges kőtáblán leereszkedtünk az ösvényre . Senkinek nem volt egyszerű lemászni , Vera lába nem akart földet érni, Bálint szembe a sziklának  eresztette le magát,én ülőpozba szabálytalanul,ahogy eddig is fenéken eresztettem le magam ,aztán úgy beszorult a cipőm,hogy le kellett  vennem,mert nem tudtam kihúzni a lábam a hasadékból.Feri is ezzel a módszerrel jött le . Kicsit még kanyarogtunk a fenyők mangrove szerű gyökerei közt,majd felmásztunk újra a gerincre. Bár már közeledtünk a végéhez de olyan,mintha a Királykő még utoljára mutatni akarna valamit,

 

 

 

 

Függőleges hatalmas bordázott sziklafalak  futnak le az erdőhatárig.  én a geincen állok és jobbra tőlem  a mélyben az Elzárt-tisztás látszik ,és a Lándzsa szakadékvölgy .

 





Közben hátulról hallom Szilviék hangját    A Nagy -kőfolyásnak csak egy kisebb nyelve látszik lent a mélyben  ,de legalább megpillanthatom , hamarosan egy újabb 2000es csúcshoz érünk a Pietrei -csúcshoz , innen lemászva már tényleg nem olyan sok van hátra a gerincből ,és hamarosan fel is érünk a Hátsó -nyereghez a Nagy-Királykő utolsó csúcsához.

 

 

 

 

 

 

Kicsit gyönyörködünk a tájban, majd a Fundurbivak felé elhagyjuk a Királykő gerincét . fenyőerdőbe érünk ahol a bivak áll,itt megpihenünk ,Ferinek kb 2 korty vize van azt próbálja beosztani ,pedig még van majdnem  20 kili :)





 A kék háromszöget  követve eleinte erdőben haladunk,néha keresztezünk egy egykőfolyásos szakadékvölgyet ami a Királykőről fut le . kissé szintben megyünk nagyon szép erdei ösvényen,majd egy szép tisztásra kiérünk talán ez lehet  a Hátsó-tisztás felső részére,

 

 

 

 

majd ismét erdőben folytatjuk utunkat ,valahogy mindenki nekiiramodik,mintha jól esne haladni ,meg persze jó lenne világosba beérni . Szilvi és Anna ezen a részen érnek utól minket ,így a csapat 6 főre bővült . Beértünk ismét egy erdei útra ,hamarosan Bálinték lemennek egy forráshoz ,mi maradunk az úton,és bele is botlunk egy másik forrásba egy rét szélén.



Feltöltöttük a vízkészletünket,és haladtunk tovább a hegy aljába, termetes  tehén csorda legelt a réten hasonlóan termetes pásztor kutyák őrizték őket ugattak csaholtak ,de szerencsére nem támadtak, később egy birkanyájba kerültünk bele

 

 

 

 

innen a jelést nem volt mindíg egyszerű követni ,de Bálint mint élen haladó megoldotta mindenki helyett .Volt még egy meredekebb felkapaszkodás ,az erdőben,de utána lefelé menet egy dózer útról ,befordultunk a Zernyesti szorosba vezető ösvényre . Már csak ezért is érdemes volt kicsit meghúzni a végét,hogy lássuk világosba a szoros hatalmas sziklafalait. Eleinte oldalazva mentünk egy porhanyos hegyoldalon,majd lereszkedtünk nadrágféken a szurdokba,itt mentünk úgy egy kilómétert ,majd újra kiértünk a dózer útra ahol teljes szélességében láttuk a szorost.Bár szürkülni kezdett ,és a fények sem voltak tökéletesek,de azért nem bírtam ki,hogy ne legyen emlék erről a nem mindennapi helyről . 

 

 

 

 

A végén talán a paparikás krumpli szaga,vagy a célé ,de már majdnem kocogva tettük meg az utolsó pár száz métert.

 

Éva !   Atti felesége ,a patakparton várt vacsorával,paprikás krumplival ,és teával. A finom illat,még az apróbb vadakat is oda csalogatta. Mire megvacsoráztunk madnem be is sötétedett. , Fáradtan,de telis teli élményekkel ültünk be az autóba,és mentünk vissza a szállásra, fürdés után még pakolásztunk Szilvivel ,hogy másnap hajnalba újra útra keljünk ,a látványokban szintén gazdag Bucsecsre  .



De persze a Kiálykő az a Királynő marad ,amit nem tudunk elégszer megköszönni Vinattinak .

Retyezát Túra 

yoyo | 2013-08-06 21:35:22 | 2 hozzászólás
s

Retyezát



Erdély varázslatos gyöngyszemére még 2012 ben kaptam fel a fejem a vonat ablakon kitekintve.Akkor épp a Brassói havasok túrára utaztam  Hatalmas csipkés hegycsúcsai még a  vonat ablakból is kirajzolódtak. Áron mondta ,hogy nagyon nagyon ismeri a Retyezátot ,mondta,hogy itt van a legtöbb tengerszem ,közel 100.  Beszélgettünk mesélt,én meg mondtam neki,hogy Áronka  rendezzed  meg a túrát , egy jelentkezője már most van :) Áron pedig megrendezte,és most itt ülök a buszon 21 lelkes túrázóval ,szerda este és utazok a varázslatba . 



éjfél előtt aztán jött egy telefon a másik főrrendezőnek Vig Lacinak, velünk utazott egy buszon .hogy Áront leszállították a vonatról,mert lejárt a személyi igazolványa még áprilisban . Lacinak egyedül kell rendezni . Áron vissza utazott peste, gondolom milyen állapotban ,engem a guta ütött volna meg ,, és megkezdte a vesszőfutást az idővel ,az új  ideiglenes személyit sikerült kiváltani de alig 4 perce maradt,hogy elérje a következő  vonatot .De elérte bakker ! és éjjel 11 re felért a Pietrele házba baromi sokat gyalogolva .Jól fel is vert mindenkit ugye Rita ? :)



A buszos csapat csütörtök reggel  ért a carnic házhoz, kipakoltunk mindent innen kell felgyalogolni a Pietrele házhoz 5,5 km ahol a szállásunk lesz . A buszvezető maradt lent a carnicba ,itt fog várni ránk 3,5  napot .

Mindenki nehéz zsákkal jött, felpakoltam én is 15 kg volt a zsák,de a túra elátmányát is fel kellett vinni amit a 3 napban kapunk majd .így plusz kilokkal gyarapodott a zsákom annyira,hogy nem is tudtam felálni magamtól minimum 20kg lett  . Rettenetes volt az 5,5 kili,talán 3 órába is beletelt mire felértem ,inogtam a súly alatt .Szerencsére István megvárt ,és néha rám igazította a terhemet. Mire felértem lezsibbadt a karom a válam a nyakam ,soha nem volt még ilyen zsák rajtam. Elfoglaltuk a kis házat ,hatalmas fenyők lapulevelek közt mentünk oda egy  ösvényen,a ház végében patak folyt ebben fürödtünk minden nap .



Rita , Tünde,és  Sára volt a szobatársam . Miután kipakoltunk már mentünk is túrázni ,mert volt egy olyan,hogy nulladik napi túra .Megkatuk az itinert,és indultunk ,hogy még sötét előtt vissza érjünk. Csodálatos szép vizesésekkel teli erdőben  mentünk felfelé .olyan puha volt a moha,hogy kb 5cm süppedtem . kiértünk egy erdő szélre ,és jobbra felvágott az út egészen a ciurilla nyeregig,ahonnan fantasztikus kilátás nyilt a környező hegyekre . Már most elvarázsolt minket,pedig még alig láttunk valamit .A gericen mentünk egy darabon ,közben áfonyát eszegettem,így le le maradtam a többiektől .De mivel ők sem siettek fényképezkedtek stb így beértem őket. A nagy lejtmenet után vissza értünk a Pietrele házhoz , lefürödtünk a házunk mellett lévő patakban,hatalmas lapulevelekkel takart páfrányos fenyőerdős sziklák által védett részen.  Bele gugoltunk a jéghideg vízbe közben zubogott a kis vizesés felettünk . Térerő nem volt, víz nem volt,villany nem volt,és wc sem volt a szobákba . Ami viszont volt az a szúnyog,még 2500 m en is volt lepke :) Fürdés után mentünk szalonnát sütni,és  még sötétedés előtt hamar ágyba bújtunk .így aludtam  térdzokni ,mackónadrág  , póló ,polárfelső ,hálózsák ,takaró . itthon meg  közel  40 fok



1 .nap



Reggel 7 kor keltünk 8 kor rajtoltunk több táv közül lehetett választani .Rudi táv, hosszútáv ,közép táv ,maminka táv . A 0 napot kipihentem azt hittem fájni fog a vállam,de semmi nem volt ,így a Rudi távra neveztem ,első nap még belefér a keménykedés . Végül is 30 kilire 2700méter jut,a táv nem olyan sok .gondoltam ugye én, végül még a 12 órás szintidőből is kicsúsztunk ,köszönhető ugye Áronnak,aki úgy de úgy megrudizta a távot,hogy olyan szakaszt is kaptunk ahol még ő maga sem járt :) Így történt aztán,hogy miután elindultunk reggel 8 kor tömegrajttal,és kiemelkedtünk a csodaszép Pietrele völgyből ,nyílt részre értünk ki,folymatosan felfelé mentünk ,patakokat vízeséseket kereszteztünk ,majd sziklás köves részt követve felértünk a Bukura nyeregbe 2206m  Itt mindenki leült pihent ,ettünk ittunk,előttünk a Bukura tengerszem ,megannyi szines sátorral . messziről azt hittem napernyők . Indultunk is hamar tovább  lefele mentünk egészen a Bukura tó partjáig 2041m itt töltöttünk vizet a forrásból,de a tóból is lehetett volna inni .  Elindultam felfelé óriás kőtáblák ,csordogáló forrás ,néhol ingoványos átázott fű. Aztán elénk tárult a nagy emelkedő sötét könnyű  felhők ,szálltak fel ,suhantak át rajtunk mint egy gyorsvonat,kitisztult az ég,majd újra jött a felhőtömb,és betakart mindent .így ment ez végig míg felértünk a Peleaga -csúcsra 2509m . Hiába volt a  Retyezát legmagasabb pontja ,a  szép szürkületben egy nagy nulla kilátás járt,hiába lihegtem ennyit ,és használtam el több ezek köbméter levegőt ,a köveken túl nem lehetett látni,csak néha egy egy foszlányon kinézhettünk a kék égre .



Vinattiék éppen ebédre  értek fel,így meg is terítettek maguknak egy kockás abroszon a csúcskőnél. bubuhoz csatlakoztam hamar ,fogalmam nem volt merre is induljak,így rá hagyatkozva mentem utána . Lementünk nulla pontér a Peleaga agyaraihoz, itt megnézhettük a szép hónyelvet is,meg a fekete csipkés szikla agyarakat .majd újra vissza a csúcsra . A szürkület maradt még mindig nem sikerült kilátni,vagyis lelátni a mélybe .Inkább elindultunk lefele a Pelegi nyereg felé .  Poros köves szerpentinen mentünk lefele ,míg leértünk a  füves nyeregbe  Előttünk ment Moiwa ,Sára,és bajnai sporttárs .A pásztor kutyák egyszerre ugrottak rájuk szerencsére a 2 pásztor is ugrott,így nem lett harapás,de elég ilyesztő volt látni messziről. Be is értük a csapatot,és együtt lépkedtünk menetoszlopba felfelé a köveken talán itt volt először köves a szakasz, az egész hegyoldal egy nagy hatalmas kőfolyás volt ,érdes kövekkel, helyenként mozogtak is ha úgy léptem rá. Szerencsére a felhők jöttek mentek felettünk,így nem égtünk szénné már az első napon ,elég volt a másodikon . ,kellemes 20 fok lehetett,de talán volt kevesebb is helyenként,mert fel vettem a széldzsekit is . A Pápusa csúcsra felértünk 2508m vagyunk ,alig 80 cm a különbség a két hegy között .   Innen néha átlátunk a Peleagara ha épp elmegy egy felhőpamacs.Látjuk,hogy emberek vannak fent ,a többiek  a hosszú távosok,vagy  a középtávosok ,most érnek oda .    Innen nekünk egy széééép nagy ajándék szakasz jár,ez a Rudi táv kitérője át a Custura csúcsra. mivel magasabban vagyunk mint a Custura,így egész jól eláttunk a messzi csúcsra .Elsőre nem is akartam elhinni ,hogy odaáig megyünk hiszen csak 3 km re van innen ,de rettentő messzinek tűnik . Valami alakzat is van a csúcson talán emberek lehetnek fent.  Eszünk majd elindulunk a végtelen lejtőn. néhol nadrágféken a kéz kell mint egy falat kenyér legalábbis nekem,mászunk lefele nagyon durván, elérünk egy porcsúszdához, két sziklatömb között , bezzeg most ki tud sütni a nap .jajjj de én már a felfelével foglakozom ,pedig még le sem értünk .hogy itt hogy fogunk vissza jönni ? Olykor olykor még Áron nevét is belekiálltom a messziségbe .

A custura nyeregbe érve 2205m  csodaszép gerincút fogad keskeny már már szakadékos letörés mentén halad az út.




kiemelkedünk  a sziklákról újra mászás jön.a gerinc úton is komoly emelkedők ,mászások vannak . ismét lepihenünk elfogyott az energyi ,eszünk pár falatot . Az ösvényt nem lehet mindíg követni kövekre van festve a jel, kötáblák közt lépkedünk ,van,hogy az irány is rossz. Mikor már megörültünk,hogy felértünk akkor a tömb mögött megláttuk a meglátni valót .  Ott vannak az emberek is fent ,mostmár közelről is látjuk,és kővé is dermedtek mire felértek . Két embernagyságú vagy talán még nagyobb kőbaba őrizte a hegycsúcsot.   Custura  2457m itt vagyunk itt állunk, szép a kilátás is .eszünk ,iszunk,és bambán nézünk vissza a Pápusára ahonnan jöttünk,mert most oda kell vissza mászni. Elindulunk hamar mert szalad nagyon az idő ,engem folyton a kilométer érdekel,hogy mennyinél vagyunk,de persze ez csak engem érdekel :)

Vissza felé  a gerincen olykor még bele bele is szaladok a lejtőbe. Megint a kövek közt botladozunk és megint csak nem találjuk a jelet,mikor vinattiék elhúznak egy felettünk lévő úton,állítólag ott megy a jel. Ők most mennek a Custurára. Közben bubut elhagytuk útközben vagyis,kicsit eléhezett, a vissza úton. Elértünk a nagy lejtő aljába,vagyis innen kő kemény visszamászás jön .egy szuszra nem tudok felmenni,többször meg meg állok,nagy fellépések vannak a kövekre,elérünk a porcsúszdához ,kaparom felfele magam ,de egész jól kimászok a füves részre . Sára elől nagyon jó tempót megy . Mögöttem Moiwáék jönnek,majd a nem is olyan messzi nyeregbe meglátomm Vinnattiék apró alakját . Integetünk kitárt karokkal egymásnak . Megemlítem Moiwának,hogy ez olyan ,mintha a Csákjakőre másznánk fel .

újra felérünk a Pápusa csúcsra 2508 m . Tépen le magamról a zsákot,meg tudnék enni egy fél disznót,iszonyat szedi az erőt a magashegyi levegő ,és a dombok :)   Felér bubu is utánunk nem sokkal, eszik ő is hamar,mi elindulunk lassan.

Az itiner megemliti a veszélyes szakaszt  láncos rész jön,de csak egy nyamvadt drótkötél volt amit le kellett ereszkedni egy szikla oldalába. Sára ügyesen lement,én már kicsit rettegve fogtam meg a szúrós drótdarabot . Többszöri fészkelődés után ,leereszkedtem a kötélen. Na de szegény Moiwa .ugye ott vagy először  is a lába, hiába volt hosszú semmit nem ért :) Mondtam dobja le a botját, de inkább elrakta ügyesen.Mi már nem vártuk meg a leereszkedést,mert még nézni is rossz volt messziről.


 




Elindultunk Sárával,kiértünk a Tapului tetőre ,szép sima füves fennsik a hegyek közt.itt tanácstalanok voltunk ,mert rossz irányba akartunk lemenni,ugyanis nem akartuk elhinni,hogy nekünk arra kell menni amerre elindultunk,így bevártuk Moiwáékat,illetve Vinattiék is ide értek Ádámmal . Vinatti mondta,hogy menjünk szépen a piroson tovább,Ejj mondom ez nem tréfa .főleg mikor megláttam a vf Mare csipkés tetejét,de gondoltam ez csak innen lentről félelmetes , de rosszul gondoltam .

A Portille Inchise a  Zárt kapuk nem tünt kunsztnak a fényképeken ,na de a valóságba én azt mondtam,hogy ide embereket hogy lehet engedni ..Tul képpen ez egy Via Ferrata út,csak éppen vaslétra ,kapaszkodó kábelek nélküli ,néhol bele kellett mászni a törpe fenyőbe is,hogy az életemet mentsem :)

Lent csodálatos temgerszem  rajta apró szigettel adta az alávalót .


Azt figyeltem,hogy hol vannak kitéve keresztek ,halottakról :)   de semmi nem volt. Vinnatiék eltüntek előttem,  




Moiwáékat sehol nem látom mögöttem .egyedül  szaribabáskodtam . Vajon miért a Zárt kapuk név ? talán keresztül zár egy völgyet ? de mit foglakozok ezzel ,érjek má ki a nyeregbe . De a kiérés sem hozott vigaszt,mert akkor megláttam a Várful Mare csúcsát,ahová ugyan nem volt kötelező felmászni,de benne volt a távban .

 Itt már szélesebb volt a tér,de monnyuk nem sokáig, beszűkült a gerinc ,és bazi nagy sziklákon másztam ,olykor   karszélességű gerincen.A szél fújt az eső permetezett,én meg bőgtem,meghalok leesek vérzik a lábam 2 helyen ,a cipőm szétvágta a szikla hisztérika a kettesen -

 Vinattiék jöttek visszafelé éppen ,


Mikor meglátott azt mondta...  yoyoka tisztellek becsüllek amiért kimászol ide , ere mégjobban elkezdtem bőgni :) Megvárjunk a nyeregbe ? igeeeen válaszoltam ,majd  folyt taknyom nyálam a sziklára .másztam másztam a sziklák nagyobbak voltak mint én, némelyik élére állítva tornyosult előttem,

Atti mondta csak a gerincet kövessem,mer mondtam egy szaros jel sincs erre.  De nincs is,ez nem túrista út .  Meg lett a Varful Mare csúcs 2463m  gyorsan nyomtam egy képet ,hogy itt voltam ,és fordultam vissza ,közben féluton találkoztam a Moiwa bubu bajnai hármassal .Kiértem a nyeregbe  2345m  Vinattiék megvártak indultunk is,pedig remegett a lábam, alig tudtam lemenni a piroson ,ejj milyen poros és meredek volt omlott ki a kögörgeteg a lábunk alatt.


Attit húzta a 15 kilós zsák lefele mintha drótkötélen húznák ,ráadásul elhagytuk a jelet,és egy kőgörgeteges sziklateraszon kellett átmenni több száz méteren.útttállltaaam,elegem volt  több mint 11 órája jövünk, és még nem vagyunk 30 nál se :)  Leértünk a Gales tóhoz 1990m  , ittam a tó tükör tiszta vizéből .




lemostam a port a karomról aztán indultunk mert a szintidő szorongatott,de persze úgyse érünk be . Leértünk a törpe fenyők közé vastag puha tűleveles erdőbe ,lapu és páfrányok közt ,patakok vízesések közé. Még felkerestünk egy fizesést a fenyők közti erdőben ,a szúnyogot tizesével ugrottak rám,én menekültem is amilyen gyorsan lehett.


Közben össze szedtünk két túrista nőt,akik még délelőtt leszakadtak a csoportról ,térképük nem volt,de monnyuk fejlámpájuk sem,pedig már közel este 8 felé jártunk . Jöttek utánunk ,de nem bírták a tempót,pedig a nő kiabált a másiknak,hogy igyekezzen,de nagyon leszakadtak,hogy mi lett velük nem tudni,de az Encián  háztól nagyon messze voltak még . Talán 2 órányira is . Elhagytuk a kör jelzést,majd amire senki ,de én biztosan nem számítottam,hogy kapunk még egy frankó emelkedőt ,a P3 szögön na ezen olyan szinten eléheztem,hogy mondtam Ádámnak ,ő előttem ment,hogy medve dörmögést hallottam. és ehez ragaszkodtam is,mert a medve jött utánunk,mer sokszor dörmögött. komolyan kerestem a szememmel ,de kár volt,mert csak a hasam korgott de piszkosul ,már a lejtőn is  nulla kalóriával mentem .Aztán megláttuk a házikó tetőt,és végre fél kilenc előtt   12:30al beértünk a célba . Ettünk egy csorba levest,és puliszkát a menedék házba,ment az élmények élménye  több lány is sírásról számolt be :) Beértek moiwáék is,ősszesen 7en indultunk a Rudi Istvánról elnevezett Rudi távon .

fürdés a patakba uzsgyi az ágyba .reggel  újra feladat .




2.nap

Friss reggelre és szikrázó napsütésre ébredtünk , hamar neveztünk  Vig Lacinál ,megkaptuk a szokásos kenyér, sajt, gyümölcs,csoki  szelet ,csomagot és elindultunk a Pietrele völgyben felfele .Az encián háznál teát kaptunk ,csakúgy mint az előző napon . A völgy ugyan az volt mint az előző nap ,csak a Bukura tó után ,nem balra ,hanem jobbra indultunk el ,egy szintén csodálatos,talán még több tengerszemet tartogató nyereg felé.




Minél magasabbra mentünk annál több tengerszem volt ,ittunk belőle mert kristály tiszta volt körülöttünk tehenek pihentek a fűben , gombák apróra nyírt füvek virágzó havasi rododendronok,harangvirágok,megannyi szines  pillangók közt ,felértünk egy tisztásra ,hideg vizű tó mellett haladtunk el


.Áronnal sokat jöttem ma,ezen a részen a Bukura nyereg előtt vált ketté a hosszú,és a Rudi táv,úgy döntöttem ma elég lesz a hosszú táv is , mert ma valahogy folyton éhes voltam,és már a fele kajámat is megettem . Áron várt még Moiwára bubura,Sárára ,Vinattiék is arra mentek,csak én nem mentem ma a Rudi távra,de nem bántam meg,hogy ma nem keménykedtem,mert épp eleget kaptam mára is .  Elkezdtem felmászni szép lassan a nyeregbe,fényképeztem sokat ,közben Áron is elindult felfelé,néhol meg meg álltam gyönyörködni. utól is ért, majd kimásztunk a Bukura csúcsra 2433m persze nem a hivatalos jelzésen hanem torony iránt a köveken fel . Csodálatos talán a legszebb kiltás innen volt,vakító kék ég, csillogó vibráló kék tavak amerre a szem ellát.  Szemben velünk a Judele nyereg ahová a Rudi táv ment,láttunk is apró pontokat a kék hegypiramis között .



A lefelé út igen meredeken indult vissza a Bukuráról , de fentebb megláttam egy régi kopott piros jelzést ami a gerincen visz. kérdeztem Áront,és arra nem lehetne menni ?   Áron mondta,ha akarom mehetünk ott, úgy látszik a tegnapi Zárt kapukat kialudtam :) Végül is nem volt annyira vészes,csak 1-2 helyen volt komolyabb szintvesztés :)

Leértünk egy "szintútra" szépen kanyarogtunk a köveken,majd jött egy veszélyes szakasz ,a felirat fel is hívta rá a figyelmet .




Igy nyáron nem volt olyan vészes,de télen könnyen le lehet csúszni .Áron a kanyargó kövek közt hamar eltünt előlem ,én fényképeztem mert csodálatos volt a kilátás mindkét oldalra . Aztán a Retyezát nyeregbe értem Zöldfülű volt a pontőr,csak úgy mint tegnap a Peleagan . Áron hozott a közösbe sós mogyorót,és mazsolát. elővettem amit reggel kaptunk napi ellátásnak, barackot,csokit kenyeret sajtot,szinte mindent megettem , még a privát kolbászból volt egy darabka . Pihentünk kicsit majd nekiestünk a Retyezátnak ,nem is tudom,hány óra lehetett már,de nagyon erősen tűzött a nap,szinte forróság volt a kövek közt. Bazi nagyok voltak a  kövek  ,csak úgy mint a kék háromszög ami fel volt festve rá .Legalább már messziről lehett látni,hogy milyen irányba induljak tovább .






Aztán mint minden csúcs ,ez is elfogyott,és felértem a Retyezátra 2482m . Hiába a  Retyezát hegység  névadó csúcsa,csak a 3.a sorban . Látszott,hogy népszerű csúcs,mert nagyon sok ember volt fent,alig fértem hozzá egy csúcsfotóhoz . Közben ráláttunk a lentebb lávő Lolaia gerincre ,szerencsére fentről nem látszott,hogy milyen köves végig .  Csak hallomásból tudtam,hogy nem sima gerinc út . A  Retyezátról egy  poros kőgörgeteges nyiladékon mentünk  le. 




Akik  viszont felfelé jöttek, hát nem vót őszinte a mosolyuk :) Elég jól lemásztam ,mert oldalt a sziklák mellett tudtunk eljönni,Edina is előttem ment oldalazva . Leérve a Retyezátról a Lolaia gerincen mentünk több kilométert ,persze a gerincen azért 2 hegy is volt,a Lolaia Sud  2270m ,és Lolaia Nord 2180m . Annyira köves ez a gerinc végig,hogy a Tátra elbújhat mellette . ott legalább fekszenek a kövek ,nem úgy mint itt, Egy ilyen négykézlábas mászásnál ,találtam az egyik sziklán egy arany karkötöt,de itthon kiderült,hogy inkább ezüst.

úgy látszik mások is járnak tenyéren :)



Áront végig láttam magam előtt menni,mivel gerinc út volt,néha a törpe fenyők közt láttam a fejebúbját , de néha néha bevárt a Lolájla csúcsokon .


Kicsit már nyírmogtam a sok kő miatt,mittudom én mennyit jöttünk ezen a szakaszon,de óráknak tünt .  A sárga sáv néha be ment a törpe fenyők közé ,lapozni kellett az ágakat,hogy átjussak rajta .




Végre leértem az áfonyás részre Áron és Edina ott voltak az elágazásban,István is leelőzött ,ő is várt ,aztán együtt indultunk lefele már a fenyőerdőbe a páfrányos,mohás vizeséses Stanisoara völgyben .  Késő délutánra járt már az idő,jó volt így célba érni,hogy még bőven világos volt,nem bántam meg a hosszú távot,mert a Rudisok majdnem sötétbe értek,kivéve moiwát,ő még napsütésbe beért. Nagyon jót jött a mai napon . Elmentünk fürdeni ki ki a maga titkos patakjába ,utána jól beöltöztünk mert sok volt a szúnyog, Vacsiztunk valami meleget , utána  sütöttünk még szalonnát is ,mer nagyon sokat vettünk ,és nem akartuk vissza cipelni .de el kellett oltani,mert komoly büntit kaptunk volna ,,Még szerencse,hogy az első napon tudtunk sütni. Még sötétedés előtt lefeküdtünk ,sajnos már csak a holnapi nap van a ,Búcsútúra ,,, korán kelünk 7 kor indulunk ,már akik tervezik a túrát,mert nem mindenki akart felmászni a Retyezát nyeregbe még 1x .

Hamar elaludtunk a friss alig pár fokos szobában , reggel Rita ébresztett,hogy keljek,ők nem jönnek a túrára,hanem kényelmesen lesétálnak majd a Carnic menedékházhoz.  A szobatársak közül én és Sára mentünk csak Búcsúzkodni

Mivel előző este már mindent összepakoltam,csak kaptam a ruhámat,és már kint is voltam az erdőbe .



3.nap Búcsútúra



Reggel 7 kor indultunk el mindösszesen öten :) közös megegyezés alapján a Stanisoara völgyben indultunk felfelé persze volt más opció is,pl a Lolaia gerincen vissza jönni, de ezt többen is leszavaztuk ugye Áronka :P  . Viszont ez a völgy maga volt a csoda, egy órával hamarabb is indultunk ,hogy 12 re vissza érjünk,és a nap egészen máshogy vetett árnyékot mint az előző két napban.Az ég vakitó volt tiszta és csoda kék színű. kis patakok,csordogáló csobogók kanyargó kis víz erek.vadlovak, havasi rododendronok ,gombák és páfrányok csoda szép völgy volt igaz kényelmes meseút. A Stanisoara   tengerszem is útba esett . Áron mégis úgy rohant folyton lemaradtunk nem akartuk,hogy hamar vége legyen ,már csak pár órát lehetünk itt élvezzük már ki a pillanatot. A mormoták is éledtek bár látni nem láttuk őkat,én csak az első napon láttam egy szép kövér példányt.  Itt volt az a vicceskedés,mikor bajnainak nem jutott eszébe a mormota neve,és azt mondta ..tudjátok az a  rozmár féle állat :)  Ezen sokáig  jókat nevettünk


A Retyezát nyeregig felmásztunk ,na ott leültünk szépen sorba ,elővettük a kis elmozsiát,és Áron mesélt,magyarázott mindent,




Mondtuk,is,hogy így kell egy ilyen túrát lezárni,nem rohanva ,hanem meglátni a szépet mindenbe . Bő fél órát ücsörögtünk fent,majd elindultunk visszafelé. ekkor hangokra lettem figyelmes a törpefenyők mögött,és elénk tárult a Stanisoara tó,és benne Rehor Misi :) Ekkor valaki bemondta ,hogy Misi a Retyezáti rozmár :) szegény Misi annyit nevettünk rajta,de teljesen jól tűrte,sőtt ő maga is elvicceskedte a történetet.  A parton ott volt még  bubu és Edina,és Gábor ,mi is letelepedtünk melléjük ,és térdig bementünk a jég hideg vízbe.




Ennél szebb napot el sem tdtunk volna képzelni Búcsútúrának,mint ez a picnikezés . Sajnos az idő szorongatott,így elindultunk szép lassan,de tényleg olyan lassan mentünk élvezve minden percet. Mikor vissza értünk a házhoz,mosakodtunk megkaptuk a búcsútúra dijjazást,egyébként nagyon szépek az oklevelek,és a kitűzők is ,gyüjtőknek igazi erekje lehet.Sajna a búcsútúra jelvényem elveszett,de legalább az emlék megmaradt .



Mindenki összeszedte a nagy zsákját,és felvettük a több kilónyi terhet a szénné égett vállunkra.Sárával végig jajgattuk az utat lefelé , útba esett a Lolaia vízesés,lemásztunk a zuhataghoz,és térdig bementünk a vízbe ,egy uti mosakodásra ,mert már cska 1km re voltunk a Carnic háztól . ott mindenki ebédelt,és lassan ,de nagyon lassan beszáltunk a buszba,délután 4 körül .

Este 11 re megérkeztünk Budapestre .

Csodálatos 3,5 nap volt mindenkinek csak ajánlani tudom a túrát , a Zárt kapukat a vf Maret külön  yoyoka ajánlásával :) és  ha jövőre is megrendezi Áron,  gyertek nézzétek meg a Retyezátot . Viszont a  személyi igazolványt mindenki ellenőrizze  indulás előtt :))

2014-09 hó (1 bejegyzés)
2013-08 hó (2 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (1 bejegyzés)
2013-02 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (6 bejegyzés)
2011-06 hó (3 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (2 bejegyzés)
2011-01 hó (2 bejegyzés)
2010-11 hó (4 bejegyzés)
2010-09 hó (2 bejegyzés)
2010-08 hó (2 bejegyzés)
2010-07 hó (6 bejegyzés)
2010-06 hó (2 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (2 bejegyzés)
2010-03 hó (2 bejegyzés)
2010-02 hó (1 bejegyzés)
2010-01 hó (2 bejegyzés)
2009-12 hó (2 bejegyzés)
2009-11 hó (2 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (2 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-07 hó (2 bejegyzés)
2009-06 hó (2 bejegyzés)
2009-05 hó (2 bejegyzés)
2009-04 hó (2 bejegyzés)
2009-02 hó (1 bejegyzés)
2009-01 hó (1 bejegyzés)
2008-12 hó (4 bejegyzés)
2008-11 hó (2 bejegyzés)
2008-10 hó (3 bejegyzés)
2008-09 hó (2 bejegyzés)
2008-08 hó (2 bejegyzés)
2008-06 hó (3 bejegyzés)
2008-05 hó (4 bejegyzés)
2008-04 hó (3 bejegyzés)
2008-03 hó (2 bejegyzés)
2008-02 hó (1 bejegyzés)
2008-01 hó (4 bejegyzés)